EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 24 - Vándorlásaink

Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Vándorlásaink

Vándorok vagyunk a földön. Előbb vagy utóbb mindenkinek készülődnie kell a nagy útra – az e világi lét behatárolt, az örök élet a reménység. De itt a földön is sokszor, sokféle okból kényszerülünk vándorlásra. Ez lehet valóban kényszer, erőszak vagy éppen az erőszak előli menekülés következménye, ám számos pozitív motiváció – hivatásból, szerelemből, élmények kereséséből fakadó törekvések – is késztethetnek erre.

Isten választott népe vándor nép. Ábrahám, József, Mózes, Józsué és sok más jelentős személyiség vándorlásának történetét ismerjük. Máig ható üzenete van az egyiptomi fogságból szabadult zsidó nép negyvenéves pusztai vándorlásának. Pál apostol, az első keresztény gyülekezetek szervezője is fáradhatatlan vándor volt. A magyar nép szintén a vándorlása során került a Kárpát-medencébe, és talált itt hazát. Az ezt követő ezer esztendőt is sokfajta vándorlás jellemezte. Új népcsopor-tok érkeztek, így kunok és jászok, majd a török hódoltságot követően németek és szlovákok telepedtek meg e helyütt.

A huszadik század magyarságát három nagy menekülési hullám is meghatározta. Az utolsó az 1956-os forradalmat követte, amikor kétszázezer ember – többségében fiatal és értelmiségi – hagyta el az országot.

Ennyi ízelítő is talán visszaad egy keveset abból a gazdag gondolatiságból, amely az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) ez évi akadémiai napjait jellemezte. A „Vándorlásaink” fő témát az előadások spirituális, történelmi, szociológiai stb. szempontok alapján tárgyalták, majd a hallottakat a résztvevők munkacsoportokban dolgozták fel. Szabadka híres fürdőhelyén, Palicson került sor az immár harmincharmadik konferenciára, a hagyományoknak megfelelően áldozócsütörtök hetében.

A százhúsz állandó meghívott, az egyes napokon százhatvan-száznyolcvanat is elérő létszám ismételten pozitív választ adott arra a kérdésre, hogy van-e jövője a szabadegyetemnek. Hiszen az 1969-ben létrejött szervezet a rendszerváltozást megelőzően töltött be fontos küldetést: konferenciáinak hatása, könyvkiadói tevékenysége a nyugati magyarság azonosságtudatának ápolása mellett kisugárzott az anyaországra is. A nyitott protestáns szabadelvű szellemiség hozzájárult a rendszerváltozás előkészítéséhez, különösen is az anyaországi és a jelenlegi határokon túli Kárpát-medencei magyarság találkozásához. Ezért is kapott új távlatokat az EPMSZ tevékenysége a kilencvenes években, amikor már nemcsak Nyugaton, hanem az anyaországban, majd Lendván (Szlovénia), Erdélyben és most a Vajdaságban került sor az együttlétre.

Az időszerűség jelentőségét mutatta, hogy a teoretikus témáknál nagyobb figyelmet váltott ki a „Vándorlások Szlovákiában” (B. Kovács István, Rimaszombat) és a „Vándorlások a Vajdaságban és a Vajdaságból” (Gábrity Molnár Irén, Szabadka) címet viselő két előadás.

Azok számára is, akik sok részletet ismertek, torokszorító volt szembesülni a felvidéki magyarság megpróbáltatásaival, ebben az evangélikusság veszteségeivel. A jelen helyzet is problémákkal terhes, az Európai Unió új korszakot ígér, de a jó megoldásokért meg kell küzdeni.

Megrendítő volt a szemtanúktól hallani a kilencvenes évek balkáni háborúiról, a vajdasági magyarságnak a megmaradásért vívott küzdelméről. 1991 és 2002 között ötvenezer fővel csökkent a magyarság létszáma, 340 ezerről 290 ezer főre. Ez azt jelenti, hogy 16,8 százalékról 14,28 százalékra apadt a magyar népesség aránya. 1961-ben még 450 ezer magyar élt a Vajdaságban. A csökkenés soktényezős, az alacsony természetes szaporulattól a vándorláson (az anyaországba, illetve máshová külföldre) keresztül az elszegényesedésig, a politikai bizonytalanságig, amelyek gyengítik a nemzeti identitástudatot.

Jó volt a reményt is látni, részt venni áldozócsütörtökön Ómoravicán a gyönyörű református templomban tartott ökumenikus istentiszteleten. Ez a vajdasági település (5700 lélek) csaknem színmagyar és református. Magukat is szinte meglepte, hogy a Milosevics-rendszer már nem is remélt bukása után milyen energiák szabadultak fel a társadalomban, milyen gyorsan indult meg a polgári fejlődés, benne az egyházi élet gazdagodása. Számunkra is tanulságos az a jelenség, ahogy az elmúlt évtizedekben a gyülekezetektől eltávolodott hívek viszszatérnek az egyházba, ott feladatot is vállalva. Ezeket – sajátos szóhasználattal – „kommunista reformátusoknak” nevezik. A visszatérők volumenére jellemző, hogy vannak presbitériumok, amelyeket szinte csak „kommunista reformátusok” alkotnak. Mindezt testvéri derűvel dr. Bordás László orvos és Réti Katalin szabadkai lelkész mesélték, akik a palicsi konferenciát helyi szervezőkként nagy-nagy szeretettel és hozzáértéssel készítették elő.

A szabadegyetemnek nemes hagyománya a kultúra ápolása. Ezen a konferencián többek között Gyurkovics Hunor festőművész képkiállítása, Klinka Rita zongoraművész koncertje nyújtott élményt. De a legmaradandóbb, sokkoló hatást a Szabadkai Népszínház előadásának megtekintése váltotta ki. Kristóf Ágota (Agota Kristof), Svájcban élő írónő „Nem fáj” című darabjában egy ikerpár sorsába sűrítve találkozunk az elmúlt évszázad rémségeivel. A „Trilógia” címen magyarul is megjelent regény elolvasása, illetve a belőle készült darab megtekintése mindazoknak ajánlható, akik nem lelki elhárítással védekeznek a mélyebb valóság megértésének kihívásai ellen.

Váratlan öröm tette még inkább emlékezetessé a palicsi konferenciát. Egyenesen a nyomdából érkeztek az „Európa keresztútján” címet viselő kötet első példányai. A kiadvány a szabadegyetem eddigi 33 évének krónikája. Maga a történet, a gazdag dokumentumgyűjtemény is jelentőssé teszi a művet, de további értéket hordoznak a benne szereplő megemlékezések, köszöntések, esszék is. Az elhunyt alapítók, ősök és társak részben helyet kapott ifj. Fabiny Tibor „Vajta Vilmos teológiai munkássága az ökumenéért” című tanulmánya is.

Bizonyos, hogy a könyv révén a mai nemzedékekhez is közelebb kerülhet a szabadegyetem szellemisége, amely a társadalomban és az egyházban egyaránt hozzájárulhat a megosztottság csökkenéséhez, a testvéri kapcsolatok erősödéséhez.

Frenkl Róbert


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM
Liturgikus sarok
Az ambó
Élő víz
"Önök kérték..."
Egyházunk egy-két hete
Erdélyi hét Mosonmagyaróváron
Kondoros
Hagyományteremtő kezdeményezés
Missziói nap Békéscsabán
Keresztutak
Misina püspök Nyíregyházán
Vándorlásaink
Tanúságtételünk Európában
Keresztény-zsidó konferencia Grazban
Zarándoklat a reformáció szülőhelyén
Pünkösd közeli élmények Szlovákiában
Pünkösdi istentisztelet Nyíregyházán
Tót atyafiak
Evangélikusok
In memoriam Molnár Rudolf
Márta néni
Találkozó
Pályám emlékezete
e-világ
Új, merész úton az egyház
Keresztény szemmel
A hit: magánügy?
Hiányos falfirka
Egy paptanár monológja
Keresd a nőt! De mihez kezdjünk vele?
A hét témája
Áldássá kell lennetek
Kultúrkörök
Jörg Zink: Feltámadás. Útban a fény felé
A felvilágosodás korának magyar irodalma és a szabadkőművesség
Szervátiusz Jenőre emlékeztünk
14. Bach-hét Budapesten
A vasárnap igéje
Titok?
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2003 24 Vándorlásaink

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster