Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nem vagy­tok töb­bé ide­ge­nek és jö­ve­vé­nyek, ha­nem pol­gár­tár­sai a szen­tek­nek és há­za né­pe Is­ten­nek. (Ef 2,19)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 7. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igé­i­ben az örök­ké­va­ló Is­ten a hit aján­dé­ká­val örök élet­re hív­ja há­za né­pét – a Bá­rány me­nyeg­ző­jé­nek ün­ne­pi va­cso­rá­já­ra. „Íz­lel­jé­tek meg, és lás­sá­tok, hogy jó az Úr: bol­dog az az em­ber, aki ben­ne bí­zik.” (Zsolt 34,9; LK) Is­ten az egész föld ki­rá­lya, ura, ezért „ör­ven­dez­ze­tek az Is­ten­nek vi­gas­ság­nak sza­vá­val!” (GyLK 708) A po­gá­nyok­ból s a zsi­dók­ból lett ke­resz­té­nyek egy­aránt tel­jes jo­gú pol­gá­rai Is­ten újon­nan te­rem­tett né­pé­nek, mert szen­tek, az ő gyer­me­ke­i­vé let­tek. S he­ti ve­zér­igénk in­dok­lá­sa sze­rint: „Mert rá­épül­te­tek az apos­to­lok és a pró­fé­ták alap­já­ra, a sa­rok­kő pe­dig ma­ga Krisz­tus Jé­zus…” (Ef 2,20) Is­ten há­za né­pe nem éhe­zik, mind a négy evan­gé­li­um ta­nú­sít­ja. Az Úr Jé­zus ma­ga ven­dé­gel­te meg az öt­ezer fér­fit és a csa­lád­tag­ja­i­kat: „…vet­te a ke­nye­re­ket, há­lát adott, és ki­osz­tot­ta az ott ülők­nek; ugyan­úgy osz­tott a ha­lak­ból is, amennyit kí­ván­tak.” (Jn 6,11) Ez jel volt; ám nem akart ke­nyér­ki­rály len­ni! De ki is ő? „Bi­zony, bi­zony, mon­dom nék­tek: aki hisz (ben­nem), an­nak örök éle­te van. Én va­gyok az élet ke­nye­re.” (Jn 6,47–48) És az el­ső gyü­le­ke­zet­ben, „ami­kor há­zan­ként meg­tör­ték a ke­nye­ret, öröm­mel és tisz­ta szív­vel ré­sze­sül­tek az étel­ben. Az Úr pe­dig nap­ról nap­ra nö­vel­te a gyü­le­ke­ze­tet az üd­vö­zü­lők­kel” (Ap­Csel 2,46–47). Ezé­ki­ás meg­tisz­tí­tot­ta a temp­lo­mot, hely­re­ál­lí­tot­ta az is­ten­tisz­te­le­tet. „Azon kezd­ték, hogy el­tá­vo­lí­tot­ták Je­ru­zsá­lem­ből az ol­tá­ro­kat”, a bál­vá­nyo­kat. „Az­után le­vág­ták a pás­ka­bá­rányt. (…) Az­után meg­tar­tot­ták a ko­vász­ta­lan ke­nye­rek ün­ne­pét.” (2Krón 30,14–15.21) A menny­or­szág ki­rá­lya me­nyeg­zőt ké­szí­tett fi­á­nak, de csak a har­ma­dik meg­hí­vás­ra telt meg a la­ko­dal­mas ház ven­dé­gek­kel: „Mert so­kan van­nak az el­hí­vot­tak, de ke­ve­sen a vá­lasz­tot­tak.” (Mt 22,14) Is­ten bol­dog jö­ven­dőt szánt vá­lasz­tott né­pé­nek: „…úgy ha­tá­roz­tam, hogy jót te­szek Je­ru­zsá­lem­mel és Jú­da há­zá­val. Ne fél­je­tek!” (Zak 8,15) Gyü­le­ke­ze­té­ről sem fe­lejt­ke­zett el; a Fia ál­tal el­ren­delt szent­ség­ben Is­ten ket­tős kö­zös­sé­get ho­zott lét­re. „Az ál­dás po­ha­ra, ame­lyet meg­ál­dunk, nem a Krisz­tus vé­ré­vel va­ló kö­zös­sé­günk-e? A ke­nyér, ame­lyet meg­tö­rünk, nem a Krisz­tus tes­té­vel va­ló kö­zös­sé­günk-e?” (1Kor 10,16) Lu­ther vá­la­sza: „A ke­nyér és bor szent­sé­gé­ben a Krisz­tus és min­den szen­tek­kel va­ló kö­zös­ség és egy test­té le­vés bi­zo­nyos je­gyét vesszük. – Ez az iga­zi egy­ség, és ez az úr­va­cso­ra szent­sé­gé­nek va­ló­di ér­tel­me.” Jé­zus utol­só pás­ká­ját azon­nal kö­vet­te az el­ső úr­va­cso­ra: „…töb­bé nem eszem eb­ből a hús­vé­ti va­cso­rá­ból, amíg csak be nem tel­je­se­dik ez az Is­ten or­szá­gá­ban.” Ad­ja a tes­tét és vé­rét, hogy „ezt cse­le­ked­jé­tek az én em­lé­ke­ze­tem­re” (Lk 22,16.19). „Írd meg: Bol­do­gok, akik hi­va­ta­lo­sak a Bá­rány me­nyeg­ző­jé­nek va­cso­rá­já­ra!” (Jel 19,4–9) S ad­dig: „Őt, Is­ten Bá­rá­nyát zen­gi új éne­kem, / Őt áld­ja meg­vál­tott éle­tem (…) Hadd áld­ják mil­li­ók én­ve­lem!” (EÉ 386,3) Te is?

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::