A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„A rá­csok mö­gött fog­ja fel az em­ber iga­zán, mit érez­he­tett Jé­zus, ami­kor köz­vet­le­nül szen­ve­dé­se előtt ma­gá­nyo­san imád­ko­zott a Ge­cse­má­né-kert­ben” – vall­ja Buk­ros Fe­renc. A Sze­ge­di Fegy­ház és Bör­tön la­kó­ja fel­dol­goz­ta már töb­bek kö­zött Jé­zus szü­le­té­sét és a pas­sió­tör­té­ne­tet is, je­len­leg ötö­dik szín­da­rab­já­hoz gyűj­ti szor­gal­ma­san a for­rá­so­kat.

– Fon­tos­nak tar­tot­tam azt, hogy a bör­tön­ben ülő tár­sa­im meg­is­mer­jék: pon­to­san mit is ün­nep­lünk ka­rá­csony­kor, il­let­ve hús­vét­kor, va­la­mint hogy mi­ként jött lét­re a ke­resz­tény egy­ház a vi­lág­ban és Ma­gyar­or­szá­gon. Szent Gel­lért­ről pél­dá­ul na­gyon ke­ve­set tud­nak az em­be­rek, pe­dig ő volt ha­zánk ta­ní­tó­ja, ki­emel­ke­dő szel­le­mi ve­ze­tő­je az ál­lam­ala­pí­tás ide­jén. Ar­ra gon­dol­tam, hogy szín­da­rab for­má­já­ban kö­zel tu­dom vin­ni eze­ket a tör­té­ne­te­ket olya­nok­hoz is, akik egyéb­ként ma­guk­tól nem ol­vas­nák el.

– Ko­ráb­ban is írt szín­da­rabot?

– Ol­vas­ni min­dig is sze­ret­tem, de írás­sal nem pró­bál­koz­tam 2007-ig. Ek­kor mu­tat­tuk be el­ítélt tár­sa­im­mal Jé­zus szen­ve­dés­tör­té­ne­tét a hús­vé­ti ün­nep­kör­höz kap­cso­lód­va. Ez még kez­det­le­ges mű volt, bár sok öt­let­tel pró­bál­tuk szí­ne­sí­te­ni a da­ra­bot: pél­dá­ul egyes je­le­ne­te­ket egy le­pe­dő mö­gött árny­já­ték­kal ér­zé­kel­tet­tünk. Né­hány hó­nap­pal ké­sőbb ké­szült el a ka­rá­cso­nyi tör­té­net alap­ján a Csil­lag Bet­le­hem cí­mű da­ra­bom, utal­va a sze­ge­di bün­te­tés-vég­re­haj­tá­si in­té­zet köz­is­mert ne­vé­re. A 2008 szep­tem­be­ré­ben szín­re vitt da­rab a ke­resz­tény­ség tör­té­ne­tét be­szé­li el a fel­tá­ma­dás­tól Nagy Kons­tan­tin ural­ko­dá­sá­ig, vagy­is a mi­lá­nói edik­tu­mig. Az idén pe­dig Szent Gel­lért püs­pök éle­tét dol­goz­tam fel. A tör­té­ne­tet ere­de­ti­leg könyv­ként ír­tam meg, és ezt dol­goz­tam fel dra­ma­ti­zált for­má­ban. Több vál­to­zat­ban is el­ké­szült a drá­ma.

– An­nak ér­de­ké­ben, hogy hi­te­le­sek le­gye­nek a szín­da­ra­bok, bi­zo­nyá­ra sok for­rás­ra volt szük­sége.

– Min­den al­ka­lom­mal tö­re­ked­tem a tör­té­ne­ti hi­te­les­ség­re. Egész éle­tem­ben so­kat ol­vas­tam, és itt Sze­ge­den is pró­bá­lom ér­tel­me­sen hasz­no­sí­ta­ni a ren­del­ke­zé­sem­re ál­ló időt. Ju­hász Ti­bor atya sok teo­ló­gi­ai, egy­ház­tör­té­ne­ti mun­kát bo­csá­tott a ren­del­ke­zé­sem­re.

– Bi­zo­nyá­ra sok időt vett igény­be a da­rab be­ta­nu­lá­sa, a kel­lé­kek, dísz­le­tek be­szer­zé­se.

– Hó­na­po­kon ke­resz­tül ké­szül­tünk egy-egy elő­adás­ra. A Gel­lért püs­pök éle­tét be­mu­ta­tó da­rab­ban pél­dá­ul hu­szon­há­rom el­ítélt vett részt. Ere­de­ti­leg több mint negy­ve­nen je­lent­kez­tek, de kény­te­le­nek vol­tunk „lét­szám­sto­pot” hir­det­ni. Így is elég­gé meg­ter­he­lő volt ennyi em­ber­rel kö­zö­sen dol­goz­ni, és leg­in­kább az utol­só he­tek­ben igen fe­szes tem­pót kel­lett dik­tál­ni a tár­su­lat­nak. A szín­da­rab­hoz jel­me­ze­ket kap­tunk az al­só- és fel­ső­vá­ro­si fe­ren­ces szer­ze­te­sek­től, va­la­mint a Sze­ge­di Nem­ze­ti Szín­ház­tól is.

– Az in­té­zet­be tör­té­nő be­ke­rü­lé­se előtt is volt kap­cso­la­ta va­la­me­lyik egy­ház­zal?

– Igen, val­lá­so­san ne­vel­tek. Már hat­éve­sen mi­nist­rál­tam a vá­ci szé­kes­egy­ház­ban a püs­pök mel­lett. Va­sár­na­pon­ként részt vet­tem a mi­sén, rend­sze­re­sen ol­vas­tam a Szent­írást. Egy idő­ben az evan­gé­li­ku­sok­kal is volt kap­cso­la­tom. A bör­tön­ben is ak­tí­van részt ve­szek a Ti­bor atya ál­tal szer­ve­zett prog­ra­mo­kon, le­he­tő­sé­ge­im­hez mér­ten se­gí­tem az ő mun­ká­ját.

– Az em­ber fel­té­te­lez­he­tő­en más­ként, más szem­szög­ből ol­vas­sa a pas­si­ót a rá­csok mö­gött, mint sza­bad­lá­bon…

– Igen, sok olyan dol­got fe­de­zek fel a Bib­lia so­rai kö­zött, amely­re ko­ráb­ban nem fi­gyel­tem fel. Itt ta­lán meg­érez­he­tünk va­la­mit ab­ból, mi­lyen ér­zés volt Jé­zus­nak ma­gá­nyo­san, el­ha­gya­tot­tan vál­lal­ni a szen­ve­dést. Az áru­lás, a pén­zért el­adott élet ke­se­rű­sé­ge, a ma­gány, a meg­ve­tett­ség sok­kal job­ban meg­érin­ti az em­bert a rá­csok mö­gött.

– Mi­ben se­gí­ti a hit az el­ítél­te­ket?

– Szá­mom­ra leg­in­kább ah­hoz nyújt se­gít­sé­get, hogy tü­re­lem­mel vi­sel­jem az el­ha­gya­tott­sá­got, és job­ban to­le­rál­jam tár­sa­im vi­sel­ke­dé­sét.

– Ké­szül-e újabb elő­adás­ra a sze­ge­di Csil­lag tár­su­la­tával?

– Igen, már gyűj­töm az anya­got az új da­ra­bom­hoz. A kö­vet­ke­ző egy­há­zi esz­ten­dőt a ka­to­li­kus egy­ház a pa­pok éve­ként hir­det­te meg, ezért a plé­bá­nosok patrónusának, Vi­an­ney Szent Já­nos­nak az éle­tét sze­ret­ném fel­dol­goz­ni. Ő egy cse­kély ér­te­lem­mel meg­ál­dott em­ber volt, ezért kez­det­ben nem is akar­ták pap­pá szen­tel­ni. Azon­ban a Szent­lé­lek meg­se­gí­tet­te őt: mivel az emberek szívébe látott, sokakat a hit út­já­ra vezetett, és tömegek ke­res­ték fel őt, hogy meggyón­ja­nak nála.

::Nyomtatható változat::