Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Laj­tos Sá­ri 11 éves tá­bo­ro­zó Nagy­bör­zsöny­ből:
A kö­zös ének­lés és az áhí­ta­tok na­gyon jók! Le­he­tő­sé­günk volt a messze élő gye­re­kek­kel is meg­is­mer­ked­ni. Évek óta részt ve­szek a tá­bor­ban, ezért ré­gi ba­rá­tok is vissza­vár­nak. Az is tet­szett, hogy a szo­bák­ban ér­vé­nye­sült a „rend a lel­ke minden­nek” elv. A pén­te­ken meg­ren­de­zett „Ki mit tud?” volt a hét csúcs­pont­ja.

Pri­vi­zer Erik 13 éves tá­bo­ro­zó Nagy­bör­zsöny­ből:

Sok min­den tet­szett! Csak rö­vi­den fel­so­ro­lom a leg­job­ba­kat: 1. „Por­tya”, ami­kor be­jár­tuk a bib­li­ai kér­dé­sek út­ját. 2. „Té­ma­zá­ró”, ami­kor já­té­kos ve­tél­ke­dőn ki­kap­cso­lód­hat­tunk. 3. Kéz­mű­vespa­lo­ta Te­ó­val.

Gal­gó­czi Oli­vér 14 éves tá­bo­ro­zó Bu­da­pest­ről:

Jól­eső iz­ga­lom­mal tu­dok er­re a prog­ram­ra ké­szül­ni év­ről év­re, jó vi­szont­lát­ni a ré­gi ba­rá­to­kat. Biz­tos va­gyok ben­ne, hogy min­dig jól si­ke­rül, min­dig szí­ve­sen csat­la­ko­zom a cso­por­tos ének­lé­sek­hez és ze­né­lé­sek­hez. Szá­mom­ra biz­tos pont ez a Nap­ve­tő tá­bor min­den nyá­ron.

Ro­szík Csen­ge 13 éves tá­bo­ro­zó Gö­döl­lő­ről:

2007-ben el­ső tá­bo­rom­ba ba­rát­nő­im be­szá­mo­ló­ja alap­ján nagy vá­ra­ko­zás­sal in­dul­tam el. De (ké­sőbb) rá­jöt­tem, hogy a Nap­ve­tő ezer­szer jobb min­den el­kép­ze­lé­sem­nél és min­den más tá­bor­nál! A ked­ves tá­bor­ve­ze­tők, a ré­gi és új ba­rá­tok, kö­zös ének­lé­sek és áhí­ta­tok, szí­nes prog­ra­mok és be­szél­ge­té­sek fe­lejt­he­tet­len­né te­szik min­den­ki­nek ezt a cso­dá­la­tos pár na­pot, így én csak aján­la­ni tu­dom min­den­ki­nek!

Grosz Zsu­zsi 11 éves tá­bo­ro­zó Sop­ron­ból:

Na­gyon tet­szett a tá­bor, mert sok dol­got ta­nul­tam Is­ten­ről és a sze­re­tet­ről. A fog­lal­ko­zá­sok tar­kák vol­tak, mint az ott ké­szí­tett ne­mez­lab­dá­im. Ren­ge­teg új ba­rá­tom lett. Egyet­len rossz do­log tör­tént csak, hogy gyor­san vé­get ért, és el kel­lett bú­csúz­nunk. Jö­vő­re is sze­ret­nék ott len­ni a töb­bi­ek­kel.

Grosz Ta­más édes­apa és Grosz Ta­más­né (Il­di) édes­anya:

Lá­nyunknak ez volt éle­te el­ső tá­bo­ro­zá­sa, igaz, ba­rát­nő­i­vel együtt ment, hogy egy­más tá­ma­szai le­gye­nek. Már ér­ke­zés­kor lát­tuk, hogy szép kör­nye­zet­be és jó tár­sak kö­zé fog ke­rül­ni. Ha­za­ér­ve so­ká­ig me­sélt él­mé­nye­i­ről, az együtt ének­lé­sek­ről, a kö­zös áhí­ta­tok­ról, is­mer­ke­dé­sek­ről és já­té­kok­ról. Hall­gat­va őt min­ket is át­járt an­nak az ér­zé­se, hogy mi­lyen nagy öröm egy nagy „hit­bé­li” csa­lád­hoz tar­toz­ni.

Laj­tos Já­nos evan­gé­li­kus lelkész, édes­apa:

Mi­ért ép­pen Pi­lis­csa­ba? Ta­gad­ha­tat­lan, hogy hét év­vel ez­előtt, ami­kor elő­ször vit­tem hit­ta­no­so­kat Pi­lis­csa­bá­ra, a sa­ját gyer­mek­ko­ri if­jú­sá­gi tá­bo­ri él­mé­nye­im és a Nagy­bör­zsöny­től va­ló vi­szony­lag kis föld­raj­zi tá­vol­ság is meg­ha­tá­ro­zó volt.

Mi a gyü­möl­cse a tá­bor­nak? A gye­re­kek meg­ta­pasz­tal­hat­ták a más gyü­le­ke­ze­tek­ben – ta­lán ép­pen az or­szág má­sik ha­tá­rán – élő hit­ta­no­sok hi­tét, sze­re­te­tét, gon­dol­ko­dá­sát. Az ősz­től in­du­ló órá­kon fel­hasz­nál­hat­juk a meg­ta­nult éne­ke­ket, és a lel­ki él­mé­nyek so­ro­lá­sá­val kez­dő­dik az új tan­év. Bib­lia­is­me­re­tük, bib­lia­sze­re­te­tük el­mé­lyül, és a „hét­köz­na­pok­ban hasz­nál­ha­tób­bá”, ter­mé­sze­tes­sé, az élet­hez tar­to­zó­vá vá­lik.

Gal­gó­czi György édes­apa és Gal­gó­czi And­rea édes­anya:

Azért küld­jük gyer­me­kün­ket min­den év­ben eb­be a tá­bor­ba, mert biz­to­san tud­juk, hogy lel­ki­leg ha­son­ló­an gaz­dag fi­a­ta­lok közt tölt­he­ti el tar­tal­ma­san azt az egy he­tet. A fi­a­tal teo­ló­gus­hall­ga­tók áhí­ta­tai mély be­nyo­má­sok­kal erő­sí­tik gyer­me­künk hit­bé­li fej­lő­dé­sét.

Ro­szík Gá­bor evan­gé­li­kus lel­kész, édes­apa és Ro­szík Ág­nes édes­anya:

Azért küld­jük el Csen­gét év­ről év­re a tá­bor­ba, mert olyan ér­zel­mi, lel­ki és szel­le­mi aján­dé­kok­kal tér ha­za, ame­lyek – meg­győ­ző­dé­sünk sze­rint – ko­moly mér­föld­kö­vet je­len­te­nek lel­ki és men­tá­lis fej­lő­dé­sé­ben. A kö­zös­sé­gi él­mény – ze­ne, tánc, ve­tél­ke­dő – mel­lett a hi­te­les ve­ze­tők pél­dá­ja eb­ben a kor­ban rend­kí­vül fon­tos. Egy kor­társ­cso­port­ban meg­élt kö­zös­sé­gi hit­él­mény, „rá­éb­re­dés” min­den pré­di­ká­ci­ó­nál fon­to­sabb le­het.

Lé­nárt Vik­tor evan­gé­li­kus lelkész, a tá­bor­szer­ve­zők szak­mai és lel­ki tré­ne­re:

Ha igaz az, hogy Jé­zus a leg­fon­to­sabb, ak­kor szük­sé­ges, hogy a ne­ki szen­telt mun­kát ve­gyük a leg­ko­mo­lyab­ban a mun­kák kö­zül. A Nap­ve­tő or­szá­gos evan­gé­li­kus gye­rek­tá­bort az ala­pos­sá­ga, a jó szer­ve­zett­sé­ge és a ve­ze­tők sze­rep­vál­la­lá­sa, oda­adá­sa szem­pont­já­ból így tar­tom jö­vő­be ­mu­ta­tó és pél­da­mu­ta­tó kez­de­mé­nye­zés­nek.

Mády Er­zsé­bet ko­ráb­bi or­szá­gos gyer­mek­re­fe­rens és tá­bor­szer­ve­ző:

Gyer­mek­re­fe­rens­sé­gem ide­je alatt – és az­után is – há­rom­szor vet­tem részt az or­szá­gos gye­rek­tá­bor szer­ve­zé­sé­ben. Idén nyá­ron is le­lá­to­gat­tam a tá­bor utol­só nap­ja­i­ra. Hogy mi­ért? Mert a szer­ve­zők kö­zös­sé­gét na­gyon jó han­gu­la­tú és sze­re­tet­tel­jes csa­pat­nak tar­tom, olyan tár­sa­ság­nak, ahol egé­szen ön­ma­gam le­he­tek, és mind­annyi­an el­fo­ga­dot­tak va­gyunk, le­he­tünk. A sok­fé­le­sé­günk­kel együtt. A tá­bor­ról pe­dig azt gon­do­lom, hogy az élet­öröm és az el­csen­de­se­dés egy­aránt he­lyet kap ben­ne, úgy­hogy va­ló­di híd­épí­tő tá­bor ez: a gye­re­kek ter­mé­sze­tes vi­lá­gá­ba „olt­ja be” a ke­resz­tény tar­tal­mat. Ezt nagy-nagy eré­nyé­nek tar­tom.

::Nyomtatható változat::