A hét témája

„Homofóbia” vagy bibliai alapvetés?

Hozzászólás a cikkhez

Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. jú­ni­us 21-i szá­má­ban fon­tos, fi­gye­lem­fel­kel­tő cik­ket ol­vas­hat­tunk Lup­ták György es­pe­restől, mely­ben a ho­mo­sze­xu­á­lis pá­rok be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­la­tá­ról ho­zott 2009. évi XXIX. tör­vény­re re­a­gált. Is­ten irán­ti há­lá­val ol­vas­tam ezt is, és utá­na Ben­ce Im­re es­pe­re­sünk Egy­sze­mé­lyes nyi­lat­ko­za­tát is, mely­ről hi­szem, hogy a Szent­lé­lek­től ih­le­tett írás. Va­ló­di, fél­tő sze­re­tet­tel ír min­den e té­má­ban érin­tett­ről. Ir­ga­lo­mért kö­nyö­rög a vét­ke­sek szá­má­ra, jobb be­lá­tá­sért a meg­té­ved­tek­nek és mu­lasz­tók­nak, ol­ta­lo­mért a ve­szély­ben le­vők­nek, imád­ko­zik azo­kért is, akik nem nő­het­tek fel jó pél­dát adó har­mo­ni­kus csa­lád­ban.

Is­ten te­rem­té­si rend­jét, tör­vé­nye­it va­ló­ban nem le­het em­be­ri tör­vé­nyek­kel fe­lül­ír­ni. Ha meg­szeg­jük, szá­mít­ha­tunk a sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyek­re. Elég az egyén egyet­len sejt­jét meg­vizs­gál­ni, a kro­mo­szó­mák­ból ki­de­rül, hogy fér­fi­ból vagy nő­ből szár­ma­zik-e. En­nek meg­fe­le­lő­en fej­lőd­nek szer­ve­ink, és jól tesszük, ha eh­hez a ne­mi meg­ha­tá­ro­zott­sá­gunk­hoz iga­zo­dunk lel­ki­leg-szel­le­mi­leg is. So­do­má­ban-Go­mo­rá­ban, Ró­má­ban nem a hi­bás fel­épí­té­sű em­be­rek sza­po­rod­tak el, ha­nem a te­rem­tő Is­tent sem­mi­be ve­vők (Róm 1,25), aka­ra­tá­val szem­be­for­du­lók, má­so­kat is ve­szé­lyez­te­tők, akik el is vet­ték „té­vely­gé­sük mél­tó ju­tal­mát ön­ma­guk­ban” (Róm 1,27).

Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. jú­li­us 5-én meg­je­lent szá­má­ban dr. Frenkl Ró­bert ref­lek­tált az em­lí­tett cik­kek­re. Írá­sa meg­té­vesz­tő, ezért tar­tom fon­tos­nak, hogy hi­tem, or­vo­si ta­pasz­ta­la­tom és a szak­iro­da­lom ada­tai alap­ján ír­jak. He­lye­sen ki­fo­gá­sol­ja, hogy az il­le­té­kes tes­tü­let a sza­bad­ság kor­lá­to­zá­sá­tól va­ló túl­zott fé­lel­me mi­att nem él a mé­dia­tör­vény ad­ta le­he­tő­ség­gel, hogy a „tö­meg­mé­di­á­ból ára­dó sok mocs­kot” ki­szűr­je. Ugyan­ak­kor azt ír­ja: „Nincs jo­gunk ítél­kez­ni, bűn­ben élő­nek mi­nő­sí­te­ni a be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat­ban élő­ket.”

Az új tör­vény ki­zá­ró­lag az egy­ne­mű­ek szá­má­ra ad­ta meg a be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat le­he­tő­sé­gét, fel­ru­ház­va e kapcsolatot a há­zas­ság­gal csak­nem azo­nos jo­gi ked­vez­mé­nyek­kel, rész­le­tez­ve a ko­ráb­ban csak há­zas­tár­sa­kat il­le­tő, ün­ne­pé­lyes, ta­núk előt­ti ce­re­mó­ni­á­tól az egyéb­ként csak há­zas­tár­sa­kat vé­dő örök­lé­si és nyug­díj­ked­vez­mé­nye­kig. Ne­künk, is­ten­fé­lők­nek nem­csak jo­gunk, de kö­te­les­sé­günk is, hogy az azo­nos ne­mű­ek egy­más­sal va­ló sze­xu­á­lis éle­tét, sőt a ve­lük va­ló egyet­ér­tést (Róm 1,32) – Jé­zus Krisz­tus Urunk, az Ó- és Új­szö­vet­ség ki­je­len­té­se alap­ján – Is­ten előt­ti utá­la­tos bűn­nek tart­suk.

Akik Is­tent te­rem­tőnk­ként tisz­tel­jük, tud­juk, hogy tör­vé­nye­it a mi ja­vunk­ra, a bol­dog éle­tünk hasz­ná­la­ti uta­sí­tá­sa­i­ként ad­ta. Ben­nük, mint tü­kör­ben, meg­lát­hat­juk mind­azt, ami raj­tunk nem fe­lel meg is­ten­ké­pű­sé­günk­nek, ami élet­foly­ta­tá­sunk­ban célt té­vesz­tett, más szó­val bűn. Az Is­ten tör­vé­nye oda­ve­zet min­ket a bű­ne­in­kért ér­tünk meg­halt, de fel­tá­madt Krisz­tus­hoz, aki­nek van ha­tal­ma bű­ne­in­ket meg­bo­csá­ta­ni és azok­tól meg­sza­ba­dí­ta­ni. Az ő köz­ve­tí­té­se az egy­ház fel­ada­ta. Csak így se­gít­het min­den em­be­ren, csak így köz­ve­tít­het ál­dást és ol­tal­mat egyé­nek­nek, csa­lá­dok­nak, gyü­le­ke­zet­nek, tár­sa­da­lom­nak.

A pél­dá­nak fel­ho­zott nor­vég és svéd test­vé­re­kért imád­koz­nunk kell, hogy meg­ta­lál­ják a Vi­lá­gos­sá­got, a meg­bá­nást mind­azok, akik be­csap­ják a bűn­ben élő­ket, mint­ha Is­ten ál­dást ad­na el­hi­bá­zott élet­vi­te­lük­re. Gyen­ge pél­dá­val él­ve, ad­na-e ál­dást egy apa fi­á­nak ar­ra a szán­dé­ká­ra, hogy új aján­dék au­tó­já­val a for­ga­lom­mal szem­ben fog köz­le­ked­ni? A köz­le­ke­dés sza­bá­lyai vál­toz­nak or­szá­gok, idők sze­rint (Is­ten tör­vé­nyei so­ha!), meg­sze­gé­sük még­is kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár (bal­eset, bün­te­tés).

A ho­mo­sze­xu­á­lis pá­rok be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­la­tá­ról szó­ló új tör­vény nem­csak ezek­re a pá­rok­ra ká­ros, be­biz­to­sít­va ve­szé­lyes élet­vi­te­lü­ket, ha­nem ko­moly ne­ga­tív be­fo­lyást gya­ko­rol­hat a fel­nö­vek­vő nem­ze­dék­re az­ál­tal, hogy ál­la­mi jog­rend­ben sza­bá­lyo­zott, tör­vé­nyi­leg vé­dett, ked­vez­mé­nye­zett al­ter­na­tí­va­ként ten­nék is­mert­té.

A ho­mo­sze­xu­á­lis ak­ti­vis­ták el­ér­ték, hogy élet­foly­ta­tá­su­kat hi­va­ta­lo­san ne te­kint­sék kó­ros­nak, 2002 óta ti­zen­nyolc év­ről tizennégy év­re szál­lí­tot­ták le a kor­ha­tárt, akik­kel szem­ben a fel­nőtt ho­mo­sze­xu­á­li­sok kap­cso­la­ta nem bün­tet­he­tő. Együtt­élé­sük há­zas­ság­ként va­ló el­is­me­ré­sét a par­la­ment el­uta­sí­tot­ta, de né­hány nappal később be­ter­jesz­tet­ték igé­nyü­ket a be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­lat­ra. És a tör­vény meg­szü­le­tett. Ak­ti­vis­tá­ik el­ér­ték, hogy a köz­sze­mér­met sér­tő fel­vo­nu­lá­sa­ik rend­őri vé­del­met kap­nak, hogy skan­di­náv or­szág­ban bör­tön­be ke­rül­he­tett olyan lel­kész, aki hí­vei fi­gyel­mét fel­hív­ta a ve­szély­re. Há­la Is­ten­nek, egy­elő­re szó sincs „je­len­tős tár­sa­dal­mi cso­port­ról”.

Le­gyen szá­munk­ra el­ret­ten­tő pél­da a sze­ku­la­ri­zált skan­di­náv egy­há­zi gya­kor­lat, ha­tá­ro­lód­junk el tő­le, és imád­koz­zunk, hogy sza­ba­dul­has­sa­nak be­lő­le. Ne en­ged­jük, hogy teo­ló­gi­án­kon, is­ko­lá­ink­ban, óvo­dá­ink­ban te­ret kap­jon olyan ta­ní­tás, amely Is­ten rend­jét el­ho­má­lyo­sít­ja.

A Ke­resz­tény Or­vo­sok Ma­gyar­or­szá­gi Tár­sa­sá­ga (tag­jai olyan or­vo­sok, egész­ség­ügyi dol­go­zók, akik Jé­zus Krisz­tust sze­mé­lyes meg­vál­tó­juk­nak tart­ják) 2009. má­jus 12-én írás­ban for­dult a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság Al­kot­mány­bí­ró­sá­gá­hoz, hogy az al­kot­mány­ba üt­kö­ző pa­rag­ra­fu­sai mi­att sem­mi­sít­se meg ezt a tör­vényt. Nép­egész­ség­ügyi szem­pon­to­kat is fel­so­rol­tunk, me­lye­ket jó, ha min­den­ki meg­is­mer, ezért az írást mel­lé­ke­lem.

Ké­rem az Urat, hogy eb­ben a nem test és vér el­le­ni fo­lya­ma­tos küz­de­lem­ben ve­zes­sen mind­egyi­kün­ket a ma­ga he­lyén, ad­ja ne­künk Lel­ke fegy­ver­ze­tét, és ő győz­zön. Le­hes­sünk olyan, Krisz­tust kö­ve­tő ta­nít­vá­nyai, gyü­le­ke­ze­tei, hogy az em­be­rek meg­sza­ba­dul­has­sa­nak bű­nös élet­vi­te­lük­től, és meg­ta­pasz­tal­has­sák az Is­ten üd­vö­zí­tő sze­re­te­tét, ol­tal­mát.

Győ­ri­né Dreny­ovsz­ky Irén

::Nyomtatható változat::