EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Nem gondoltam volna, hogy egyszer olyasmi történik velem, amit korábban csak filmekben láttam. Boldogan készülődtünk a párommal az esküvőnkre. A házasságkötésünk előtti estén a vőlegényem éppen hazaindult tőlünk, amikor búcsúképpen a fülébe súgtam: »Holnap Isten színe előtt találkozunk a templomban!« Máté különös tekintete nagyon megijesztett, és amikor válaszul azt mondta: »Holnap először és utoljára lépem át veled a templom küszöbét«, tudtam, hogy nincs jövője a kapcsolatunknak. Talán meglepő, de lemondtam az esküvőt a menyasszonyi ruhával és a százfős vacsorával együtt. Pedig nagyon szerettem őt, és lehet, hogy valóban meg is fogom bánni, mert egyébként összeillettünk. Kérem, erősítsen meg és bátorítson, mert senki nem ért meg!”

Drága Júlia! Lenyűgöz a hitvallása és a bátorsága! Talán még „nagyítóval” sem találhatnánk ma Magyarországon olyan fiatal evangélikus lányt, aki ezt a hitbeli lépést meg merte volna kockáztatni. Hosszabb, most nem idézett leveléből kiderül, hogy döntésének milyen kellemetlen anyagi és pszichés következményei vannak. Az elmaradt esküvő teljes költsége a szüleit terheli, volt vőlegényének a családja pedig hetekig rágalmazta Önt személyesen, névtelen levelekben és telefonon. Még rokonai és barátai sem értik meg, pedig együttérzésre van szüksége. Júlia, kedves, Ön még sincs egyedül, mert a mindenható Isten gyöngéd, atyai szeretettel veszi körül, megoltalmazza és megsegíti! „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.” (Lk 6,22–23)

Tudom, hogy ebben a nehéz, csalódott és szorongattatott helyzetben nem könnyű örülni. Júlia legszebb álma lett oda… Mert nincs is talán szebb álma egy hívő lánynak, mint az, hogy hófehér, uszályos ruhában, szerelme karján vonuljon be az ünnepi díszbe öltözött templomba. De hogy ilyen áron? Hogy esetleg egy életen keresztül hordozza a felemás igát? Asszony- és férfitestvérek ezrei nyögnek már alatta. Hiszen a hitetlen házastárs szinte minden alkalmat megragad arra, hogy távol tartsa párját Isten igéjétől, a gyülekezet közösségétől.

A házasság építménye egy háromlábú székhez hasonlítható. A szék három lába a szellemi, lelki és testi egységet jelképezi, amely biztosítja a házasság stabilitását, benső harmóniáját. Akármelyik székláb roggyan is meg, a szék sajnos felborul. Fontos a közös érdeklődés, a szexuális összhang, de elmaradhatatlan a lelki-szellemi egység is. „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze van egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?” (2Kor 6,14–15)

Mindezek természetesen nem úgy értendők, hogy meg kellene bélyegeznünk nem hívő vagy nem keresztény felebarátainkat, esetleg meg kellene szakítanunk velük minden kapcsolatot. Hiszen pótolhatatlan feléjük való bizonyságtevő és imádságos szolgálatunk! Ugyanakkor a fentebbiek egyértelmű eligazítást nyújtanak a párválasztás előtt is arra nézve, hogy más kategóriába tartozik a még hitetlenek felé végzett missziói szolgálat, illetve az olyan társsal való házasságkötés, aki életét holt bálványok tekintélye alatt éli.

Máté nem kérhette volna jó lelkiismerettel egy olyan Isten áldását, akiben nem hisz. Hogyan is tehetett volna esküt az élő Istenre, ha nem is ismeri őt?! Hogyan élhettek volna együtt Isten rendje és igéje szerint, ha mindezek vőlegénye számára semmit sem jelentenek?!

Meggyőződésem, hogy jó döntést hozott, Júlia, még akkor is, ha most senki sem érti meg! Szeretettel javasolom, hogy levélben írja meg őszintén mindenkinek döntése hitbeli okát, kövesse meg a násznépet, és kérjen bocsánatot azoktól, akik megbántva érzik magukat. A költségek tekintetében pedig tegyen ígéretet szüleinek, hogy ahogy teheti, mindet visszafizeti nekik.

Ne higgyen azoknak, akik azzal riogatják, hogy meg fogja bánni döntését! Mert az Úr magához fogadja, átöleli mint hozzá hű gyermekét, szeretett leányát (lásd 2Kor 6,17–18). Imádkozzon, kiáltson az Úrhoz Önhöz való társért! Még olyan fiatal, ne féljen, nem marad egyedül! De ne feledje: már a megismerkedés kezdetén meg kell tudnia, hogy választottjának milyen a hitbéli meggyőződése.

Bizony mennyi, de mennyi pár kér egyházi esküvőt csupán hagyománytiszteletből vagy az „impozáns templomi díszletek” kedvéért! A szertartáson kapott családi Bibliájuk pedig évekig porosodik a könyvespolcon. Talán kevesen gondolják végig, milyen boldogság a lelkész számára is, ha Krisztusnak átadott életű szerelmesek járulnak együtt az Úr oltárához, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Teljes szívemből kívánom, hogy nemsokára Júlia is átélje választottja oldalán ezt a boldogságot. Kérem, írjon életútja további alakulásáról! Imaháttérre számíthat…

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::