A vasárnap igéje

Szentháromság ünnepe

Hozzászólás a cikkhez

Az élet olyan, mint egy nagy társasjáték. Az emberiség egyik fele féltve őrzi a titkot, a másik fele mindenáron meg akarja szerezni. A politikusok törvényt hoznak az államtitok megvédésére, a kémek pedig azon ügyeskednek, hogy hozzáférjenek. Üzletemberek nem árulják el az adásvétel összegét, míg a sajtó és az ellenérdekelt fél a korrupciótól sem riad vissza, hogy megszerezze a számára fontos információt. Különböző termékeket gyártó cégek és családok titokban tartják az előállítás technológiáját, annak részleteit, a konkurensek pedig mindent elkövetnek a termék összetételének megszerzéséért. Az elektronika világában felhasználói nevek és jelszavak őrzik a különböző rendszereket, hogy avatatlanok ne juthassanak információkhoz. Az ún. hekkerek pedig azon mesterkednek, hogy kijátsszák a legbonyolultabb védelmi rendszert is.

Az emberi élet a csalódások színjátéka. „Van egy titkom” – súgja a terheit cipelő annak, akivel meg szeretné osztani a már elviselhetetlenségig növekedett lelki hátizsák tartalmát. Majd keserűen csalódik, ha a másik csúnyán visszaél bizalmával, és titkát kifecsegi.

Az emberi élet titokfejtések izgalma. Valaha a titok engem is vonzott. Gyermekkoromban volt egy rejtekhelyünk, ahová csak a beavatottak léphettek be. A Sicc című könyv tele volt titkosírási ötletekkel, és sokáig kísérleteztünk, hogy olyan kódot találjunk, amit senki sem tud megfejteni. Hiszen sajátos öröm tölti el szívünket, valahányszor úgy érezzük, sikerült rájönni önmagunk, a másik ember, a világ, az Isten titkára.

Isten nem is őrzi a titkát, hanem kinyilatkoztatja, leleplezi, feltárja, megmutatja. Feltárja, hogy – az emberi elképzelésekkel ellentétben – nem velünk szemben álló Hatalom, nem kiszámíthatatlan Erő, hanem jóindulatú Szeretet, javunkat munkáló Irgalom. Nincs szükség különféle áldozatokra, vallási ajándékokra, rítusokra, hogy „megvesztegetve” a magunk oldalára édesgessük, és így nyerjük el jóindulatát. Ő maga szalad elénk, mint szerető Atya, aki alig várja, hogy kimondhassa: „Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk…!” (Lk 15,23)

Isten a kereszt őrültségét is vállalja, hogy Krisztusban leleplezhesse cselekedetei legmélyebb indítékát. Így akar rádöbbenteni, hogy csak vele és nála élhetünk kiteljesedő életet. Nála, aki gyűlöli ugyan a bűnt, és mégis megmenti a bűnöst. Azért tárja fel a bűnbocsánat titkát, hogy ne a törlesztés kényszere alatt éljünk, hanem a tőle kapott bocsánat szabadságában. Megmutatja, hogy – igyekezetünkkel ellentétben – nem itt és nem nekünk kell megkeresnünk az elveszett paradicsomot, intellektuális, érzelmi, akarati édeneket építve. Ellenben felismerhetjük, hogy – míg a mi erőnkből és fantáziánkból nem futja többre az Éden utáni nosztalgiánál – a testté lett Igében ő maga foglal egybe mindeneket. Többé nem szükséges, hogy elszigetelt létünk kétségbeesetten kutassa a mennybe vivő utat. Fölösleges, hogy időt, erőt, fáradságot nem kímélve keressünk olyan édeni pillanatokat, amikor azt hiszszük: „összehoztuk” a földet a mennyel. Benne mindezt „csak” fel kell ismernünk, el kell fogadnunk.

Isten azt is kinyilatkoztatja, hogy életünknek egyedül az ő magasztalása ad értelmet. Nélküle csupán a magunk készítette számtalan aranyborjú körül tudunk táncot járni. Mindössze az lehet kérdés, hogy milyen stílusban. Évezredek óta e körül folyik a vita, a harc. Ővele a helyére került élet biztonsága, hálája és öröme lesz létünk alapdallama, és minden gesztusunk őt hirdető, őt tükröző tánccá válik. Lelke az az iránytű, amelynek segítségével nem tévedünk el, hanem hazatalálunk. Megszabadulva a csak győztes vagy vesztes élethelyzeteket ismerő lelkülettől, belátjuk: megajándékozottá vált az életünk. Nem más tartozik nekünk, hanem mi tudunk önzetlen szeretetettel adni és elfogadni.

Az ember védi, őrzi, kutatja a titkot. Isten feltárja Önmagát, hogy Ő legyen életünk értelme, célja, ideig és örökkévaló kiteljesedése.

IMÁDKOZZUNK!

Dicsérendő Szentháromság, Urunk! Köszönjük, hogy megismerteted velünk akaratod titkát. Köszönjük, hogy te javunkat akarod. Látod életünk botlásait, tévedéseit, zsákutcáit. Töröld el mindezt, hogy életünk a tőled kapott nagyszerű Fény továbbadója lehessen. Ámen.

Laborczi Géza

::Nyomtatható változat::