A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Tisz­te­let­tel kö­szön­töm a ked­ves ol­va­só­kat ab­ból az al­ka­lom­ból, hogy igaz­ga­tói idő­sza­kom las­san egy­éves év­for­du­ló­já­hoz ér, így el­kö­vet­ke­zik a szám­ve­tés ide­je.

Már pá­lyá­za­tom­ban is ki­emel­ten fon­tos kér­dés­ként ke­zel­tem a kül­ső kom­mu­ni­ká­ci­ót, iro­dánk be­mu­ta­tá­sát, az itt fo­lyó mun­ka meg­is­mer­te­té­sét. A cél el­éré­sé­nek irá­nyá­ba tett el­ső lé­pés­ként szep­tem­ber­ben in­dí­tot­tuk út­já­ra iro­dánk hon­lap­ját, most pe­dig cik­lu­som­ban el­ső al­ka­lom­mal je­le­nik meg mel­lék­let az or­szá­gos iro­dá­ról az Evan­gé­li­kus Élet­ben, hogy a nyom­ta­tott saj­tó tisz­telt ol­va­só­it is el­ér­jük. Ez­zel a meg­je­le­né­si le­he­tő­ség­gel a jö­vő­ben is sze­ret­nénk él­ni, hogy gyü­le­ke­ze­te­ink tag­ja­it vi­szony­la­gos rend­sze­res­ség­gel tá­jé­koz­tas­suk az or­szá­gos iro­da te­vé­keny­sé­gé­ről.

Ter­mé­sze­te­sen a sze­mé­lyes ta­lál­ko­zás­sal, be­szél­ge­tés­sel, a kér­dé­sek­re adott vá­la­szok­kal le­het a leg­töb­bet ten­ni azért, hogy ha­zánk evan­gé­li­kus köz­vé­le­mé­nye meg­is­mer­jen, el­fo­gad­jon ben­nün­ket, és ér­té­kel­je azo­kat az erő­fe­szí­té­se­in­ket, me­lye­ket egy­há­zunk gyü­le­ke­ze­te­i­nek és in­téz­mé­nye­i­nek fej­lő­dé­se ér­de­ké­ben te­szünk. Ezért mun­ká­ba ál­lá­som után azon­nal el­kezd­tem az ak­tív is­mer­ke­dést gyü­le­ke­ze­te­ink­kel, egy­ház­me­gyé­ink­kel és in­téz­mé­nye­ink­kel. Az egy év elég volt ar­ra, hogy va­la­mennyi in­téz­mény­tí­pus­ból töb­bet is meg­is­mer­hes­sek, de ko­ránt­sem volt ele­gen­dő ah­hoz, hogy va­la­mennyi ked­ves meg­hí­vás­nak ele­get tud­jak ten­ni.

Sze­ren­csé­re ma­nap­ság is bő­vel­ke­dem meg­hí­vá­sok­ban, így a kö­vet­ke­ző esz­ten­dők­re is ma­rad ten­ni­va­lóm eb­ben a te­kin­tet­ben. Nagy és fe­le­lős­ség­tel­jes fel­adat a ti­zen­hét egy­ház­me­gye és a het­ven­nél több in­téz­mény ala­pos meg­is­me­ré­se.

Időm­nek azon­ban csak ki­sebb ré­szét for­dít­ha­tom az or­szág­já­rás­ra, hi­szen fő­ként az Ül­lői úti egy­há­zi köz­pont­hoz köt­nek te­en­dő­im. Át­vet­tem elő­döm­től a fo­lya­mat­ban lé­vő ügyek in­té­zé­sét. Rend­sze­re­sen ta­nács­ko­zom az el­nök­ség­gel, a püs­pö­ki ta­náccsal; részt ve­szek az or­szá­gos pres­bi­té­ri­um és a kü­lön­bö­ző zsi­na­ti bi­zott­sá­gok ülé­se­in, il­let­ve kép­vi­se­lem egy­há­zun­kat az Ok­ta­tá­si és Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um­ban sor­ra ke­rü­lő tár­gya­lá­so­kon.

Az el­ső hó­na­pok­ban igye­kez­tem be­ha­tó­an meg­is­mer­ni az iro­da osz­tá­lya­i­nak és ki­sebb egy­sé­ge­i­nek te­vé­keny­sé­gét. Min­den mun­ka­tár­sam tá­jé­koz­ta­tott sa­ját mun­ka­te­rü­le­té­ről, hosszú tá­vú és ak­tu­á­lis fel­ada­ta­i­ról, el­ért ered­mé­nye­i­ről és le­küz­den­dő ne­héz­sé­ge­i­ről. Meg­le­pe­tés­sel ta­pasz­tal­tam, hogy mi­lyen sok a vi­szony­lag új mun­ka­társ az iro­dá­ban. Ko­ráb­bi mun­ka­he­lye­men, a Ma­gyar Ál­la­mi Ope­ra­ház­ban meg­szo­kott, hogy a kol­lé­gák hosszú év­ti­ze­de­kig dol­goz­nak egy he­lyen. Az or­szá­gos irodában, eb­ben az utób­bi évek­ben je­len­tő­sen bő­vült in­téz­mény­ben ez ter­mé­sze­te­sen nem le­het így, de az ered­mé­nye­sebb mun­ka­vég­zés és a jól mű­kö­dő, egy­sé­ges szel­le­mű kol­lek­tí­va ki­ala­kí­tá­sá­nak ér­de­ké­ben fel­tét­le­nül sze­ret­ném el­ér­ni, hogy mun­ka­tár­sa­ink mi­nél hosszabb ide­ig dol­goz­za­nak itt. En­nek ér­de­ké­ben tö­rek­szem az őszin­te, prob­lé­ma­fel­tá­ró mun­ka­he­lyi lég­kör ki­ala­kí­tá­sá­ra, az em­ber­sé­ges, őszin­te hang­vé­tel­re, a tisz­tes­sé­ges, pon­tos mun­ka­vég­zés­re és az időn­ként adó­dó, va­lós egyé­ni prob­lé­mák fi­gye­lem­bevé­te­lé­re.

Szük­ség is van a jól mű­kö­dő, egy­sé­ges „csa­pat” ki­ala­kí­tá­sá­ra, hi­szen iro­dánk­ra nagy je­len­tő­sé­gű, hosszú ki­ha­tá­sú fel­ada­tok meg­ol­dá­sa és ke­ze­lé­se vár a továbbiakban is.

Je­len­leg a 2009. évi költ­ség­ve­tés fi­no­mí­tá­sa és el­fo­gad­ta­tá­sa a leg­sür­gő­sebb fel­ada­tunk. Saj­nos a szám­sze­rű­en is je­len­tő­sen csök­ke­nő ál­la­mi tá­mo­ga­tás mel­lett csak úgy tud­juk fenn­tar­ta­ni a pénz­ügyi egyen­súlyt, hogy egyes té­te­le­ket csök­ken­te­ni kell, má­so­kat – pél­dá­ul az or­szá­gos iro­da és a püs­pö­ki hi­va­ta­lok dol­go­zó­i­nak fi­ze­té­sét – a ko­ráb­ban meg­szo­kot­tak­kal el­len­tét­ben nem le­het emel­ni. En­nek az ön­kor­lá­to­zás­nak vá­ra­ko­zá­sa­ink sze­rint meg­lesz az az ered­mé­nye, hogy egy­há­zunk anya­gi sta­bi­li­tá­sa meg­ma­rad, így töb­bek kö­zött mun­ka­adó­ként is tel­je­sí­te­ni tud­ja vál­lalt kö­te­le­zett­sé­ge­it.

Ép­pen a na­pok­ban kez­dő­dött el az évek óta ter­ve­zett egy­sé­ges ügy­vi­te­li rend­szer „éles” mű­kö­dé­se ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ink­ben, az or­szá­gos irodában és a né­hány ön­ként je­lent­ke­ző egyéb in­téz­mé­nyünk­ben. En­nek az ala­pos elő­ké­szü­le­te­ket és ko­moly for­rá­so­kat igény­lő lé­pés­nek a meg­té­te­lét az in­do­kol­ta, hogy a kor­sze­rű mű­kö­dé­si fel­té­te­lek pon­to­sabb, át­te­kint­he­tőbb mű­kö­dést ered­mé­nyez­nek in­téz­mé­nye­ink­ben, il­let­ve a mo­dern tech­ni­kai fel­té­te­lek je­len­tő­sen meg­könnyí­tik in­téz­mény­ve­ze­tő­ink és gaz­da­sá­gi ve­ze­tő­ink mun­ka­vég­zé­sét – nem be­szél­ve ar­ról, hogy a kor ál­ta­lá­no­san meg­kö­ve­telt mű­kö­dé­si rend­jét ne­künk is át kell ven­nünk, ha nem aka­runk vé­sze­sen le­ma­rad­ni. Ez a nagy hord­ere­jű vál­toz­ta­tás elő­se­gí­ti majd, hogy egy­há­zunk gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gét sok­kal pon­to­sab­ban ter­vez­hes­sük és kö­vet­hes­sük.

Er­re nagy szük­ség is van, hi­szen az ál­ta­lá­no­san rom­ló vi­lág­gaz­da­sá­gi hely­zet, a ne­he­ze­dő ha­zai kö­rül­mé­nyek kö­zött szi­go­rú, éssze­rű, min­den rész­le­té­ben át­lát­ha­tó gaz­da­sá­gi mű­kö­dés­re van szük­ség. Az új rend­szer be­ve­ze­té­sé­től töb­bek kö­zött azt is vár­juk, hogy se­gít a ne­ga­tív fo­lya­ma­tok fel­tá­rá­sá­ban, le­he­tő­vé te­szi a gyors be­avat­ko­zást, és így hosszú tá­von ko­moly meg­ta­ka­rí­tást ered­mé­nyez. Ter­ve­ink sze­rint 2010 ja­nu­ár­já­ban vissza­hoz­zuk a köny­ve­lést és bér­szám­fej­tést az or­szá­gos iro­da ke­re­tei kö­zé.

Ör­ven­de­tes fej­le­mény, hogy a leg­utób­bi zsi­na­ti ülé­sen elő­re­mu­ta­tó, lé­nye­gé­ben tel­jes tá­mo­ga­tást él­ve­ző dön­tés szü­le­tett a rég­óta hú­zó­dó és nagy vi­ha­ro­kat ka­vart szék­ház­ügy­ben: egy­há­zi köz­pon­tunk ma­rad­jon mai he­lyén, és a Szent­ki­rá­lyi ut­cai, ér­té­ke­sebb és szebb épü­let­szárny tel­jes fel­újí­tá­sa mel­lett a sta­ti­kai szem­pont­ból és ál­ta­lá­no­san is erő­sen le­rom­lott Ül­lői úti épü­let­szárny le­bon­tá­sa után épül­jön he­lyé­re biz­ton­sá­gos, gaz­da­sá­go­san mű­köd­tet­he­tő épü­let. A je­len­le­gi a több­szö­ri rá- és át­épí­tés, a há­bo­rús sé­rü­lé­sek, va­la­mint az utób­bi év­ti­ze­dek­ben el­szen­ve­dett sú­lyos le­rom­lás mi­att gaz­da­sá­go­san nem mű­köd­tet­he­tő, és fel­újí­tá­sa sem ki­fi­ze­tő­dő – ál­la­pí­tot­ták meg az ala­pos fel­tá­rást vég­ző szak­em­be­rek. A szék­há­z meg­újí­tá­sá­nak elő­ké­szí­té­se, ter­ve­zé­se 2009-ben foly­ta­tód­ni fog.

El­ső évem le­tel­té­nek kö­ze­led­té­vel meg­ra­ga­dom az al­kal­mat, hogy meg­kö­szön­jem azt a ba­rát­sá­gos, sze­re­tet­tel te­li fo­gad­ta­tást, se­gí­tő­kész­sé­get, mely­ben ré­sze­sül­tem mun­kám so­rán a zsi­na­ton, az or­szá­gos tiszt­ség­vi­se­lők kö­ré­ben, a gyü­le­ke­ze­tek­ben, az in­téz­mé­nyek­ben – és nem utol­só­sor­ban az or­szá­gos iro­dában dol­go­zó mun­ka­tár­sa­im ré­szé­ről.

Ké­rem, hogy en­nek a – köl­csö­nös – bi­za­lom­nak a je­gyé­ben for­dul­ja­nak kér­dé­se­ik­kel, prob­lé­má­ik­kal az or­szá­gos iro­dá­hoz. Mun­ka­tár­sa­im szí­ve­sen áll­nak ren­del­ke­zé­sük­re a – köl­csö­nös – se­gí­tő­kész­ség szel­le­mé­ben.

Egy­há­zunk­nak nagy szük­sé­ge van ar­ra, hogy kö­zö­sen fá­ra­doz­zunk fel­vi­rá­goz­ta­tá­sán, együttes aka­rat­tal, egy­mást se­gít­ve mun­kál­kod­junk ér­de­ké­ben, nem tévesztve szem elől Pál apostol szavait: „…az sem számít, aki ül­tet, az sem, aki öntöz, hanem csak Is­ten, aki a növekedést adja.” (1Kor 3,7)

::Nyomtatható változat::