Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Éves or­szá­gos misszi­ói kon­fe­ren­ci­án­kon, Pi­lis­csa­bán hang­zott el a cím­ben meg­fo­gal­ma­zott iz­gal­mas kér­dés D. Ke­ve­há­zi Lász­ló egy­ház­tör­té­nész­től. Köz­tu­dott, hogy La­ci bá­csi „mi­nisz­ter­el­nö­ke” volt Ga­u­dio­po­lis If­jú­sá­gi Ál­lam­nak, me­lyet Szteh­lo Gábor szer­ve­zett a há­bo­rú pok­lá­ból ki­men­tett gyer­me­kek ré­szé­re. (La­ci bá­csi nyolc­van­éves, de én még min­dig biz­to­sabb ke­zek­ben tud­nám ha­zánk sor­sát az ő ke­zé­ben, mint a mai idők szív­te­len, mil­li­ár­dos kor­mány­fő­i­é­ben.)

Szteh­lo, ha ma itt él­ne kö­zöt­tünk, bi­zo­nyá­ra új­ra csak men­te­né a rá­szo­rul­ta­kat, a ve­szély­ben lé­vő­ket. Kik azok? Saj­nos a lis­ta na­gyon hosszú.

Mag­za­tok, aki­ket – a kon­zer­va­tív ol­dal asszisz­tá­lá­sá­val ho­zott – gyil­kos tör­vény alap­ján na­pon­ta tö­me­ge­sen meg­öl­nek. Ó, Is­te­nem, csak e mi­att el­pusz­tít­hat­nál min­ket jo­gos ha­ra­god­ban!

Gyer­me­kek, akik­nek nagy ré­sze már nem tel­jes csa­lád­ban szü­le­tik meg, aki­ket meg sem ke­resz­tel­nek, akik kö­zül több mint száz­ez­ren éhez­nek! Mi­ért nem in­dí­tunk ár­va­el­lá­tó szol­gá­la­tot? Egy­há­zunk­ban nagy ha­gyo­má­nyai van­nak e te­rü­let­nek. Ár­va gyer­mek bő­ven van, egye­dül­ál­ló nő is. Mi­lyen szép lett vol­na egy ár­va­ház­há­ló­zat fel­ava­tá­sá­val ün­ne­pel­ni a nagy gyer­mek­men­tőt! De ez még nem ké­ső.

Az if­jú­ság hal­mo­zot­tan ve­szé­lyez­te­tett nem­ze­dék: sze­mé­lyi­ség­fej­lő­dé­sük rend­kí­vül ér­zé­keny ide­jén érik őket al­jas, ra­fi­nált, élet­el­le­nes tá­ma­dá­sok, kí­sér­té­sek: drog­li­be­ra­li­zá­ci­ós pró­bál­ko­zá­sok, „be­ete­té­sek”, sza­bad szex (las­san már gyer­mek­kor­ban), a ho­mo­sze­xu­a­li­tás rek­lá­mo­zá­sa, ter­jesz­té­se. (Sajnos hetilapunk 2009. július 5-i számában még egy­há­­zunk volt országos felügyelője is „meg­en­ge­dő­en” írt a homo­sze­xu­á­li­sok élet­társi kapcsolatáról. Ál­li­be­ra­liz­mus? Provokáció? Ki tudja? – Is­ten tudja.)

A há­zas­ság és csa­lád, a na­gyobb em­be­ri kö­zös­ség alap­jai, tar­tó­pil­lé­rei ro­mok­ban he­ver­nek. A rek­lá­mo­zott szing­li mo­dell ro­ha­mo­san ter­jed. So­kan nem tud­ják: a fo­gyasz­tói fi­lo­zó­fi­á­nak és gya­kor­lat­nak aka­dá­lya a csa­lád.

Az egyik leg­na­gyobb ve­szély­ a fa­lut és a pa­raszt­ságot fenyegeti. Az egész­sé­ges, ke­resz­tény fa­lu­si (ta­nya­si) élet ki­bír min­den meg­pró­bál­ta­tást, tá­ma­dást. A fa­lu­nak nincs szük­sé­ge a glo­ba­lis­ta fo­gyasz­tói rend­szer­re. Le­épí­té­sé­nek, el­pusz­tí­tá­sá­nak ez az oka.

Szteh­lo Gá­bor ma bi­zo­nyá­ra se­gí­te­né, mo­ti­vál­ná, egy­há­zunk­ba be­hoz­ná a ci­gány­sá­got. Ta­lán va­la­hogy úgy is, ahogy Ba­rack Oba­ma ame­ri­kai el­nök biz­tat­ta a na­pok­ban Af­ri­ka né­pe­it: ve­gyék ke­zük­be sor­su­kat, im­már ne az egy­ko­ri gyar­ma­to­sí­tást hoz­zák fel ma­gya­rá­zat­ként a mai gon­dok­ra.

Ugyan­ak­kor men­te­né a ma­gyar­sá­got ha­tá­ron in­nen és túl is. Ezt a kis nem­ze­tet, amely fo­lya­ma­to­san fogy, ame­lyet pes­ti ka­ba­rék­ban és ke­res­ke­del­mi te­le­ví­zi­ók­ban gú­nyol­nak és ócsá­rol­nak, amelynek kul­tú­rá­ját el­hall­gat­ják. A kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra éve­i­ben olyan fil­mek ké­szül­tek, mint az Eg­ri csil­la­gok Sin­ko­vits­csal… Nincs olyan szent szim­bó­lu­munk, in­téz­mé­nyünk, me­lyet ne ér­tek vol­na az utób­bi évek­ben tá­ma­dá­sok, mű­kö­dé­sü­ket el­le­he­tet­le­ní­tő in­téz­ke­dé­sek.

A jól, vagy­is bib­li­ku­san mű­kö­dő egy­ház­nál, gyü­le­ke­zet­nél nincs biz­to­sabb, erő­sebb kö­zös­ség ezen a vi­lá­gon. Az ér­ték­el­le­nes, ér­ték­rom­bo­ló kor­szel­lem leg­na­gyobb el­len­fe­le az ön­ál­ló ke­resz­tény egyén és kö­zös­ség. Jé­zus Krisz­tust és hű­sé­ges kö­ve­tő­it gyű­lö­li a go­nosz. Csak a mennyei erő, a Szent­lé­lek ke­ne­te az, amely im­mu­ni­tást ad ezek­ben az idők­ben. Is­ten igé­je erő­sít­sen min­ket eb­ben!

A Szent­há­rom­ság ün­ne­pe utá­ni 5. va­sár­na­pon, ami­kor írom e so­ro­kat, ezt ol­vas­suk a herrn­hu­ti Lo­sung sze­rint az Igé­ből: „Az Úr igaz­sá­got szol­gál­tat az el­nyo­mot­tak­nak, ke­nye­ret ad az éhe­zők­nek…” (Zsolt 146,7) Jé­zus így szólt: „Az Úr Lel­ke van én­raj­tam, mi­vel fel­kent en­gem, hogy evan­gé­li­u­mot hir­des­sek a sze­gé­nyek­nek…” (Lk 4,18) A na­pi pré­di­ká­ci­ós ige sze­rint (Ap­Csel 4,32–35) az ős­gyü­le­ke­zet­ben az élő ige ha­tá­sá­ra, a meg­té­rés kö­vet­kez­mé­nye­ként a ta­gok meg­osz­tot­ták egy­más kö­zött va­gyo­nu­kat. Min­den­ki­nek van va­la­mi­ből több­le­te és hi­á­nya is. Is­ten csa­lád­já­ban ezek a kü­lönb­sé­gek fo­lya­ma­to­san ki­egyen­lí­tőd­nek.

Szer­vez­ni, il­let­ve erő­sí­te­ni kell a lá­to­ga­tás, há­zi gon­do­zás és csa­lád­segí­tés szol­gá­la­tát gyü­le­ke­ze­te­ink­ben. Mind­egyik kü­lön te­rü­let, me­lyek össze­függ­nek egy­más­sal. Csak re­mél­ni le­het, hogy a lel­kész­kép­zésnek szer­ves ré­sze ezek ok­ta­tá­sa és gya­kor­lat­ban va­ló ki­pró­bál­ta­tá­sa.

Össze kell köt­ni a szá­la­kat. Leg­alább kö­zöt­tünk ne for­dul­jon elő éhe­zés, nyo­mor­gás. Minden­nek ki­ha­tá­sa len­ne kör­nye­ze­tünk­re. Egy mai pél­da: az Uk­raj­ná­hoz tar­to­zó kár­pát­al­jai gyü­le­ke­ze­tek­ben rend­sze­res­sé vál­tak a be­te­gek kór­há­zi költ­sé­ge­i­re va­ló gyűj­té­sek.

Evan­gé­li­um nél­kül per­sze mind­ezek csu­pán las­san ki­mú­ló hu­ma­ni­tá­ri­us ak­ci­ók len­né­nek. Tud­juk, a fi­a­tal Szteh­lo Gá­bor lel­ki éb­re­dést, meg­úju­lást élt át Finn­or­szág­ban, en­nek kö­vet­kez­té­ben szer­vez­te meg a nép­fő­is­ko­lai moz­gal­mat – má­sok­kal együtt – ha­zánk­ban, és ké­sőbb éle­te koc­káz­ta­tá­sá­val men­tet­te a rá­szo­ru­ló­kat.

Ezért kell ma is fo­lya­ma­to­san imád­koz­ni és ten­ni egy­há­zunk éb­re­dé­sé­ért és meg­úju­lá­sá­ért. Jó len­ne nem csu­pán me­di­tál­ni, só­haj­toz­ni, mi­ni­mál­prog­ra­mok­kal és PR-meg­nyil­vá­nu­lá­sok­kal elő­áll­ni, ha­nem fo­lya­ma­to­san, kre­a­tí­van ten­ni a dol­gun­kat Jé­zus Urunk ta­ní­tá­sa alap­ján, vagy­is kö­vet­ni a Bá­rányt.

Sze­ve­ré­nyi Já­nos

::Nyomtatható változat::