Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Di­cső­ít­jük és áld­juk a Szent­há­rom­ság Is­tent, aki meg­ál­dot­ta az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­nak mun­ká­ját az el­múlt öt­ven esz­ten­dő­ben” – kezd­te ün­ne­pi be­szé­dét Bart­ho­lo­ma­i­osz kons­tan­ti­ná­po­lyi pát­ri­ár­ka a kon­fe­ren­cia meg­ala­pí­tá­sá­nak öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ren­de­zett ün­nep­sé­gen, amely Ly­on­ban zajlott jú­li­us 15–20. kö­zött a szer­ve­zet ti­zen­har­ma­dik nagy­gyű­lé­sé­nek ke­re­té­ben. Fél év­szá­zad nagy idő egy szer­ve­zet éle­té­ben, s nem könnyű az összeg­zés. A gyű­lés még­sem csak a leg­utób­bi „ple­ná­ris ülés” óta el­telt hat év, ha­nem az el­múlt öt­ven esz­ten­dő ér­té­ke­lé­sé­re is vál­lal­ko­zott.

A kü­lön­bö­ző szem­pon­to­kat az a vissza-vissza­té­rő gon­do­lat egye­sí­tet­te, hogy ez az össz­eu­ró­pai szer­ve­zet a leg­re­mény­te­le­nebb idők­ben is a hí­vő re­mény­ség bá­tor­sá­gá­val igye­ke­zett le­bon­ta­ni a fa­la­kat és ré­se­ket vág­ni a ke­let és a nyu­gat kö­zöt­ti szel­le­mi, lel­ki és fi­zi­kai vas­füg­gö­nyön. A ké­sőb­bi­ek­ben pe­dig Krisz­tus min­de­ne­ket át­öle­lő sze­re­te­té­nek je­gyé­ben min­den idők el­vá­lasz­tó erő­i­vel szem­ben emel­te föl hang­ját Ke­let- és Nyu­gat-Eu­ró­pa né­pe­i­nek ér­de­ké­ben.

Bart­ho­lo­ma­i­osz kons­tan­ti­ná­po­lyi pát­ri­ár­ka a szá­mos ered­mény és do­ku­men­tum kö­zül az Öku­me­ni­kus Char­tát emel­te ki, s egy­ben kér­te a je­len lé­vő egy­há­za­kat, hogy a char­ta szel­le­mé­ben és irány­mu­ta­tá­sa sze­rint él­jék meg sok­kal in­ten­zí­veb­ben krisz­tu­si egy­sé­gü­ket. Szin­te min­den komp­ro­misszu­mot mel­lőz­ve emel­te fel hang­ját an­nak ér­de­ké­ben, hogy a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház, il­let­ve az Eu­ró­pai Püs­pö­ki Kon­fe­ren­ci­ák Ta­ná­csa ne csak együtt­mű­köd­jön az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­val (EEK), ha­nem le­gyen ren­des tag­ja.

Bib­liata­nul­má­nyá­ban Wolf­gang Hu­ber püspök, a Németországi Evan­gé­likus Egyház tanácsának elnöke ar­ra em­lé­kez­tet­te a je­len­lé­vő­ket, hogy Is­ten mi­ként bé­kí­tet­te meg Krisz­tus­ban a zsi­dó­kat és a po­gá­nyo­kat. A po­gá­nyok im­má­ron nem­csak egy­sze­rű­en ven­dé­gek, ha­nem tel­jes tag­jai Is­ten né­pé­nek, s így az üd­vös­ség az övék is. Egye­bek mel­lett utalt ez­zel ar­ra is, hogy az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­nak – és ál­ta­lá­ban az öku­me­ni­kus moz­ga­lom­nak – fa­la­kat le­bon­tó, ha­tá­ro­kat át­lé­pő, ide­ge­ne­ket test­vé­rek­ké for­má­ló ere­je Krisz­tus­ban gyö­ke­re­zik. Sőt az öku­me­ni­kus meg­hí­vás csak má­sod­sor­ban fel­adat, el­ső­sor­ban aján­dék. Aján­dék­kép­pen va­gyunk öku­me­ni­ku­sak, s ezt ko­mo­lyan vé­ve, fel­adat­kép­pen vá­lunk öku­me­ni­kus­sá – mond­ja a né­met evan­gé­li­kus püs­pök, hoz­zá­té­ve, hogy ezt az öku­me­ni­kus fel­ada­tun­kat krisz­tu­si hi­tünk­re épült re­mény­ség­gel és igaz­sá­gos­ság­ra tö­re­ked­ve tölt­het­jük be.

A re­mény­ség, a hit és az igaz­sá­gos­ság hár­mas egy­sé­ge egyéb­ként át­ha­tot­ta az egész nagy­gyű­lést. En­nek je­gyé­ben utalt Wolf­gang Hu­ber föld­ré­szünk­nek hat olyan je­len­sé­gé­re, ame­lye­ket nem­hogy nem hagy­ha­tunk szó nél­kül, ha­nem küz­de­nünk kell el­le­nük hit­ből fa­ka­dó re­mény­sé­günk­kel.

A gaz­da­sá­gi vál­ság­gal kap­cso­lat­ban az az egy­há­zak fel­ada­ta, hogy rá­mu­tas­sa­nak azokra az etikai alapelvekre, ame­lyek a gaz­da­sá­gi és pénz­ügyi struk­tú­rák­ra és te­vé­keny­sé­gek­re is ér­­vé­nyesek. Se­gí­te­nünk kell az Eu­ró­pá­ban le­te­le­pe­dést és mun­kát ke­re­ső be­ván­dor­ló­kat. Az em­be­ri jo­gok és a val­lás­sza­bad­ság ér­de­ké­ben is fel kell emel­ni a han­gun­kat. A klí­ma­vál­to­zás és a kör­nye­ze­ti kér­dé­sek okán a nagy­gyű­lés­nek egy­han­gú­lag el kell kö­te­lez­nie ma­gát a te­rem­tés jobb szol­gá­la­tá­ra. A Krisz­tus­ban meg­bé­kél­tek és bé­kes­ség­re hí­vot­tak to­vább­ra is fog­lal­ja­nak ál­lást a nuk­le­á­ris fegy­ve­rek fej­lesz­té­se el­len és a tel­jes le­sze­re­lés mel­lett. Az úgy­ne­ve­zett köz­ügyek so­rá­nak szám­ba­vé­te­lét a ro­ma ki­sebb­ség mel­let­ti szo­li­da­ri­tás kö­te­le­zett­sé­ge zár­ta.

An­nak ér­de­ké­ben, hogy az öt­ven­éves szer­ve­zet meg­újult spi­ri­tu­a­li­tás­sal, kor­sze­rű szak­tu­dás­sal és a leg­na­gyobb ha­té­kony­ság­gal tud­ja be­töl­te­ni fel­ada­tát, a nagy­gyű­lés meg­al­kot­ta az el­kö­vet­ke­zen­dő évek fő irány­vo­na­lát, amely az aláb­bi­ak­ban nyert összeg­zést:

1. Hisszük, hogy az EEK to­vább­ra is a köl­csö­nös ta­nu­lás­nak és öku­me­ni­kus nö­ve­ke­dés­nek az egyik fó­ru­ma an­nak ér­de­ké­ben, hogy hi­dak épül­je­nek, hogy erő­söd­jön az egy­há­zak kö­zöt­ti kap­cso­lat, va­la­mint a kö­zös bi­zony­ság­té­tel.
2. Hisszük, hogy az EEK az eu­ró­pai in­téz­mé­nyek­kel va­ló együtt­mű­kö­dés egyik öku­me­ni­kus esz­kö­ze.
3. Hisszük, hogy az EEK a ke­resz­tény egy­há­zak és más val­lá­sok kö­zöt­ti pár­be­széd egyik plat­form­ja Eu­ró­pá­ban.
4. Hisszük, hogy az EEK egyi­ke azok­nak a kö­zös­sé­gek­nek, ame­lyek le­he­tő­vé te­szik a be­ván­dor­lók, a me­ne­kül­tek és az et­ni­kai ki­sebb­sé­gek tag­ja­i­ számára, hogy kü­lön­bö­ző­sé­gü­ket meg­élhessék.

An­nak ér­de­ké­ben, hogy mind­ez a re­mény­ség, a hit és az igaz­sá­gos­ság hár­mas egy­sé­gé­nek je­gyé­ben tör­tén­jen, a nagy­gyű­lés – negy­ven­fős köz­pon­ti bi­zott­sá­ga mel­lett, mely­ben he­lyet ka­pott Ra­jos Krisz­ti­na re­for­má­tus de­le­gá­tu­sunk is – lét­re­ho­zott egy olyan ti­zen­öt fős mun­ka­bi­zott­sá­got, amely fe­lül­vizs­gál­ja a szer­ve­zet ed­di­gi te­vé­keny­sé­gét, ví­zi­ó­it, leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­se­it, és nem utol­só­sor­ban meg­vizs­gál­ja azo­kat a struk­tu­rá­lis le­he­tő­sé­ge­ket, ame­lyek meg­fe­le­lő­en szol­gál­hat­ják, hogy a szer­ve­zet be­tölt­se kül­de­té­sét. (E mun­ka­bi­zott­ság­ban Ma­gyar­or­szág­ról Tarr Zol­tán re­for­má­tus zsi­na­ti ta­ná­csos ka­pott he­lyet.)

A há­rom­száz­hat de­le­gá­tus­ból és to­váb­bi több mint négy­száz részt­ve­vő­ből ál­ló nagy­gyű­lé­sen a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­há­zat Kar­say Esz­ter, Tarr Zol­tán, Vad Zsig­mond, Ra­jos Krisz­ti­na és Ho­dossy-Ta­kács Előd, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­há­zat Krá­mer György, Sza­bó And­rás és Pál Ma­ri­et­ta, a Ma­gyar­or­szá­gi Me­to­dis­ta Egy­há­zat ifj. He­c­ker Már­ton, a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csát (MEÖT) – mint tár­sult ta­got – pe­dig e so­rok író­ja kép­vi­sel­te. A ma­gyar de­le­gá­tu­sok – ide­ért­ve az er­dé­lyi Ka­tó Bé­lát és a par­ti­umi An­tal Já­nost is – ak­tí­van részt vet­tek a nagy­gyű­lés ple­ná­ris ülé­se­in, bi­zott­sá­ga­i­ban, és fel­hív­ták a részt­ve­vők fi­gyel­mét a szlo­vá­ki­ai nyelv­tör­vény ki­sebb­sé­get sér­tő tar­tal­má­ra is.

„Krisz­tus a jö­vő­ből jön hoz­zánk, és úgy ta­lál­ko­zik ve­lünk, mint te­rem­tő, meg­bé­kí­tő és éle­tet meg­újí­tó Is­ten. Krisz­tus a jö­vő­ben él, és on­nan ta­lál­ko­zik ve­lünk, ami­kor mi az előt­tünk va­lók­ra re­mény­ség­gel te­kin­tünk” – hang­zott a buz­dí­tás a zá­ró is­ten­tisz­te­le­ten.

Dr. Bó­na Zol­tán református lelkész, a MEÖT főtitkára

::Nyomtatható változat::