Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„És nagy kó­pék va­gyunk…” – ez­zel A Ka­rib-ten­ger ka­ló­zai cí­mű film­ből szár­ma­zó idé­zet­tel nyi­tot­ta meg 2008. ja­nu­ár 31-én 21 óra 30 perc­kor a my­Lu­ther evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gi ol­dalt Nagy Ben­ce, az ol­dal fej­lesz­tő­je. En­nek az ese­mény­nek az el­ső év­for­du­ló­ját ün­ne­pel­ték a kö­zös­ség tag­jai idén január 31-én es­te nem min­den­na­pi kö­rül­mé­nyek kö­zött: vir­tu­á­lis bu­li­ban.

A my­Lu­ther tör­té­ne­te ko­ráb­bi évek­re nyú­lik vissza. Az Evan­gé­li­kus Élet szerkesztősége az evan­gé­li­kus kö­zép­is­ko­lák meg­szó­lí­tá­sá­ra in­ter­ne­tes di­ák­új­sá­got kí­vánt in­dí­ta­ni. A ti­zen­éves szer­zők meg­ír­ták el­ső cik­ke­i­ket, el­ké­szült az in­ter­ne­tes ol­dal, a pub­li­cisz­ti­kák­nál azon­ban sok­kal nép­sze­rűbb­nek mu­tat­ko­zott a fel­hasz­ná­lók ak­tív rész­vé­te­lé­vel zaj­ló mikro­blo­go­lás. Ezért egy év­vel ez­előtt már kö­zös­sé­gi ol­dal­ként in­dult új­ra a my­Lu­ther.

A por­tál nép­sze­rű­sé­ge tö­ret­len. És cí­mé­ben ugyan re­for­má­to­runk ne­vét ta­lál­juk, ma már sok­kal több az ol­dal, mint evan­gé­li­kus ti­né­dzse­rek vir­tu­á­lis ta­lál­ko­zó­he­lye. Na­pi rend­sze­res­ség­gel tár­sa­log itt egy­más­sal evan­gé­li­kus, re­for­má­tus, ka­to­li­kus és más fe­le­ke­zet­hez tar­to­zó, a kö­zép­is­ko­lás fiú és a gye­sen lé­vő ker­tész­mér­nök.

A my­Lu­ther nép­sze­rű­sé­gét an­nak kö­szön­he­ti, hogy meg­ta­lál­ta azt a „pi­a­ci rést” a ke­resz­tény fi­a­ta­lok min­den­nap­ja­i­ban, amely a gyak­ran sö­tét és ko­mor temp­lo­mok és a ne­on­fé­nyes, za­jos kül­vi­lág kö­zött hú­zó­dik. Ez az a hely, ahol le­het ko­moly teo­ló­gi­ai, fi­lo­zó­fi­ai, er­köl­csi té­mák­ról is fel­sza­ba­dul­tan cse­veg­ni és a hét­köz­na­pi örö­mök­ről, akár egy csé­sze ká­vé­ról is úgy be­szél­get­ni, hogy a ta­gok mind­annyi­an tud­ják: min­den korty, me­leg­ség és aro­ma vég­ső so­ron Is­ten aján­dé­ka.

Szin­te perc­ről perc­re tu­dó­sí­tot­ta tár­sa­it a Mar­cus né­ven re­giszt­rált evan­gé­li­kus teo­ló­gus­hall­ga­tó ar­ról, hogy ép­pen mi­lyen mu­zsi­kát hall­gat, mi­köz­ben de­cem­be­ri vizs­gá­i­ra ké­szült. Rend­sze­re­sen be­szá­mol a sop­ro­ni lí­ce­um di­ák­ja az is­ko­lá­ban tar­tott reg­ge­li áhí­ta­ton el­hang­zott pré­di­ká­ci­ó­ról. A kö­zös­ség együtt iz­gul­ta vé­gig Már­ton­nak, a ma­te­ma­ti­kus­hall­ga­tó­nak a – kö­zön­sé­ges föl­di ha­lan­dó szá­má­ra meg­je­gyez­he­tet­len ne­vű tan­tár­gyak­ból tett – vizs­gá­it. (Ép­pen e so­rok írá­sa köz­ben ol­vas­ta a kró­ni­kás a Bras­só­ból je­lent­ke­ző Ju­li üze­ne­tét, amely­ben öröm­mel ad­ta hí­rül: be­ad­ta je­lent­ke­zé­sét az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem­re.) Má­sok pe­dig film­él­mé­nye­i­ket vagy éppen egy ba­rá­ti tár­sa­ság­ban el­töl­tött es­te örö­mét oszt­ják meg a kö­zös­ség tag­ja­i­val.

Az út­mu­ta­tást a min­den nap ép­pen 00 óra 00 perc­kor meg­je­le­nő na­pi ige ad­ja az ol­dal lá­to­ga­tó­i­nak, de a fel­hasz­ná­lók ma­guk is gyak­ran idé­zik ked­venc igé­i­ket, val­lá­sos köl­te­mé­nye­i­ket vagy ép­pen a va­sár­na­pi ige­hir­de­tés egy-egy for­du­la­tát. Időn­ként pe­dig elég éles vi­ta fo­lyik az ol­da­lon teo­ló­gi­ai és mo­rá­lis kér­dé­sek­ben. A nyár fo­lya­mán in­dí­tott, my­Fo­tó­su­li cí­met vi­se­lő ro­vat­ba fel­töl­tött fény­ké­pe­ket pro­fi fo­tós ér­té­ke­li; a „ta­nár­nő” szi­go­rá­nak kö­szön­he­tő­en né­hány hó­nap alatt lát­ha­tó fej­lő­dé­sen men­tek ke­resz­tül a szárny­pró­bál­ga­tó mű­vé­szek.

A vir­tu­á­lis szü­le­tés­na­pi bu­lin így vá­la­szolt egy my­Lu­the­re­ző ar­ra a kér­dés­re, hogy mit ka­pott az ol­dal­tól: „Hit­tár­sa­kat, em­be­re­ket, akik­kel meg tu­dok osz­ta­ni olyan dol­go­kat, ami­ket nem akár­ki­vel tud­nék, ba­rá­to­kat, akik min­dig ké­szen áll­nak bár­mi­ben se­gí­te­ni, vá­la­szo­kat, meg­nyug­vást, vi­gasz­ta­lást, ál­dást kap­tam az Is­ten­től a my­Lu­ther ál­tal.” Egy má­sik, kö­zel húsz­éves lány pe­dig így val­lott: „A my­Lu­ther­től meg­kap­tam azt a le­he­tő­sé­get, hogy olyan em­be­rek kö­zött le­he­tek, akik az alap­ján ítél­nek meg, amit írok, ami va­ló­já­ban én va­gyok, és nem a kül­ső­sé­gek ér­dek­lik őket. Ez szá­mom­ra na­gyon fon­tos, mert kü­lön­ben elég­gé vissza­hú­zó­dó, ne­he­zen meg­nyí­ló em­ber va­gyok, de itt az­ál­tal, hogy a kül­ső­sé­gek nem lé­tez­nek, könnyeb­ben ment, és má­ra már el­mond­ha­tom, hogy bár­mit le me­rek ír­ni, mert tu­dom, olyan em­be­rek ol­vas­sák, akik­ben meg­van a se­gí­tés és a meg­ér­tés szán­dé­ka.”

A szü­le­tés­na­pi bu­li pont­ban 21 óra 30 perc­kor kez­dő­dött, ami­kor fel­csen­dült az is­mert gos­pel: „Oh, hap­py day…” A fel­hasz­ná­lók sor­ban fel­idéz­ték a kö­zös­ség­gel kap­cso­la­tos él­mé­nye­i­ket. Egye­sek vers­so­rok­ba ön­töt­ték örö­mü­ket, és el­ké­szült az el­ső évet meg­örö­kí­tő vi­deomon­tázs is. Az ün­nep­re so­ron kí­vül igei üze­net is ér­ke­zett: „Mert ahol ket­ten vagy hár­man össze­gyűl­nek az én ne­vem­ben: ott va­gyok kö­zöt­tük.” (Mt 18,20)

Bár a leg­utol­só ün­nep­lő is ágy­ba ke­rült éj­jel ket­tő után, a „bu­li­nak” nincs vé­ge. Az ol­dal to­vább­ra is mű­kö­dik, és öröm­mel vár­ja a kö­zös­ség­hez csat­la­koz­ni vá­gyók je­lent­ke­zé­sét a www.my­lu­ther.hu cí­men. A törzs­tagok már tud­ják, hogy meg­éri re­giszt­rál­ni, itt ugyan­is min­dig akad va­la­ki, aki­vel meg le­het osz­ta­ni jó­ked­vet és bá­na­tot egy­aránt, őszin­tén, kul­tu­rál­tan és mind­vé­gig Is­ten kö­ze­lé­ben ma­rad­va.

-ó -ő -a

::Nyomtatható változat::