Liturgikus sarok

Liturgikus tér

Hozzászólás a cikkhez

Az oltár és a szószék megszokott „bútordarabok” a magyar evangélikus templomokban. A megújuló liturgiában azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap az ambó, azaz az olvasópult. Néhány templomban mívesebb darabot találunk. Máshol egy masszívabb kottatartóval helyettesítik. Szerepe fontos, fontos lehet. A liturgiatörténet templommal foglalkozó résztudománya gazdag tradícióról árulkodik. Nekünk ma szinte a semmiből kell újra valamivé tennünk. Templomunk – azon belül a liturgikus tér – fontos alkotóelemévé.(HK)

Szombathelyi templomunkban adventben készült el az új olvasópult, amely kiváltotta az eddigi kottatartószerű állványt. Az új tárgy szép, míves, jól illeszkedik a templomtérbe, kellően magas, stabil és könnyen mozgatható. A templomi kellékek között a fenti feltételeknek megfelelő darabot nevezzük idegen szóval ambónak, mellyel evangélikus templomainkban is egyre gyakrabban találkozhatunk az oltártérben vagy annak környezetében.

Az ambó a szentélyben található, és eredetét az ókeresztény időkben kereshetjük. A szó görög eredetű, az anabainein (felmenni, fellépni) szóból származik. Az istentiszteleten szolgáló ugyanis fellép az ambóra, és ezáltal láthatóvá és hallhatóvá válik. Eredetileg két olvasópult állt a szentély jobb és bal oldalán. A jobb oldalon olvasták az epistolát (azaz a levélbeli igét), a bal oldalon pedig az evangéliumot. A jobb oldalit a 13. századtól a szószék váltotta fel, amely a templom még magasabb pontjára helyezi az igehirdetőt. Később a templomokból – így az evangélikus templomokból is – eltűnt az olvasópult, hisz a lekciót a pap az oltártól, az oltáron lévő Bibliából olvasta és olvassa a legtöbbször ma is. Pedig a lekció eredetileg nem e helyre való, hiszen az oltár mindenekelőtt az úrvacsorai liturgia helye. Az oltári olvasás jelentős hátránya, hogy kizárja a laikusokat a felolvasói szolgálatból.

A római katolikus egyházban a II. vatikáni zsinatnak az igeliturgiára is vonatkozó reformja kötelezővé tette az ambó elhelyezését és igeolvasásra, igehirdetésre, hirdetésre, zsoltározásra való használatát. Ennek a döntésnek ugyanakkor az a sajnálatos következménye lett, hogy a szószékek használata szinte megszűnt.

Egyházunk istentiszteleti élete megújulás előtt áll, és a jövőben egyre inkább hangsúlyossá válik, hogy laikus személyek is közreműködjenek a liturgiában. Az igeolvasás, imádkozás és hirdetés helye az olvasópult lesz. Az előttünk álló időben tehát az evangélikus templomoknak is elengedhetetlen tartozékává válik az ambó. Ugyanakkor semmiképpen sem volna kívánatos, ha ennek bevezetése után a szószék elveszítené az istentiszteleten betöltött szerepét. Bár tény, hogy kis létszámú istentiszteleten – délutáni, esti alkalmakon, de adott esetben akár a vasárnapi főistentiszteleten is – célszerűbb az olvasópulttól prédikálni, mint az olykor „távoli” szószékről. Modern templomainkban pedig a két funkció teljesen egybeolvad.

Legyen az ambó istentiszteleti életünkben a lelkész és a laikusok szolgálatának szép és áldott helye.

Gregersen-Labossa György

::Nyomtatható változat::