Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

„Sar­to­ris Alum­ne­um” – akár mű­velt­sé­gi ve­tél­ke­dő kér­dé­se is le­het­ne, hogy mit je­lent e két szó. Egy­há­zunk Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­le­té­nek egyik – tár­sult gyü­le­ke­ze­tek­ből ál­ló – egy­ház­köz­sé­gé­ben pe­dig az a kér­dés, mi­ként tud­ják meg­va­ló­sí­ta­ni. Sztró­kay At­ti­la társ­gyü­le­ke­ze­ti fel­ügye­lő aláb­bi írá­sá­ban – mi­u­tán rö­vi­den be­mu­tat­ja kö­zös­sé­gük múlt­ját és je­le­nét – az egy­ház­köz­ség nagy ter­vé­be avat­ja be ol­va­só­in­kat.

Ha min­den nem­ze­dék tel­je­sí­ti a kül­de­té­sét, ak­kor a nem­zet meg­ma­rad. Ha a hí­vek min­den nem­ze­dé­ke tel­je­sí­te­né a kül­de­té­sét, és azon a jó Is­ten ál­dá­sa van, ak­kor az egy­ház meg­ma­rad. Tud­ják ezt a Ne­mes­csó­hoz és társ­egy­há­za­i­hoz tar­to­zó hí­vek és lel­ki­pász­to­ra­ik is, hi­szen gyü­le­ke­ze­te­ik kö­zel öt­száz éves tör­té­nel­me so­rán őse­ik min­dig tud­ták, mi a fel­ada­tuk.

Gyü­le­ke­ze­te­ink 1550 tá­ján ala­kul­tak. Acsád, Mesz­len, Ne­mes­csó és Kő­szeg­do­rosz­ló 1681-ig ön­ál­ló gyü­le­ke­ze­t­ként él­t. 1681-től 1784-ig az ar­ti­ku­lá­ris idők­ben együtt, majd 1784-től 1982-ig kü­lön él­ték éle­tü­ket. 1982-től nap­ja­in­kig gyü­le­ke­ze­tünk Ne­mes­csó–Mesz­len–Acsád–Kő­szeg­do­rosz­lói Tár­sult Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ként mű­kö­dik.

Hat­száz­öt­ven fős kis kö­zös­ség va­gyunk. Négy temp­lo­munk van, mind­egyik he­lyen gyü­le­ke­ze­ti ház­zal, de hi­tünk­ben és egy­há­zunk­hoz va­ló ra­gasz­ko­dá­suk­ban nem va­gyunk ki­seb­bek, mint a nagy gyü­le­ke­ze­tek. Acsá­don ven­dég­há­zat tar­tunk fenn, Mesz­len­ben száz­húsz-száz­negy­ven fő ré­szé­re ti­zen­öt éve nyá­ri tá­bo­ro­kat szer­ve­zünk a pa­ró­ki­án. Ne­mes­csó­ban, a gyü­le­ke­ze­ti ház­ban mű­kö­dik a lel­ké­szi hi­va­tal, az e-Ma­gyar­or­szág-pont, va­la­mint gyü­le­ke­ze­ti mú­ze­u­munk. Itt van­nak az ének­ka­ri pró­bák, és itt zajlik a gyü­le­ke­zet ala­pít­vá­nyá­nak fenn­tar­tá­sá­ban mű­kö­dő mű­vé­sze­ti is­ko­lánk ta­nu­lói ré­szé­re a ze­ne­ok­ta­tás. Kő­szeg­do­rosz­lón 2008 no­vem­be­ré­ben szen­tel­ték fel az új gyü­le­ke­ze­ti há­zat, a fel­újí­tott or­go­nát és a temp­lo­mot. En­nek a ti­zen­nyolc­mil­lió fo­rin­tos össz­költ­ség­ve­té­sé­ből a száz­hu­szon­ki­lenc gyü­le­ke­ze­ti tag öt­mil­lió fo­rint ér­té­kű mun­kát vég­zett el.

Hí­ve­ink ma­gu­ké­nak ér­zik a gyü­le­ke­ze­tet, a hat­ezer-öt­száz fo­rin­tos egy­ház­fenn­tar­tói já­ru­lé­kot ki­lenc­ven­öt szá­za­lék­ban meg­fi­ze­tik. Lel­ké­sze­in­ket meg­be­csül­jük, és ők is tesz­nek a rá­juk bí­zott kö­zös­sé­gért, if­jú­sá­gért. Gyü­le­ke­ze­tünk­ből két hall­ga­tó ta­nul a teo­ló­gi­án.

2005-ben meg­ala­pí­tot­tuk – a Sar­to­ris Ala­pít­vány fenn­tar­tá­sá­ban – az Ács Mi­hály Alap­fo­kú Mű­vé­szet­ok­ta­tá­si In­téz­ményt. Az is­ko­la gyü­le­ke­ze­te­in­ken túl, a Va­si Egy­ház­me­gye egy kis szeg­le­té­ben négy­száz­nyolc­van­nyolc hall­ga­tó­val és ti­zen­hat ta­nár­ral mű­kö­dik. Olyan gye­re­ke­ket ok­ta­tunk – el­ső­sor­ban evan­gé­li­kus fal­vak­ban és in­téz­mé­nyek­ben –, akik­nek nagy ré­sze so­ha nem tu­dott vol­na ze­nét ta­nul­ni, hol­ott na­gyon te­het­sé­ges.

Tud­juk, hogy ha úgy te­szünk a hol­na­pért, hogy pél­dát ve­szünk a múlt­ból, ak­kor lesz jö­vő­je gyü­le­ke­ze­tünk­nek, egy­há­zunk­nak. Ezért 2005-ben lét­re­hoz­tuk a Sar­to­ris Ala­pít­ványt. Sar­to­ris (Sza­bó) Já­nos az ar­ti­ku­lá­ris gyü­le­ke­zet lel­ké­sze volt a 18. szá­zad kö­ze­pén. Ő ala­pí­tot­ta az el­ső pro­tes­táns alum­ne­u­mot Ma­gyar­or­szá­gon. (Az alum­ne­um – „táp­in­té­zet” – bent­la­ká­sos is­ko­la, amely díj­men­te­sen vagy cse­kély té­rí­tés el­le­né­ben nyújt tel­jes el­lá­tást és ok­ta­tást. – A szerk.) Az ő szel­le­mi örök­sé­gé­ből ki­in­dul­va kezd­tük ki­dol­goz­ni egy ár­va­ház és le­ány­anya­ott­hon (csa­lá­dok át­me­ne­ti ott­ho­na), a Sar­to­ris Alum­ne­um meg­va­ló­sí­tá­sá­nak ter­ve­it lel­ké­sze­ink ve­ze­té­sé­vel, kap­cso­la­tok ke­re­sé­sé­vel.

Pénz nél­kül, de erős el­szánt­ság­gal és hit­tel tet­ték ma­gu­ké­vá hí­ve­ink e ne­mes ter­vet. Asszo­nya­ink meg­ala­kí­tot­ták a Tű-kört. Cso­dá­la­tos ké­zi­mun­ká­kat, hím­zé­se­ket ké­szí­tet­tek, an­gyal­ká­kat hor­gol­tak, a fér­fi­ak fa­rag­tak, kegy­tár­gya­kat fon­tak vessző­ből, mű­vé­sze­ti is­ko­lánk ta­ná­rai, di­ák­jai ke­rá­mia­tár­gya­kat ké­szí­tet­tek; ezek Auszt­ri­á­ban és Svájc­ban ta­lál­tak vá­sár­lók­ra. Min­den­ki a ma­ga mód­ján akart hoz­zá­ten­ni egy-egy „Alum­ne­um-tég­lát” az épü­le­tek­hez.

1. jú­ni­u­sá­ban Auszt­ri­á­ban, a Gusz­táv Adolf-na­pon kap­tunk egy stan­dot, ahol az el­ké­szí­tett mun­ká­kat ér­té­ke­sít­het­tük, és az el­ké­szült ter­ve­ket be­mu­tat­hat­tuk. A be­vé­te­lek­ből tel­ket vá­sá­rol­tunk. Ezt a Ne­mes­csói Ön­kor­mány­zat ki­egé­szí­tet­te egy négy­ezer négy­zet­mé­te­res ön­kor­mány­za­ti te­lek­kel, így már 1,2 hek­tá­ros te­rület van a tu­laj­do­nunk­ban.

Köz­ben el­ké­szí­tet­tük az alum­ne­um ter­ve­it, el­vé­gez­tet­tük a ta­laj­me­cha­ni­kai vizs­gá­la­to­kat. A tech­ni­kai ol­da­lon mint­egy har­minc-negy­ven mil­li­ós ér­té­kű ön­részt tu­dunk fel­mu­tat­ni egy eset­le­ges meg­va­ló­sí­tá­si pá­lyá­zat­hoz.

Tud­juk, ha gyer­me­ket aka­runk ne­vel­ni, ah­hoz is­ko­la kell. A ter­ve­zett in­téz­mény la­kó­i­nak biz­to­sí­ta­ni tud­juk az óvo­dai ne­ve­lést, az ál­ta­lá­nos is­ko­lai ok­ta­tást Ne­mes­csó­ban, il­let­ve a szom­bat­he­lyi Re­mé­nyik Sán­dor Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban. Az alum­ne­um­ban élő fi­a­ta­lok szak­kép­zé­sét a Kő­sze­gi Evan­gé­li­kus Me­ző­gaz­da­sá­gi, Ke­res­ke­del­mi és In­for­ma­ti­kai Szak­kö­zép­is­ko­la és Kol­lé­gi­um vé­gez­het­né.

Nagy­ko­rú­sá­gu­kig fel tud­juk ne­vel­ni a gye­re­ke­ket evan­gé­li­kus, ke­resz­tény kö­zeg­ben. Ha a Sar­to­ris-szám­adást néz­zük: ami­kor a kon­vent a nö­ven­dé­ke­ket al­kal­mas­nak ta­lál­ta az ön­ál­ló lét­re, ak­kor va­la­mi ke­vés pénz­zel és aján­ló­le­vél­lel Za­la, Lip­tó, Gö­mör, Bé­kés me­gyé­be küld­te őket. Mi ezt a faj­ta gon­dos­ko­dást sze­ret­nénk meg­va­ló­sí­ta­ni úgy, hogy – az ön­kor­mány­za­tok­kal egyez­tet­ve – az alum­ne­um­ból ki­re­pü­lő­ket „lete­le­pít­jük” a fal­va­ink­ban lé­vő üres há­zak­ba, vagy tel­ke­ket vá­sá­rol­nánk szá­muk­ra gyü­le­ke­ze­te­ink te­le­pü­lé­se­in. Fon­tos kül­de­tés ez azért, hogy ki ne pusz­tul­junk, ki ne pusz­tul­ja­nak fal­va­ink.

Tisz­tá­ban va­gyunk az­zal, hogy csak ak­kor tud­juk meg­va­ló­sí­ta­ni ezt a szép ter­vet, ha a jó Is­ten ál­dá­sa van raj­ta. Tö­rek­vé­se­in­ket egy­ház­ke­rü­le­tünk püs­pö­ke, Itt­zés Já­nos is tá­mo­gat­ja. Or­szá­gos fel­ügye­lőnk, Prőh­le Ger­gely tisz­te­let­re mél­tó­nak és tá­mo­ga­tás­ra al­kal­mas­nak tart­ja. Mi­u­tán tud­juk, hogy az or­szá­gos iro­da igaz­ga­tó­ja, Ká­kay Ist­ván min­den élet­ké­pes kez­de­mé­nye­zés­sel azo­no­sul, sze­ret­nénk meg­nyer­ni egy­há­zunk, lel­ki­pász­to­ra­ink, vi­lá­gi tag­ja­ink imád­sá­gos sze­re­te­tét és tá­mo­ga­tá­sát is.

A kö­rü­löt­tünk lé­vő vi­lág né­ha el­bi­zony­ta­la­nít ben­nün­ket, de min­dig ka­punk erőt az Úr­is­ten­től a kül­de­tés tel­je­sí­té­sé­re, gyü­le­ke­ze­te­ink és egy­há­zunk épü­lé­sé­re – Is­ten di­cső­sé­gé­re.

Ha te­szünk a hol­na­pért, csak ak­kor vár­ha­tunk tő­le va­la­mit!

::Nyomtatható változat::