Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az el­múlt he­tek­ben egy nyá­ri au­tós ki­rán­du­lás so­rán elő­ször hasz­nál­hat­tam a mo­dern tech­ni­ka egyik vi­szony­lag új esz­kö­zét: is­me­ret­len úti cé­lom el­éré­se ér­de­ké­ben rá­bíz­tam ma­gam egy ma­gya­rul is tu­dó GPS-re. Sab­lon­mon­da­tai előbb csak szó­ra­koz­tat­tak, de mi­u­tán több­ször is hall­gat­nom kel­lett eze­ket az in­for­má­ci­ó­kat, ön­ál­ló éle­tet kezd­tek él­ni gon­do­la­ta­im­ban, és a cím­ben meg­fo­gal­ma­zott asszo­ci­á­ci­ók­ra kész­tet­tek. Jól tu­dom, hogy min­den ha­son­lat sán­tít, de egy mai fi­a­tal szá­má­ra ta­lán se­gí­te­nek an­nak meg­ér­té­sé­ben, mit is je­lent a Szent­lé­lek ál­lan­dó je­len­lé­te és mun­kál­ko­dá­sa az új­já­szü­le­tett ke­resz­té­nyek föl­di éle­té­ben a mennyei ha­zá­ba ve­ze­tő úton… Te­gyünk egy kép­ze­let­be­li „pró­ba­utat”!

Az in­du­lás előtt a leg­fon­to­sabb a cél meg­ha­tá­ro­zá­sa. Ha el­dön­töt­ted szí­ved­ben, hogy kö­ve­ted Jé­zust, nincs vissza­út! Mi­vel hi­szel ben­ne, és meg- vagy vissza­tér­tél hoz­zá, Atyád lett az Is­ten, aki szent igé­je és Szent­lel­ke ál­tal új­já­szül, s el­in­dít a kes­keny úton, ha­za­fe­lé az ő or­szá­gá­ba. De nem hagy egye­dül: Jé­zus is meg­ígér­te a Pár­tfo­gót, vi­gasz­ta­lót, bá­to­rí­tót, aki ve­zet; ál­ta­la hal­lod Urad sza­vát. Mint egy mennyei GPS (= Glo­bal Po­sit­ion­ing Sys­tem, glo­bá­lis hely­meg­ha­tá­ro­zó rend­szer), ak­kor szól, ha szük­sé­ges, de ha nem fo­ga­dod meg a ta­ná­csát, az élet­ve­szé­lyes le­het a szá­mod­ra!

Te­hát be­ír­tad a célt: Is­ten örök or­szá­ga. Je­len­le­gi po­zí­ci­ó­dat, tér­be­li és idő­be­li he­lyed rög­tön ki­ír­ja a min­dent tu­dó glo­bá­lis hely­meg­ha­tá­ro­zó rend­szer. Ő még Ádá­mot és Ka­int is meg­ta­lál­ja, te sem rej­tőz­hetsz el szí­ne elől! De a leg­fon­to­sab­bat, hit­be­li ko­or­di­ná­tá­i­dat is lep­le­zet­le­nül eléd tár­ja, hogy tisz­tá­ban légy ön­ma­gad­dal, s hogy ki­re is szá­mít­hatsz va­ló­já­ban! Uta­dat már szü­le­té­sed előtt el­ren­del­te, s most, ami­kor a start­nál a ke­reszt tö­vé­ből el­in­dulsz a za­rán­dok út­ján a mennyei vá­ros fe­lé, szá­mot kell vet­ned je­len­le­gi ké­pes­sé­ge­id­del, adott­sá­ga­id­dal, mint a to­rony­épí­tő em­ber­nek, ne­hogy va­la­mi­lyen hi­ány mi­att meg­hi­ú­sul­jon a ki­tű­zött cél el­éré­se. Ne hagyd ki a szá­mí­tás­ból: plusz Jé­zus! Az el­ső üze­net: „Kö­vesd az utat, ame­lyen ha­ladsz!”

De tud­nod kell, hogy a kes­keny út nem nyíl­egye­nes, ezért fi­gye­lem­be kell ven­ned út köz­ben, he­gyes-völ­gyes sza­ka­szo­kon ke­resz­tül ha­lad­va az ak­tu­á­lis fi­gyel­mez­te­té­se­ket, ne­hogy le­sod­ródj, vagy tév­utak­ra juss! „A kö­vet­ke­ző le­he­tő­ség­nél for­dulj jobb­ra vagy bal­ra!” Kör­for­ga­lom­ban nagy a ve­szé­lye, hogy nem a cé­lunk­nak meg­fe­le­lő ki­já­ra­ton ha­la­dunk át. De a mennyei GPS konk­rét el­iga­zí­tást ad. Eset­leg ezt: „Ha­ladj át egye­ne­sen a kör­for­gal­mon!” Is­ten igé­je min­dig egy­ér­tel­mű, csak mi szok­tuk ki­for­gat­ni, fél­re­ér­tel­mez­ni, a sa­ját ké­pünk­re és ha­son­la­tos­sá­gunk­ra ma­gya­ráz­ni a Szent­írás igé­it.

Ahogy a ki­já­ra­tok egy­más mel­lett szo­ro­san van­nak a kör­for­ga­lom­ban, úgy a he­lyes és a tév­utak kö­zött is kez­det­ben igen ki­csi a kü­lönb­ség. A haj­szál­nyi jobb- és bal­ol­da­li el­haj­lá­so­kat ek­kor még ész­re sem vesszük. De ha eset­leg túl­lép­ve a se­bes­ség­ha­tárt, má­so­kat le­előz­ve szá­gul­dunk, ha­mar ide­gen tá­ja­kon ta­lál­hat­juk ma­gun­kat. Nem is kel­le­nek nagy, lát­vá­nyos bű­nök ah­hoz, hogy el­sza­kad­junk Urunk­tól! Pe­dig hall­hat­nánk, ha len­ne fü­lünk a hal­lás­ra: „Túl­lép­ted a se­bes­ség­ha­tárt!” Is­ten sze­re­tet­tör­vé­nyét is át­hág­tad, át­gá­zol­tál az em­be­ri együtt­élés min­den sza­bá­lyán, er­köl­csi nor­má­in; a kár­ho­zat­ba ro­hansz, a sza­ka­dék vár az út vé­gén, ezért: „Az el­ső le­he­tő­ség­nél for­dulj vissza!” Is­mer­jük mi a KRESZ sza­bá­lya­it, nyílt au­tó­pá­lyán nem le­het csak úgy meg­for­dul­ni, el kell men­ni a leg­el­ső le­haj­tó­ig, de ad­dig már jócs­kán el­té­ved­het­tünk, el­tér­het­tünk ere­de­ti cé­lunk­tól.

Mit te­gyünk hát, ha el­té­ved­tünk a menny­or­szág fe­lé fél­úton? Is­ten nem hagy ma­gunk­ra! Van men­tő öt­le­te a mennyei GPS-nek, amely csu­pán egyet­len szó: „Új­ra­ter­ve­zés!” Is­ten szá­má­ra nincs olyan el­ron­tott élet, ame­lyet ő meg ne tud­na vál­ta­ni, olyan mély­sé­ge a bűn­nek, ahon­nan ő ki ne tud­na emelni, olyan élet­ve­szé­lyes hely­zet a sá­tán mar­ká­ban, amely­ből ő ki ne tud­na sza­ba­dí­ta­ni! Van Meg­vál­tónk és Sza­ba­dí­tónk, ő ter­ve­zi új­ra té­koz­ló, el­ve­szett éle­tün­ket, te­szi új­já egé­szen, tisz­tít­ja meg min­den bűn­től, hogy új­ra en­ge­del­mes, sza­vá­ra hall­ga­tó, az ő út­ján já­ró ch­ris­ti­a­nu­sok le­hes­sünk.

S ha vissza­ta­lál­tunk az el­ha­gyott kes­keny út­ra, foly­tat­hat­juk, mert van ke­gye­lem, s ma még le­het, ma még sza­bad; bo­rulj le a ke­reszt alatt! Ez a nul­la ki­lo­mé­ter­kő, csak in­nen foly­tat­ha­tod az utad, de most már a sa­ját bő­rö­dön meg­ta­pasz­tal­va: e kes­keny út a menny­be visz, de sok raj­ta a zord tö­vis! Ámde cél­hoz ér­hetsz ezen az ös­vé­nyen, mert szánt és sze­re­tett min­ket: a Mes­ter ar­ra ment!

Nem sza­po­rí­tom to­vább a szót ezen a kép­ze­let­be­li „pró­ba­úton”; már csak az utol­só, szá­mom­ra leg­ked­ve­sebb uta­sí­tás van hát­ra. Min­den úti­tár­sam­nak azt kí­vá­nom, hogy föl­di za­rán­dok­út­ja vé­gén a mennyei GPS e sza­va­it is meg­hall­has­sa: „Meg­ér­kez­tél a cél­hoz!”

– Ga­rai –

::Nyomtatható változat::