Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nem a ma­gunk igaz tet­te­i­ben, ha­nem a te nagy ir­gal­mad­ban bíz­va visszük eléd kö­nyör­gé­se­in­ket. (Dán 9,18)

Het­ve­ned he­té­ben az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi Is­ten és az em­be­rek mun­ká­ját ál­lít­ják elénk, hogy el­bi­za­ko­dott­ság­ból oda­adó is­ten­tisz­te­let­re hív­ja­nak. Het­ven nap­pal fe­hér­va­sár­nap előtt nyi­tány­ként hang­zik fel Dá­ni­el bűn­bá­na­ti és köz­ben­já­ró imá­ja né­pé­ért. Böjt­elő­ben: „Him­nuszt zeng­je­tek né­künk Sion­nak éne­ke­i­ből!” (GyLK 769) „Is­ten lé­lek, és akik őt imád­ják, azok­nak lé­lek­ben és igaz­ság­ban kell imád­ni­uk.” (Jn 4,24; LK) A gaz­da fo­gad­ja fel mun­ká­sa­it; és mert ő szu­ve­rén Úr, azo­nos bért ad min­den­ki­nek. Akik egész éle­tük­ben Is­ten­nek szol­gál­tak, nem le­het­nek el­bi­za­ko­dot­tak, de iri­gyek sem azok­ra, kik ke­vés ide­je dol­goz­nak az Úr sző­lő­jé­ben, s még­is ugyan­azt a fi­zet­sé­get kap­ják. „Én pe­dig az utol­só­nak is annyit aka­rok ad­ni, mint ne­ked. Így lesz­nek az utol­sók­ból el­sők, és az el­sők­ből utol­sók.” (Mt 20,14b.16) Re­for­má­to­runk sze­rint: „Itt meg­szű­nik min­den ér­dem, s egye­dül Is­ten ke­gyel­me dönt, hogy az el­ső­ből eset­leg utol­só, s az utol­só­ból el­ső le­gyen.” A her­vad­ha­tat­lan ko­szo­rú Is­ten hű­sé­ges szol­gá­la­tá­nak ju­tal­ma; Krisz­tus íté­lő­szé­ke előtt meg­kap­ja min­den­ki, aki­nek nem égett meg a mun­ká­ja. Az Úr Is­ten­nek szol­gál­ni az ő gyer­me­ke­i­nek a ki­vált­sá­ga; „te­hát úgy fu­tok, mint aki előtt nem bi­zony­ta­lan a cél”! (1Kor 9,26) Tud­ván, hogy az örök élet nem fi­zet­ség vagy ver­seny­díj, s nem az em­ber mun­ká­já­nak ered­mé­nye, mert a meg­vál­tás Is­ten in­gyen ke­gyel­mi aján­dé­ka, hit ál­tal, Jé­zu­sért! Zá­ke­us azért nyert üd­vös­sé­get, mert ugyan­úgy hitt az Úr­ban, mint Áb­ra­hám: „Mert az Em­ber­fia azért jött, hogy meg­ke­res­se és meg­tart­sa az el­ve­szet­tet.” (Lk 19,10) Íme, az Úr mun­ká­ja! Ezért sen­ki ne tá­vo­lod­jék el Is­ten ke­gyel­mé­től, és ne kö­ves­se el a hi­te­ha­gyás vét­két (amely az is­ten­te­len­ség egy for­má­ja), mint Ézsau; ő „a meg­té­rés út­ját nem ta­lál­ta meg, no­ha könnyek kö­zött ke­res­te” (Zsid 12,17). De a ke­resz­tény em­ber – Krisz­tus­sal va­ló egy­sé­ge mi­att – örök­re meg van szen­tel­ve; Lu­ther így mond­ta: „szent­sé­gem a mennyek­ben van”. Az ér­te vég­zett leg­ki­sebb mun­kánk sem hi­á­ba­va­ló az Úr­ban: „Aki pe­dig csak egyet­len po­hár friss vi­zet ad in­ni egy­nek e ki­csi­nyek kö­zül, mert az ta­nít­vány: bi­zony, mon­dom nék­tek, sem­mi­kép­pen sem fog­ja el­vesz­te­ni ju­tal­mát.” (Mt 10,42) Is­ten mun­ka­tár­sai az Úr Jé­zus­ra épí­tik éle­tü­ket. „Aki ül­tet, és aki ön­töz: egyek, és mind­egyik majd a ma­ga ju­tal­mát kap­ja fá­ra­do­zá­sá­hoz mél­tó­an.” (1Kor 3,8) Jé­zus elő­ször meg­tisz­tí­tot­ta a temp­lo­mot: „Mert a há­zad irán­ti fél­tő sze­re­tet emészt…” (Zsolt 69,10) Szí­vünk a Szent­lé­lek temp­lo­ma; meg­tisz­tít­hat­ta-e már? „Ami­kor az­után fel­tá­madt a ha­lál­ból, vissza­em­lé­kez­tek ta­nít­vá­nyai ar­ra, hogy ezt mond­ta, és hit­tek az Írás­nak és a be­széd­nek, ame­lyet Jé­zus mon­dott.” (Jn 2,22) S ha mi is? Az Is­ten „mun­ká­ja az, hogy ti a Krisz­tus Jé­zus­ban vagy­tok”! A mi ki­vá­lasz­tá­sunk e vi­lág sze­mé­ben nem „éssze­rű”, ezért „aki di­csek­szik, az Úr­ral di­cse­ked­jék” (1Kor 1,30.31)! „El­fo­gad­tál és el­hív­tál, élő Jé­zus, Mes­te­rünk. / Ke­gye­lem, hogy ve­led já­ró ta­nít­vá­nyok le­he­tünk.” (EÉ 475,1)

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::