e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Nem egy­sze­rű do­log úgy ro­va­tot ve­zet­ni, hogy min­den ol­va­só min­den egyes írás­ban meg­szó­lít­va érez­ze ma­gát. Az Egy­ház és vi­lág­há­ló kü­lö­nö­sen ne­héz hely­zet­ben van, hi­szen in­for­ma­ti­kai fel­ké­szült­ség­től és ér­dek­lő­dé­si kör­től füg­gő­en ki­nek-ki­nek más-más az in­ter­ne­tes „érin­tett­sé­ge”.

Az ol­va­sói vissza­jel­zé­sek­ből úgy tű­nik, hogy az egyik leg­prak­ti­ku­sabb cikk­nek a Fi­re­fox bön­gé­sző hasz­nos ki­egé­szí­tő­it tár­gya­ló írás bi­zo­nyult, ugyan­ak­kor egy évek óta edző­dő vi­lág­há­lós ve­te­rán szá­má­ra ez min­den bi­zonnyal csak meg­erő­sí­tés­nek volt jó, hogy a meg­fe­le­lő esz­kö­zö­ket hasz­nál­ja már egy ide­je. Ez utób­bi ré­teg­nek az is ter­mé­sze­tes, hogy a we­bes vi­lág vál­to­zá­sa­it tag­la­ló cik­kek min­den­na­pos esz­kö­zök­ként em­lí­tik az ese­mény­ala­pú meg­je­le­ní­tést nyúj­tó kö­zös­sé­gi ol­da­lak – pél­dá­ul a Fa­ce­book és a Twit­ter – szol­gál­ta­tá­sa­it, míg a net­tel is­mer­ke­dők­nek ezek va­ló­szí­nű­leg új­don­ság­nak szá­mí­ta­nak.

És bi­zony a ro­vat – a sok­szí­nű­ség je­gyé­ben – helyet ad olyan meg­nyil­vá­nu­lá­sok­nak is, ame­lyek di­rekt szak­mai kri­ti­kát fo­gal­maz­nak meg az egy­há­zi in­ter­ne­tes mun­ká­val kap­cso­lat­ban. A bí­rá­lat rossz eset­ben in­du­la­to­kat szül, azon­ban a mint­egy más­fél hó­nap­ja szü­le­tett írás (Di­no­szau­ru­szok, fó­ru­mok, blo­gok, Evan­gé­li­kus Élet, 2009/21. szám) olyan mag­va­kat ter­mett, ame­lyek már­is szár­ba szök­ken­tek. A cikk igen ha­tá­ro­zott vé­le­ményt fo­gal­ma­zott meg ar­ról, hogy az egy­ház­nak je­len kell len­nie a kö­zös­sé­gi ol­da­la­kon, és el kell ke­rül­nie, hogy egy­faj­ta in­ter­ne­tes „temp­lo­mi get­tó” fa­la­in be­lül mo­zog­jon.

Egy­há­zunk por­tál­já­nak (http:// www.evan­ge­li­kus.hu/) szer­kesz­tő­je, Bol­la Zsu­zsan­na vet­te a bá­tor­sá­got, és lét­re­hoz­ta a köz­pon­ti hon­lap csat­la­ko­zá­si pont­ja­it az IWIW-en (http://iwiw.hu/pa­ges/com­mu­nity/com­da­ta.jsp?cID=2362495), a Fa­ce­boo­kon (http://www.fa­ce­book. com/gro­up.php?gid=94405107197) és a Twit­te­ren (http://twit­ter. com/lu­the­ran­hu). Ezen túl­me­nő­en pe­dig a por­tált érin­tő ki­fo­gá­sok­kal is ér­dem­ben fog­lal­ko­zott, így a blog­szek­ci­ó­ban jó pár nap­ja va­ló­di gép­ház­blo­got ve­zet (http://www.evan- ­ge­li­kus.hu/in­ter­ak­tiv/blog/aszerk/). Ezek a vál­lal­ko­zá­sok egy ide­ig min­den bi­zonnyal csak plusz mun­kát fog­nak je­len­te­ni, rá­adá­sul úgy tű­nik, hogy az in­ter­ne­tes je­len­lét kö­zös­sé­gi kap­cso­la­ti ol­da­lá­nak fel­ada­ta­it is a hír­por­tál szer­kesz­tő­jé­nek kell el­lát­nia. A je­len le­vés azon­ban alap­ve­tő­en hosszú tá­vú be­fek­te­tés, és a kö­zös­sé­gi ol­da­lak be­vo­ná­sa eb­be je­len­leg nél­kü­löz­he­tet­len­nek tű­nik.

Az in­ter­ne­tes lá­to­ga­tott­ság ma­te­ma­ti­ká­ja igen egy­sze­rű. A lá­to­ga­tó már az el­ső öt má­sod­percben íté­le­tet mond egy ol­dal­ról, és ez­alatt el is dön­ti, hogy vissza fog-e tér­ni rá. A di­va­tos di­zájn és a jól struk­tu­rált szer­ke­zet emi­att kap el­ső­ren­dű fon­tos­sá­got, ugyan­is igen ke­vés idő áll ren­del­ke­zés­re ah­hoz, hogy a web­ol­dal ér­de­kes és ér­té­kes hely be­nyo­má­sát kelt­se. A kö­zös­sé­gi ol­dal­ba csa­tor­ná­zott tar­ta­lom ese­tén ez a kény­sze­rí­tő erő nem ter­he­li az in­for­má­ció szol­gál­ta­tó­ját, a tag ál­ta­lá­ban már is­me­ri és ked­ve­li a kö­zös­sé­gi ol­dal ál­tal nyúj­tott fe­lü­le­tet, és ar­ra fo­lya­ma­to­san vissza­tér. Rá­adá­sul a köz­re­adott tar­tal­ma­kat jó eset­ben in­de­xe­lik – a Twit­ter ke­re­ső­je meg­le­pő­en jól mű­kö­dik –, így né­ha nem is kell tud­ni a cso­port/fel­hasz­ná­ló lé­te­zé­sé­ről, mert a ke­re­sé­si ered­mé­nyek kö­zöt­ti meg­je­le­né­sé­vel hírt ad ma­gá­ról.

Két be­kez­dés­sel ez­előtt nem volt vé­let­len a bá­tor­ság szó hasz­ná­la­ta. Egy sa­ját ma­gunk ál­tal mű­köd­te­tett ol­dal a mi sza­bá­lya­ink sze­rint fut, ugyan­ak­kor a kö­zös­sé­gi ol­da­la­kon igen gyak­ran le­het ta­lál­koz­ni olyan je­len­sé­gek­kel, ame­lyek a va­ló élet­ben is vissza­tet­szést kel­te­nek, fő­leg egy hí­vő­ben. Hogy friss pél­da áll­jon itt: a Fa­ce­book kö­zös­sé­gi ol­da­lon nem­ré­gen egy szlo­vák di­ák­lány lét­re­hoz­ta a „Ch­cem mo­re na­mi­es­to Maďar­s­ka” (az­az „Ten­gert aka­rok Ma­gyar­or­szág he­lyén”) ne­vű cso­por­tot. Az ár­tat­lan­nak tű­nő vic­ce­lő­dés – mi­lyen jó is len­ne Szlo­vá­ki­á­nak ten­ger­part, ahol nyá­ron le­het­ne für­de­ni – a na­ci­o­na­lis­ta frö­csö­gés me­leg­ágya lett, rö­vid idő alatt több tíz­ez­ren csat­la­koz­tak hoz­zá, és ren­ge­teg gyű­löl­kö­dő hoz­zá­szó­lás szü­le­tett. Ka­va­rog­tak az in­du­la­tok…

A vi­lág­há­ló sem könnyebb te­rep a misszió szá­má­ra, mint a va­ló­di vi­lág. Már­pe­dig akit bá­rány­ként küld­tek a far­ka­sok kö­zé, azt min­den hely­re és min­den­fé­le far­kas kö­zé küld­ték.

Az in­ter­ne­tes mag­ve­tés újabb ered­mé­nye­it köny­vel­het­tük el a na­pok­ban az egy­ház köz­pon­ti ol­da­la szer­kesz­tő­jé­nek mun­ká­ja ré­vén, és hogy a bib­li­ai ké­pek után egy ha­son­ló­val él­jek: a szak­mai kri­ti­ka is rév­be ért.

Nagy Ben­ce

::Nyomtatható változat::