Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Nyár fo­lya­mán ide­gen tá­jon ba­ran­gol­va so­kan ki­fe­je­zet­ten jó ér­zés­sel lép­ünk be egy-egy pro­tes­táns temp­lom­ba, épü­let­be, ren­dez­vény­re. Ott­ho­nos­ság és ven­dég­ség ér­de­kes öt­vö­ze­te az az ér­zés, amely ma­gá­val ra­gad­hat.

Lé­te­zik Kö­zép-Eu­ró­pá­ban egy szel­le­mi-lel­ki alap­be­ál­lí­tódás, ame­lyet a re­for­má­ció egy­há­zai ala­kí­tot­tak ki és ha­tá­roz­nak meg év­szá­za­dok óta. Föld­raj­zi­lag, kul­tu­rá­li­san és teo­ló­gi­a­i­lag is kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó ez a be­ál­lí­tó­dás. Nem­csak kon­fir­má­ci­ós ká­ték mon­dat­for­du­la­tai vagy ko­rá­lok dal­la­mai, nem­csak lel­kész­di­nasz­ti­ák me­gyé­ket át­szö­vő bo­nyo­lult csa­lá­di kap­cso­la­tai ha­tá­roz­zák meg. Sok­kal in­kább egy ér­zés, amely ak­kor tá­mad, ha be­lé­pünk egy vi­szony­lag vi­lá­gos, nem túl­dí­szí­tett és még üre­sen is érez­he­tő­en az ott ülő kö­zös­ség­re for­mált pro­tes­táns temp­lom­ba. Akit itt a temp­lom­ban hasz­nált nyelv­től, épí­té­sze­ti stí­lus­tól és épí­té­si kor­tól füg­get­le­nül egy­ér­tel­mű ott­ho­nos­ság­ér­zet ra­gad ma­gá­val, az tud­ja, mi­re gon­do­lok.

Ha valaki számára az is­ten­tisz­te­let­ből a pré­di­ká­ció a szel­le­mi ki­hí­vást, a ko­rál­elő­já­ték az esz­té­ti­kai él­ményt, az úr­va­cso­ra íze pe­dig a transz­cen­den­ci­át köz­ve­tí­ti, ak­kor az il­le­tő nagy va­ló­szí­nű­ség­gel Kö­zép-Eu­ró­pa pro­tes­táns pol­gá­ra. Év­szá­za­dok re­for­má­to­ri szel­le­mi­sé­gén csi­szo­ló­dott Is­ten-, em­ber- és vi­lág­ké­pe, me­lyet a kri­ti­kai gon­dol­ko­dás, a sze­mé­lyes fe­le­lős­ség, a hit sza­bad­sá­ga és az em­ber ér­té­ke ha­tá­roz­ meg. A hi­e­rar­chi­á­val szem­ben ere­den­dő­en szkep­ti­kus, ne­héz, idő­igé­nyes de­mok­ra­ti­kus egyez­te­té­se­ken edző­dött tü­rel­mű. Az új­jal ál­ta­lá­ban gyor­san meg­ba­rát­ko­zik.

Alig­ha éli ma vi­rág­ko­rát ez a kul­tú­ra. Úgy tű­nik, a 20. szá­zad to­ta­li­tá­ri­us rend­sze­rei után a 21. szá­zad is in­kább a le­egy­sze­rű­sí­tő tö­meg­meg­ol­dá­sok­nak ked­vez. A re­for­má­ció meg­in­du­lá­sá­nak öt­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra ké­szül­ve a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus stra­té­gia ter­ve­zé­se fo­lya­mat­ban van. Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men az el­múlt fél­év­ben sze­mi­ná­ri­um ke­re­té­ben folyt a stra­té­gia­ter­ve­zet ér­té­ke­lé­se és át­gon­do­lá­sa. Úgy vé­lem, ér­de­mes ezt a ter­ve­ző fo­lya­ma­tot meg­ra­gad­ni az evan­gé­li­kus­ság mö­gött ál­ló iden­ti­tás át­gon­do­lá­sá­ra.

A jö­vő fe­lé te­kint­ve nem sza­bad ezt a kö­zép-eu­ró­pai pro­tes­táns iden­ti­tást el­fe­lej­te­ni. Alap­ve­tő teo­ló­gi­ai, kul­tu­rá­lis és ma­ga­tar­tá­si ér­té­kei van­nak, ame­lyek for­rá­sai le­het­nek egy stra­té­gi­á­nak is.

Négy ten­den­ci­át sze­ret­nék ki­emel­ni, amely stra­té­gi­ai ve­szélyt je­lent a mai kö­zép-eu­ró­pai pro­tes­táns iden­ti­tás­ra. Ezek a de­ma­gó­gia, a ra­jon­gás, a na­ci­o­na­liz­mus és a kö­tet­len kö­tő­dés.

De­ma­gó­gia

Ha a tö­meg­kul­tú­ra szá­mai dön­te­nek, és csak az egy­sze­rű, fi­gye­lem­fel­kel­tő üze­net megy át a köz­gon­dol­ko­dás­ba, ne­héz idők jár­nak a komp­lex ma­gya­rá­za­tok­ra. A pro­tes­tan­tiz­mus ma­gya­rá­za­tai pe­dig össze­tet­tek. Ér­té­kes fo­gal­mak le­já­ra­tód­nak és ki­ürül­nek a de­ma­góg hasz­ná­lat­tól. Ez minden nyelvi rétegre igaz, így a val­­lá­si, teo­ló­gi­ai nyelv­re is.

Szá­mos teo­ló­gi­ai fo­ga­lom meg­üre­se­dett, de el­ké­nyel­me­se­dés­ből vagy bá­tor­ta­lan­ság­ból hi­ány­zik az új sza­vak vagy a meg­fe­le­lő ma­gya­rá­za­tok lét­re­ho­zá­sa és kom­mu­ni­ká­lá­sa. Könnyebb és biz­to­sabb egy el­fá­radt egy­há­zi­as nyelv hasz­ná­la­ta, még an­nak vál­la­lá­sá­val is, hogy ez ért­he­tet­len a tár­sa­da­lom sze­ku­la­ri­zá­ló­dott és ál­ta­lá­nos mű­velt­sé­gé­ben át­ala­ku­ló vagy süllye­dő ré­te­gei szá­má­ra. A ko­moly teo­ló­gi­ai vé­le­mény­al­ko­tás és tar­ta­lom­köz­ve­tí­tés he­lyén a köz­be­széd ezer­szer hal­lott köz­he­lyei szól­nak szó­szé­kek­ről. Az ön­ál­ló ke­resz­tény iden­ti­tá­son ala­pu­ló meg­szó­la­lás ener­gi­á­ját és koc­ká­za­tát ke­rü­len­dő a más­hon­nan jól is­mert som­más ki­je­len­té­sek, vé­le­mé­nyek temp­lo­mi új­ra­cso­ma­go­lá­sa tör­té­nik.

Ez a szel­le­mi vá­ku­um te­ret ad a ke­resz­tény­ség­től ide­gen esz­mék­nek. Sza­va­zat­ma­xi­má­ló po­li­ti­kai tak­ti­kák ál­do­za­ta­ként szét­sza­kadt a ma­gyar tár­sa­da­lom, és a po­li­ti­kai sze­kér­tá­bo­rokhoz való tartozás el­ső szá­mú iden­ti­tás­elem­mé vált ke­resz­tény em­be­rek szá­má­ra is. Va­la­mennyi kö­zép-eu­ró­pai poszt­szo­ci­a­lis­ta tár­sa­da­lom fel­él­te ide­gi tar­ta­lé­ka­it. Az em­be­rek év­ti­ze­dek óta él­nek bi­zony­ta­lan­ság­ban, és a rá­juk sza­ba­dult vad­ka­pi­ta­liz­mus az ere­de­ti fel­hal­mo­zás dar­wi­ni har­cá­ban el­len­fe­lek­ké tet­te a tár­sa­da­lom tag­ja­it.

A je­len­le­gi gaz­da­sá­gi vál­ság és a ma­gyar gaz­da­ság ez­red­for­du­ló óta tar­tó po­zí­ció­vesz­té­se a ré­gi­ó­ban to­vább élez­te a tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­so­kat, en­nek leg­újabb fe­szült­ség­hul­lá­mai na­pon­ta ta­pasz­tal­ha­tók és egy­re in­kább et­ni­kai szí­ne­ze­tet vesz­nek fel. A le­sza­ka­dó ro­ma né­pes­ség hely­ze­te kulcs­kér­dés lett. A tü­re­lem­vesz­tés és a he­ves in­du­la­tok nem ural­kod­hat­nak el. A prob­lé­mák­ra a leg­nyo­mo­rul­tabb tör­té­nel­mi idők or­das jel­me­ze­i­be bújt fel­vo­nu­lá­sok sem fog­nak meg­ol­dást hoz­ni. A szük­sé­ges tár­sa­dal­mi át­ala­ku­lá­sok vé­gig­gon­do­lá­sa he­lyett a pa­ter­na­lis­ta ál­lam ide­á­já­ba me­ne­kü­lés vagy a dokt­ri­ner neo­li­be­ra­liz­mus ugyancsak nem vezet ke­resz­té­nyek szá­má­ra el­fo­gad­ha­tó meg­ol­dáshoz.

A pro­tes­táns iden­ti­tás részét ké­pe­ző tár­sa­dal­mi fe­le­lős­sé­gvállalás al­ter­na­tív meg­szó­la­lást tesz le­he­tő­vé és szük­sé­ges­sé. Fe­le­lős evan­gé­li­kus meg­nyil­vá­nu­lás volt a De­ák té­ri temp­lom­ban tar­tott fi­gye­lem­fel­kel­tő al­ka­lom (csen­des meg­em­lé­ke­zés, evan­gé­li­ku­sok az erő­szak el­len 2009. már­ci­us 3-án), és fe­le­lős evan­gé­li­kus meg­nyil­vá­nu­lás az utób­bi évek­ben ak­tí­vab­bá vá­ló ci­gány­misszió mun­ká­ja is.

A tár­sa­dal­mi jö­vőt ala­kí­tó fe­le­lős dia­ló­gus hely­szí­ne le­het az egy­ház. Ez nem a hit át­po­li­ti­zá­lá­sát je­len­ti, ha­nem a tár­sa­dal­mi pél­dák ko­mo­lyan vé­te­lét. Gaz­dag ta­pasz­ta­lat­ból me­rít­he­tünk Kö­zép-Eu­ró­pá­ban, a né­met Kirchen­tag moz­ga­lom hat­van éve ki­emel­ke­dő tár­sa­dal­mi vi­ta­fó­rum­ként mű­kö­dik, de pél­dá­nak te­kint­het­jük a ki­sebb oszt­rák evan­gé­li­kus egy­ház bé­csi aka­dé­mi­á­ját is, amely szá­mos meg­ha­tá­ro­zó meg­be­szé­lés­nek volt hely­szí­ne az el­múlt év­ti­ze­dek­ben. Messzebb­re te­kint­ve a tör­té­ne­lem­ben ki­emel­ke­dő pél­dák az 1848–49-es for­ra­dal­mak és a ki­ala­ku­ló pol­gá­ri de­mok­rá­ci­ák szü­lő­he­lyei, a frank­fur­ti Pál-temp­lom vagy a deb­re­ce­ni re­for­má­tus kol­lé­gi­um és a Nagy­temp­lom.

Na­ci­o­na­liz­mus

A má­so­dik ve­szély a na­ci­o­na­liz­mus val­lás­pót­ló sze­re­pe. A Kár­pát-me­den­ce az eu­ró­pai pro­tes­tan­tiz­mus pe­ri­fé­ri­á­ján he­lyez­ke­dik el. A kon­ti­nens val­lá­si tér­ké­pét néz­ve leg­ke­le­tebb­re az or­to­dox vi­lág ha­tá­rán, Er­dély­ben ta­lá­lunk szá­mot­te­vő lét­szám­ban pro­tes­tán­so­kat. Dél­nyu­gat­ra a ki­zá­ró­lag ró­mai ka­to­li­kus vi­lág he­lyez­ke­dik el. Iden­ti­tás­őr­ző, ne­héz tör­té­ne­ti küz­de­lem és sze­ren­csés nagy­ha­tal­mi egyen­súly ered­mé­nye, hogy egy­ál­ta­lán lé­te­zik ez a je­len­tős pro­tes­táns ki­sebb­ség Eu­ró­pa kö­ze­pén.

A ha­zai evan­gé­li­kus­ság­nak ezen be­lül kü­lö­nös adott­sá­ga, hogy há­rom kü­lön­bö­ző nem­zet­ben is gyö­ke­ret vert. Az evan­gé­li­kus­sá­guk össze­köt né­me­te­ket, szlo­vá­ko­kat és ma­gya­ro­kat. A kö­zép-eu­ró­pai evan­gé­li­kus iden­ti­tás val­lá­si iden­ti­tás, mely nem­ze­te­ket össze­kap­cso­ló hit­tra­dí­ci­ó­ból és hit­élet­ből gyö­ke­re­zik. Tel­je­sen ott­hon érez­he­ti ma­gát a ma­gyar evan­gé­li­kus hí­vő egy er­dé­lyi szász erőd­temp­lom­ban vagy egy szlo­vák ar­ti­ku­lá­ris fa­temp­lom­ban a Tát­ra lá­bá­nál. Má­ra sze­gé­nyeb­bé tett a nem­ze­ti ol­ló, amellyel vé­gül si­ke­rült fel­da­ra­bol­ni ezt a tör­té­nel­mi szö­ve­tet.

A na­ci­o­na­liz­mus olyan bál­vány, mely Kö­zép-Eu­ró­pát év­szá­za­dok óta fo­lya­ma­to­san te­szi tönk­re. Egy olyan egy­ház, mint a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus, kul­tu­rá­lis tra­dí­ci­ó­já­nak leg­ér­té­ke­sebb kin­cse a sok­szí­nű hár­mas nem­ze­ti iden­ti­tá­sa. Van va­la­mi, ami össze­köt, és fon­to­sabb, mint a nyelv, ami el­vá­laszt. Ér­de­mes po­zso­nyi, sop­ro­ni, bé­ké­si tör­té­ne­te­ket hall­gat­ni, ol­vas­ni er­ről. Nem ér­de­mes ki­zá­ró­la­gos nem­ze­ti igé­nye­ket épí­te­ni evan­gé­li­kus ala­po­kon. Sem ma­gyart, sem szlo­vá­kot, sem né­me­tet. A va­ló­ság­ban so­ha­sem volt nagy nem­ze­ti ál­mo­kat fe­les­le­ges gye­re­ke­ink osz­tály­ter­me­i­be és sa­ját fe­jünk­be el­he­lyez­ni. Kö­zép-Eu­ró­pa mul­ti­kul­tu­rá­lis jel­le­gét nem­ze­ti ki­zá­ró­la­gos­ság­igé­nyek­kel he­lyet­te­sí­te­ni – akár a múlt fö­lött si­rán­koz­va, akár a je­len­ben te­vé­keny­ked­ve – sem­mi jó­ra nem ve­zet. A tör­té­nel­met át­ír­ni sa­ját múl­tunk el­lo­pá­sa.

A poszt­sze­ku­lá­ris kor­ban a val­lá­si iden­ti­tás egy­re ke­vés­bé al­kal­mas ar­ra, hogy nem­ze­te­ket kös­sön össze Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. A hit meg­élé­se túl ko­moly el­kö­te­le­ző­dés so­kak­nak. Könnyen emészt­he­tő nem­ze­ti mí­to­szok má­ra a val­lás­pót­lék sze­re­pét töl­tik be az ön­ér­té­ke­lé­sü­ket vesz­tett kö­zép-eu­ró­pa­i­ak kö­zött. Van, ahol nép­egy­há­zi val­lá­sos na­ci­o­na­liz­mus­ként, sze­ku­la­ri­zál­tabb tár­sa­dal­mak­ban pe­dig új po­gány­ság­ként je­len­nek meg Észt­or­szág­tól a Bal­kán or­to­dox egy­há­za­i­ig. Egy pro­tes­táns kö­zép-eu­ró­pai iden­ti­tás, de egy ka­to­li­kus, or­to­dox vagy zsi­dó sem le­het a na­ci­o­na­liz­mus tú­sza. Sőt ép­pen a má­sik hely­ze­té­be va­ló be­le­ér­zés és a dia­ló­gus for­rá­sa kell, hogy le­gyen.

Ra­jon­gás

A har­ma­dik ki­hí­vás a pro­tes­táns iden­ti­tás szá­má­ra a ra­jon­gás kí­sér­té­se, amely vé­gig­kí­sér min­ket a re­for­má­ció óta. Az ez­red­for­du­ló­ra vi­lág­je­len­ség lett a val­lá­si ra­di­ka­liz­mus meg­erő­sö­dé­se. A ke­resz­tény ka­riz­ma­ti­kus moz­gal­mak, a kis­egy­há­zak tér­nye­ré­se a nagy egy­há­za­kon be­lül is zaj­lik.

A ra­jon­gás teo­ló­gi­ai ál­lí­tá­sa­it egy­faj­ta teo­ló­gi­ai neo­kon­zer­va­ti­viz­mus jel­lem­zi, me­lyet a kor­társ po­pu­lá­ris kul­tú­ra for­ma­vi­lá­gá­ban je­le­nít meg, és így új­ként ad elő. Egy­sze­rű­sí­tő vá­la­szai a nép­sze­rű for­mák­ban meg­je­le­nít­ve a leg­könnyeb­ben be­fo­gad­ha­tók. A pro­tes­tan­tiz­mus for­ma­i­lag csak he­lyen­ként ké­pes olyan mi­nő­sé­gi al­ter­na­tí­vát fel­mu­tat­ni, amely a tar­tal­mat is ké­pes át­ad­ni. Az egész­sé­ges vi­ta­li­tás és a lel­ke­se­dés a ke­resz­tény eg­zisz­ten­ci­á­ban nem agy­mo­sás­sal jön lét­re, és nem a sze­mé­lyi­ség meg­szű­né­sét ered­mé­nye­zi, ha­nem az Is­ten ál­tal el­fo­ga­dott, a ma­ga tel­jes­sé­gé­ben meg­élt sa­ját sze­mé­lyi­ség ki­tel­je­se­dé­sét.

Fo­lya­ma­tos ku­darc­él­ményt je­lent­het csak szá­mo­kon tá­jé­ko­zód­ni, el­vesz­ni a szá­mok­ban. Egy át­ala­ku­ló nép­egy­há­zi sta­tisz­ti­ka szá­mai nem ele­gen­dő­ek a va­ló­di fo­lya­ma­tok le­írá­sá­ra. Ra­jon­gó som­más ér­té­ke­lé­sek he­lyett („üres temp­lo­mok”) ér­de­mes a va­ló­ság­hoz kö­ze­leb­bi mu­ta­tó­kat fi­gyel­ni és ele­mez­ni (eb­ből a szem­pont­ból pél­dá­ul Sze­bik Im­re friss sta­tisz­ti­ká­ja az evan­gé­li­kus te­me­té­sek­ről el­gon­dol­kod­ta­tó a Lel­ki­pász­tor 2009/6. szá­má­ban vagy ta­nul­sá­gos Só­lyom Je­nő fel­mé­ré­se a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let gyü­le­ke­ze­te­i­nek ez­red­for­du­lós ál­la­po­tá­ról).

Ugyan­ak­kor ért­he­tő az in­téz­mé­nye­sü­lő egy­ház­zal szem­ben a meg­élt ke­gyes­ség és spi­ri­tu­a­li­tás lel­ke­sí­tő va­ló­sá­gá­nak szá­mon­ké­ré­se. A pro­tes­táns egy­ház­szer­ve­zet már alap­ja­i­ban is ma­gá­val hoz­za a ka­riz­ma­ti­kus, spi­ri­tu­á­lis él­mé­nyek hi­á­nyá­nak koc­ká­za­tát. Ezen él­mé­nyek pót­lá­sá­ra olyan fe­le­ke­zet­kö­zi ke­gyes­sé­gi moz­gal­mak ala­kul­nak, me­lyek az azo­nos spi­ri­tu­a­li­tást a fe­le­ke­zet­ha­tá­ro­kon ke­resz­tül gya­ko­rol­ják.

Kö­tet­len kö­tő­dés

A ne­gye­dik szem­pont az egy­há­zi kö­tő­dés át­ala­ku­lá­sa. A pro­tes­táns iden­ti­tás teo­ló­gi­ai gyö­ke­re a meg­iga­zu­lás­tan, kul­tu­rá­lis gyö­ke­re pe­dig a re­for­má­ció egy­há­za­i­nak szel­le­mi­sé­ge. Mind­ket­tő az ön­ál­ló, egyé­ni ta­pasz­ta­lat­ra épül, és kö­zép­pont­já­ban az egyén sza­ba­du­lás­él­mé­nye áll. En­nek kö­zös­sé­gi meg­élé­se és át­adá­sa min­dig ko­moly erő­fe­szí­tést igé­nyelt.

Má­ra köz­ben ál­ta­lá­nos lett a tel­jes po­li­ti­kai és fo­gyasz­tói sza­bad­ság ér­zé­se. A sok irány kö­zött jel­lem­ző a sa­ját meg­győ­ző­dés össze­ál­lí­tá­sa kü­lön­bö­ző ele­mek­ből, ide­ig­le­ne­sen. Az ek­lek­ti­kus ez­red­for­du­lós szel­le­mi kö­zeg­ben a leg­fur­csább cso­por­to­sí­tá­sok je­len­het­nek meg, a ke­le­ti fi­lo­zó­fi­ák­tól az ős­ma­gyar val­lás res­ta­u­rá­ci­ó­já­ig, ke­resz­tény kön­tös­ben. A tar­tós meg­ha­tá­ro­zó el­kö­te­le­ző­dés egy­re ke­vés­bé jel­lem­ző. A fo­gyasz­tói po­zí­ci­ó­ban minden­nek ára van, de min­den vá­laszt­ha­tó.

Az in­gyen, ke­gye­lem­ből, hit ál­tal teo­ló­gi­ai ta­ní­tá­sa más sza­bad­sá­got ad. Ez a sza­bad­ság olyan fo­kú nagy­ko­rú­sá­got kö­ve­tel meg, amely ne­he­zen ér­he­tő el. Er­köl­csi és szel­le­mi kö­vet­kez­mény­ként a kö­tő­dés la­zu­lá­sát lát­juk. Kis­ko­rú­sá­got, ah­hoz a kis­gye­re­ké­hez ha­son­ló vi­szo­nyu­lást, aki mi­kor újabb ér­de­kes já­té­kot kap, a ré­git a gye­rek­szo­ba sar­ká­ban fe­lej­ti. A pro­tes­táns egy­há­zak fel­ada­ta a nagy­ko­rú­vá nö­ve­ke­dés se­gí­té­se.

Az el­kö­te­le­ző­dés la­zu­lá­sa ener­gi­á­ban, anya­gi ál­do­zat­kész­ség­ben, idő­ben és az oda­tar­to­zás ha­tá­ro­zat­lan vál­la­lá­sá­ban min­den gyü­le­ke­zet­ben meg­je­le­nik. Fon­tos kér­dés azok­nak a fel­ada­tok­nak a meg­ta­lá­lá­sa, ame­lyek olyan fe­le­lős­sé­get ad­nak, amely se­gít az el­kö­te­le­ző­dés tisz­tá­zó­dá­sá­ban és ki­fej­lő­dé­sé­ben. Az el­kö­te­le­ző­dés­ben óri­á­si re­gi­o­ná­lis kü­lönb­sé­gek van­nak fa­lu és nagy­vá­ros, tra­di­ci­o­ná­li­san ál­do­zat­kész (pél­dá­ul nóg­rá­di) vagy az el­múlt szá­zad­ban tö­me­ge­sen szek­ura­li­zá­ló­dott (pél­dá­ul vi­har­sar­ki, pes­ti) evan­gé­li­kus­ság kö­zött.

Po­zi­tív pél­dák

A pro­tes­táns iden­ti­tás Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a fen­ti ki­hí­vá­sok mel­lett is ör­ven­de­te­sen je­len van sa­já­tos szín­ként. Két ak­tu­á­lis po­zi­tív pél­da az iden­ti­tás­épí­tés­re a Kirchen­tag evan­gé­li­kus ta­lál­ko­zó és az Eu­ró­pa több or­szá­gá­ban lé­te­ző pro­tes­táns za­rán­dok­út. A Kirchen­tag már hat­van éve sok­szí­nű, bá­tor és őszin­te.

Ilyen volt az idei, bré­mai ta­lál­ko­zó is. Ké­pes mar­káns pro­tes­táns – evan­gé­li­u­mi – ta­nú­sá­got ten­ni. Olyan ta­lál­ko­zó, mely ke­mény té­má­kat is fel­vet, és a tár­sa­da­lom lel­ki­is­me­re­te­ként mű­kö­dik. Az ép­pen ak­tu­á­lis prob­lé­má­kat ké­pes az evan­gé­li­um szem­üve­gén ke­resz­tül te­kin­te­ni. En­nek for­rá­sa nem­csak az egy­ház, ha­nem tag­ja­i­nak el­kö­te­le­zett­sé­ge is. Sok­szo­ro­san a ha­tá­ron moz­gó kez­de­mé­nye­zés ez a hi­va­ta­los és a ci­vil, a nép­sze­rű és a mély, a be­vett és a for­ma­bon­tó kö­zött.

Nyá­ron egy­faj­ta fesz­ti­vál­pro­tes­tan­tiz­mus­nak örül­he­tünk (ké­szül­ve jö­vő­re a szar­va­si Szél­ró­zsá­ra), mely új for­mák­kal, ele­ve­neb­ben ké­pes meg­szó­lal­tat­ni az evan­gé­li­kus él­ményt (er­ről ér­de­mes Ka­ma­rás Ist­ván­nak a kő­sze­gi Szél­ró­zsá­ról írt gon­do­la­ta­it ta­numányoz­ni).

A má­sik pél­da az oszt­rák evan­gé­li­kus egy­ház za­rán­dok­út­ja, me­lyet Nyu­gat-Auszt­ri­á­ban hoz­tak lét­re an­nak az út­vo­nal­nak a nyo­mán, me­lyen az el­len­re­for­má­ció ide­jén a nyom­ta­tott né­met Bib­li­á­kat csem­pész­ték Auszt­ri­á­ba a pro­tes­tán­sok. Vé­gig le­het jár­ni a fes­tői tá­jon a fal­va­kat, vá­ro­so­kat, meg le­het is­mer­ni a temp­lo­mo­kat, gyü­le­ke­ze­te­ket. A leg­mo­der­nebb well­ness- és kul­túr­él­ményt él­he­ti át, aki ke­rék­pá­ron vagy tú­ra­ba­kancs­ban el­in­dul. Szí­nes könyv ve­ze­ti ezen az öko- és spi­ri­tu­á­lis úton a za­rán­do­kot.

Nem ide­gen­be, ha­nem a sa­ját iden­ti­tás­ba ve­zet ez az út. Egy­szer­re vissza­fe­lé az év­szá­za­dos gyö­ke­re­ken és elő­re a je­len­be. A fesz­ti­vál­pro­tes­tan­tiz­mus és az evan­gé­li­kus za­rán­dok­él­mény ki­vé­te­les „nyá­ri” hit­él­mény. A hét­köz­nap­hoz vi­szo­nyít­va a fel­adat ab­ban áll, hogy a min­den­na­pi ott­ho­ni élet­be, a gyü­le­ke­zet­be, in­téz­mény­be, is­ko­lá­ba és csa­lád­ba ér­kez­zen meg ez az él­mény. Hogy sa­ját min­den­na­pi éle­tünk hely­szí­ne­in jó ér­zés­sel je­len le­hes­sünk.

Sza­bó B. And­rás

::Nyomtatható változat::