EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 27 - A bűn, Is­ten­nek há­la, nem úr az él­te­men

Cantate

Or­dass La­jos éne­ke a küz­del­mes ke­resz­tény élet­ről

Hozzászólás a cikkhez

A bűn, Is­ten­nek há­la, nem úr az él­te­men

Ősi és új kin­csek ke­rül­tek egy­más mel­lé a Gyü­le­ke­ze­ti li­tur­gi­kus könyv­ben. Ezek kö­zött szá­mom­ra kü­lö­nö­sen is ked­ves Or­dass La­jos bűn­bá­na­ti éne­ke: A bűn, Is­ten­nek há­la, nem úr az él­te­men (GyLK 820). A könyv olyan da­rab­ját mu­tat­juk ma be, amely már most köz­ked­velt azok kö­ré­ben, akik meg­is­mer­ték.

Meg­ta­nul­ni, gya­ko­rol­ni nem is kell, hi­szen jól is­mert és sze­re­tett reg­ge­li éne­künk dal­la­má­ra éne­kel­het­jük: Hadd áld­lak tel­jes szív­ből ez újult reg­ge­len (EÉ 93). Egy­sze­rű­en hasz­nál­ni kell, s örül­ni an­nak, hogy egy is­me­rős-is­me­ret­len­nel ta­lál­ko­zunk.

Or­dass La­jos for­dí­tá­sá­ban vál­hat egy­há­zunk né­pé­nek sa­ját­já­vá ez a fon­tos ének. Bűn­ről, krisz­tu­si bo­csá­nat­ról, meg­vál­tott élet­ről, ke­gye­lem­ről éne­kel­he­tünk a 20. szá­za­di egy­ház­tör­té­ne­lem e ki­emel­ke­dő alak­já­val. Amit éle­té­ről, szol­gá­la­tá­ról, meg­hur­col­ta­tá­sá­ról tu­dunk, még mé­lyeb­bé te­szi ezt a ver­set. Nem azt a szót hasz­ná­lom: „hi­te­le­sí­ti”, hi­szen az evan­gé­li­um hi­te­le­sí­tő­je ma­ga az egy­ház Ura. De a ta­nít­vá­nyok, a ta­núk még kö­ze­lebb hoz­zák szá­munk­ra a jé­zu­si öröm­hírt.

A ke­resz­tény élet tit­ká­ról szól a szö­veg: „A bűn, Is­ten­nek há­la, nem úr az él­te­men.” Már ez az el­ső mon­dat is ma­gá­ba fog­lal min­dent. A lé­nye­get. Van bűn – szá­mol­nunk kell ve­le, küz­de­nünk kell el­le­ne. Aki ho­mok­ba dug­ja a fe­jét, le­be­csü­li a go­nosz ha­tal­mát, könnyen ke­rül kí­no­san vég­ze­tes hely­zet­be. Az Is­ten nél­kü­li, a Te­rem­tő­től el­sza­kadt élet ugyan­is zsák­ut­ca, s min­den örö­me, ered­mé­nye, szép­sé­ge csak lát­szat. Gyor­san el­mú­lik, s a sem­mi­be vész.

Aki azt hi­szi, a bűn­ből tu­da­to­san, szor­gal­ma­san, ügye­sen ki le­het száll­ni, az be­csap­ja ma­gát. Az em­ber nem olyan lény, aki ön­ál­ló­an tud él­ni. Vagy a go­nosz ha­tal­má­ban van, vagy az Is­ten ural­ma alatt. Más va­ri­á­ció nincs! A ket­tő kö­zött köz­tes lét nincs. Vagy-vagy. Le­het pró­bál­koz­ni va­la­mi­fé­le ön­men­tő prog­ram­mal. De Pál apos­tol fi­gyel­mez­tet: „Nem azé, aki akar­ja, és nem is azé, aki fut, ha­nem a kö­nyö­rü­lő Is­te­né…” (Róm 9,16) Ha azt ál­lí­tom, hogy a bűn nem úr az él­te­men, ak­kor az csak egyet­len ok­ra ve­zet­he­tő vissza: Is­ten meg­ke­gyel­me­zett, meg­kö­nyö­rült raj­tam, ki­men­tett a bűn és ha­lál ha­tal­má­ból. En­nek pe­dig egye­nes kö­vet­kez­mé­nye a há­la­adás: „A bűn, Is­ten­nek há­la, nem úr az él­te­men.” Is­mé­tel­ge­tem. Dal­lam­mal is, anél­kül is. És át­me­leg­szik a szí­vem.

Az ének egész szö­ve­ge – va­ló­szí­nű­leg Tho­mas Kin­go mű­ve – ezt az egy alap­mon­da­tot bont­ja ki. Min­den eb­ből kö­vet­ke­zik. Utal a ke­reszt­ség­re, a bűn­bo­csá­nat éle­tet men­tő szent­sé­gé­re. Min­den in­nen in­dul ki: meg va­gyok ke­resz­tel­ve! Is­ten a ke­reszt­ség­ben új­já­szült, éle­tünk töb­bé nem a go­nosz és a bűn ha­tal­má­ban zaj­lik. A ke­reszt­ség­ből ára­dó erő­vel le­het hí­ven meg­áll­ni a kí­sér­té­sek kö­zött (2. vers), hit­tel vár­ni Jé­zus vissza­jö­ve­te­lét (3. vers) és a szent élet új ös­vé­nyén jár­ni (4. vers). A bűn­bo­csá­nat­ból élő em­ber ké­pes ér­dem­ben és ha­té­ko­nyan har­col­ni a go­nosz el­len, el­hor­doz­ni az élet – egyéb­ként alig ki­bír­ha­tó – ne­héz­sé­ge­it, hor­doz­ni a ke­resz­tet.

Ma a ke­resz­tény­ség szá­má­ra szer­te a vi­lá­gon fon­tos­sá vált a ke­reszt­ség­re va­ló vissza­em­lé­ke­zés. Éle­tünk e biz­tos pont­já­hoz min­dig vissza­tér­he­tünk, eb­ből erőt me­rít­he­tünk. Nem vé­let­len, hogy a Li­tur­gi­kus könyv és a GyLK – a hús­vét haj­na­li rend­ben – le­he­tő­sé­get ad ar­ra, hogy igék­kel, imád­sá­gok­kal, eset­leg szim­bo­li­kus cse­le­ke­de­tek­kel em­lé­kez­zünk meg éle­tünk min­dent meg­ha­tá­ro­zó ese­mé­nyé­ről, a ke­reszt­ség­ről.

Or­dass La­jos for­dí­tá­sát jó szív­vel aján­lom test­vé­re­im fi­gyel­mé­be, akár rend­sze­res imád­ság­ként, akár me­di­tá­ci­ó­ként, há­la­adás­ként. Sok erőt nyer­he­tünk be­lő­le.

Dr. Ha­fen­scher Ká­roly


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Meg­té­vesz­tés
Kérdések válasz nélkül
Di­et­rich Bon­hoef­fer: Kö­ve­tés
HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Egyházunk egy-két hete
Nagy lehetőség, nagy felelősség
Bil­len­tyű­zet he­lyett ta­lics­ka
„Szárnyra keltek” Bonyhádon
Kó­rus­ju­bi­le­um és em­lé­ke­zés Pé­csett
Özön­víz a temp­lom­ban
Keresztutak
Egy­ház és ál­lam az át­ala­ku­ló Eu­ró­pá­ban
EVT-elnök-jelöltek
„Ta­lál­ko­zunk a pa­ra­di­csom­ban”
Kon­fe­ren­cia az Ágos­tai hit­val­lás­ról
Szlo­vákiai zsi­na­t
XVI. Be­ne­dek alá­ír­ta új en­cik­li­ká­ját
Ke­resz­tény hit­re tér­ne II. Já­nos Pál tö­rök me­rény­lő­je
Ke­reszt a var­sói be­széd he­lyén
Ősi tá­jak – poszt­mo­dern ok­ta­tás
Kor­sze­rű­sö­dő épü­le­tek a kör­nye­zet­tu­da­tos­ság je­gyé­ben
Önellátásra nevelnek
Evangélikusok
Fél­idő
Öle­lés­va­dász Ma­góci­á­ból
„Min­dig kap­tam meg­erő­sí­tést”
e-világ
Ka­var­gó in­du­la­tok
Keresztény szemmel
A ha­zai pá­lya elő­nye
Jegy­zet­la­pok
A hét témája
Lelkészek fehér köpenyben
„Job­ban vár­tam, mint a fáj­da­lom­csil­la­pí­tót!”
„Egy­más ter­hét hor­doz­zá­tok”
A fe­ke­te ku­tya meg­sze­lí­dí­té­se
Egy élet­be vá­gó kér­dés
Má­so­dik ige­hir­de­tés az élet tisz­te­le­té­ről
evél&levél
Tisz­tel­ve a le­gen­dá­kat
Be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat
„Örül­je­tek az örü­lők­kel, és…”
E heti Luther-idézet
Luther Idézet
Kultúrkörök
Élet a kö­zép­ko­ri egye­te­me­ken
Ma­gyar kan­ci­o­ná­lé zsol­tá­rok, nép­éne­kek Kál­vin Já­nos em­lé­ké­re
Csend­ben, ész­re­vét­len
A vasárnap igéje
Nyi­tott aj­tók
Oratio oecumenica
Oratio œcumenica
Cantate
A bűn, Is­ten­nek há­la, nem úr az él­te­men
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2009 27 A bűn, Is­ten­nek há­la, nem úr az él­te­men

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster