Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

– Mintegy 6,6-6,7 milliárd forint az az éves pénzösszeg, amelyből a Magyarországi Evangélikus Egyház gazdálkodhat. Ennek jelentős részét, 6,5 milliárd forintot a központi költségvetésből kapja – ez tehát állami normatíva, amelyet az intézmények használnak fel: szeretetotthonok, oktatási és egyéb tevékenységet ellátó intézmények. A fennmaradó összeg egyéb forrásokból származik. Ezeket a pénzeket az országos egyház szintén továbbutalja az egységei felé, az egyes egyházközségeknek, egyházmegyéknek, egyházkerületeknek. Semmiképpen nem lehet azt állítani, hogy egyházunk „kisvállalkozásnak” minősülne a gazdasági életben. Egy jól működő rt.-nél meghatározó tényező – most csak a gazdasági szemléletre értve –, hogy olyan forrásai vannak, amelyek mindig biztosítékot nyújtanak a folyamatos gazdálkodásra. Ezek a források az egyház esetében az ingatlanok, amelyek jelentős vagyont képeznek, s amelyeket természetesen nem egy-két év alatt „gyűjtött össze” az egyház, hanem évtizedek, évszázadok vannak mögötte! Nyilvánvaló, hogy ennek a vagyonnak a megőrzése is hatalmas költséget jelent, s nem lehet egyik percről a másikra felépíteni, továbbfejleszteni, ha nincs meg hozzá a bázis. A második világháború után ennek a bázisnak nagyrészét elvették az egyházaktól. A fokozatos vagy bizonyos százalékig történő visszaadás nem fedezheti az egyházi célok megvalósítását. Így ez a nagynak tűnő pénzösszeg, amelyet az állami költségvetés a MEE-nek átad, egységekre lebontva sajnos igen szűkös kereteket jelent. Egy tanulóra (oktatás) vagy mondjuk egy idős emberre (szeretetotthon) vetítve az egyházi és a világi (például önkormányzati fenntartású) intézményekben anyagi értelemben különbségek mutatkoznak, mégpedig az állami fenntartású intézmények javára…

– Két teljes év – 2004 és 2005 – könyvvizsgálata már lezárult, ahogyan arról nemrég, a májusi országos közgyűlésen is elhangzott a jelentés. Törvényileg előírt feladat volt a kettős könyvelésre való átállás. Kérem, összegezze ennek a két esztendőnek a tapasztalatát: milyen horderejű lépéseket kellett megtenni annak érdekében, hogy törvényes és átlátható legyen egyházunk gazdálkodása? Hol tartunk most?

– Véleményem szerint óriási előrelépést produkált az egyház. A volumene miatt a korábbi nyilvántartási rendszer már nem volt fenntartható. Ezenfelül az egyháznak is az az érdeke, hogy a gazdálkodására, eszközeire vonatkozó adatokat olyan szinten és minőségben tartsa nyilván, hogy bármikor ellenőrizhetőek, bemutathatóak legyenek. Az elmúlt két év nagyon nagy előrelépést jelentett ezen a téren. Az évtizedekig megszokott rendszert egyik napról a másikra átalakítani természetesen nem egyszerű. Konszolidációt kell végrehajtani évente, tehát minden apró, akár tíz-húsz forintos tételnek is benne kell lennie az egyház költségvetésében, és bármikor nyomon követhetőnek kell lennie. Az átállásnak sok – főleg személyi – vonzata volt és van, s tény, hogy próbára teszi az Országos Egyházi Iroda azon alkalmazottait is, akik ezzel foglalkoznak. Azt lehet mondani, hogy erőn felüli erőfeszítést kíván tőlük is. Teljesen más bizonylati rendet kellett például felállítani, és ma már nemcsak a magyar számviteli szabályokra kell odafigyelnünk, hanem az európai uniós elvárásoknak is meg kell felelni. Az egyház egyébként, ezt hadd szögezzem le, sokkal hamarabb „kilépett” a nemzetközi színtérre, mint a magyar állam.

– Ki és milyen szintig tekinthet bele a MEE költségvetésébe? Az állam, az egyházvezetők, a gyülekezeti tagok milyen és mennyire naprakész információkhoz juthatnak?

– Az egyház hivatalos lapja, az Evangélikus Közlöny szolgál arra, hogy helyet adjon a költségvetés számadatainak. Korrekt, egyszerűsített adatokat közöl, amelyek az olvasók a – hívek – számára elegendő információt nyújtanak. Ezenfelül a gazdálkodás folyamatának milyenségét minden egyháztag érezheti saját egyházközsége esetében is, például a támogatások formájában: nem egy egyházközség már nem tudná fenntartani magát, ha az országos egyház nem támogatná. Tekintve, hogy az országos egyház könyvelésén keresztül jelentős állami normatíva folyik át, az összegek jogszerű felhasználását az Állami Számvevőszék minden évben ellenőrzi. A normatívákról minden évben tételes kimutatást kell adni, melyet a tárgyévet követő év január 31-ig kell számukra megküldeni.

– Melyek a következő lépések?

– Tovább kell tökéletesíteni a rendszert, hogy a könyvelésből olyan vezetői információ legyen kiszűrhető, amelyet a MEE vezetése, elnöksége, az egyházkerületek elnöksége és így tovább bármikor értelmezni és használni tud. El kell jutni arra a szintre, hogy havonta – vagy akár hetente – le lehessen kérni ezeket az információkat.

– Erre számított-e a Consultatio Kft., mikor két és fél éve elvállalta a MEE gazdasági váltóállítását?

– A feladat nem nagyon különbözik az általam elképzeltektől. Nem ez az első egyházi munkám, már volt alkalmam hasonló méretű egyházi szervezetnél bevezetni a kettős könyvvitel szabályait. Az elvárásoknak megfelelő az ütem, és bízom a további eredményekben.

– Mi a titka a feszültségmentes közös munkának?

– Az egymás iránti türelem, és hogy a kitűzött cél az, amit szem előtt kell tartani – ha mindenki ennek érdekében dolgozik, akkor meg tudjuk oldani, fel tudjuk dolgozni a felmerülő kisebb problémákat.

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::