A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„Lát­ta Is­ten, hogy a sza­ka­dék fe­lé ro­hansz. Ezért most meg­húz­ta a vész­fé­ket. Hasz­náld ki a le­he­tő­sé­get!” – így biz­tat­ja az el­ítél­te­ket Ju­hász Ti­bor a Sze­ge­di Fegy­ház és Bör­tön fa­lai kö­zött. A ró­mai ka­to­li­kus bör­tön­lel­kész 2006-ban kezd­te rács mö­göt­ti szol­gá­la­tát, azon­ban a köz­tör­vé­nyes bű­nö­zők­kel – az ak­ko­ri rend­szer­nek kö­szön­he­tő­en – már sor­ka­to­na­ként meg­is­mer­ke­dett. A szin­te na­pi rend­sze­res­ség­gel meg­tar­tott mi­se és az egyé­ni lel­ki­gon­do­zás mel­lett szí­nes prog­ra­mo­kat is szer­vez az el­ítél­tek­nek az atya, aki a szür­ke fa­lak kö­zött sem vesz­tet­te el jó­ked­vét: de­rű­vel és lel­ke­se­dés­sel avat be a bör­tön­lel­kész min­den­nap­ja­i­ba.

– Már ka­to­na­ként meg­is­mer­ked­tem az „el­ve­szett nyáj­jal”. A Ká­dár-rend­szer­ben teo­ló­gus­ként Nagy­atád­ra vit­tek ka­to­ná­nak, ahol a bör­tön­ből ép­pen sza­ba­dul­tak kö­zé ve­zé­nyel­tek min­ket. Kez­det­ben gúny és meg­alá­zás tár­gyai vol­tunk, ké­sőbb azon­ban ők is fo­lya­ma­to­san bekap­cso­lód­tak a kö­zös ének­lés­be, imád­ko­zás­ba, bib­lia­ta­nul­má­nyo­zás­ba. Teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­im vé­gez­té­vel 1984-ben szen­tel­tek pap­pá a pé­csi ba­zi­li­ká­ban. Ko­ráb­ban egy­ház­köz­sé­gek plé­bá­no­sa­ként hu­szon­há­rom évig tel­je­sí­tet­tem szol­gá­la­tot a Pé­csi Egy­ház­me­gye te­rü­le­tén, vá­ro­sok­ban és fal­vak­ban egy­aránt.

A sze­ge­di Csil­lag egy­ko­ri bör­tön­lel­ké­szének, dr. Maj­zik Má­tyásnak a ha­lá­lát kö­ve­tő­en az in­téz­mény­ben he­lyet­te­sí­tő atyák mi­séz­tek. A pé­csi püs­pök en­ge­dé­lyé­vel Gyu­lay End­re ak­ko­ri me­gyés ­püs­pök ki­ne­ve­zett bör­tön­lel­kész­nek Sze­ged­re. 2005 ka­rá­cso­nyán már kon­ce­leb­rá­ci­ós éj­fé­li szent­mi­sét mu­tat­tunk be, hi­va­ta­lo­san pe­dig 2006. ja­nu­ár 1-jén kezd­tem meg a mun­kát az in­té­zet­ben.

– Hogyan zajlanak a bör­tön­lelkész mindennapjai a rá­csok mögött?

– Van egy mél­tó ká­pol­nánk, ame­lyet a Jé­zus mel­lett meg­fe­szí­tett jobb la­tor­ról, a ha­gyo­mány sze­rint Disz­mász­ról ne­vez­tek el. Itt szin­te min­dennap tar­tok szent­mi­sét, ame­lyet szé­pen lá­to­gat­nak az el­ítél­tek. A ká­pol­ná­ban lé­vő fe­szü­le­tet egyébként egy fog­va­tar­tott hí­vünk fa­rag­ta… Le­he­tő­sé­günk van ar­ra is, hogy ami­kor egy-egy em­ber gyá­szol, a ká­pol­ná­ban gyer­tya­gyúj­tás­sal, imád­ság­gal em­lé­kez­zünk az el­hunyt­ra. Az is biz­to­sí­tva van, hogy négy­szem­közt lel­ki be­szél­ge­tést, szent­gyó­nást vé­gez­ze­nek az er­re igényt tar­tó el­ítél­tek. Ezt még azok számára is le­he­tő­vé te­szi a jog­sza­bály, akik a leg­szi­go­rúbb re­zsim­ben töl­tik – nem egy­szer tény­le­ge­sen élet­fogy­tig tar­tó – bün­te­té­sü­ket.

Pró­bá­lom a hí­ve­ket mi­nél gyak­rab­ban ak­tí­van is be­von­ni a szer­tar­tá­sok­ba. Pél­dá­ul au­gusz­tus 20-ára, Szent Ist­ván ün­ne­pére né­há­nyan is­me­ret­ter­jesz­tő elő­adá­sok­kal ké­szül­nek az ál­lam­ala­pí­tó ki­rály éle­té­ről, va­la­mint az új ke­nyér­ről a ke­nyér­meg­ál­dás ke­re­té­ben. Szor­gal­ma­san ké­szü­lünk a Ro­szík Gá­bor evan­gé­li­kus bör­tön­lel­kész ál­tal meg­hir­de­tett bib­lia­ver­seny­re is, ame­lyen a ver­seny­zők­nek a ver­seny­ki­írás sze­rint Pál apos­tol éle­té­nek és le­ve­le­i­nek is­me­re­té­ről kell szá­mot ad­ni­uk. Nagy örö­möm az is, hogy ak­tív hí­vünk, Buk­ros Fe­renc fog­va­tar­tott már négy szín­da­ra­bot írt, ame­lyet a ka­to­li­kus kul­túr­kör si­ker­rel mu­ta­tott be. Ez utób­bi azért is fon­tos, mert az elő­adás­ra az el­ítél­tek mel­lett meg­hí­vást kap­tak a csa­lád­ta­gok is.

– Bi­zo­nyá­ra nem könnyű ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött szol­gál­ni…

– Min­dig azt hang­sú­lyo­zom, hogy a bűnt meg­ve­tem, de a bű­nöst sze­re­tem. Ép­pen a gol­go­tai la­tor pél­dáz­za, hogy az utol­só pil­la­nat­ban, az íté­let vég­re­haj­tá­sa köz­ben sem ké­ső rá­ta­lál­ni Krisz­tus­ra. A hit pe­dig po­zi­tív vál­to­zást hoz­hat az el­ítél­tek éle­té­ben. Töb­büket si­ke­rült rá­be­szél­ni ar­ra, hogy küzd­je­nek, ta­nul­ja­nak. Ve­lük si­ke­rült meg­ér­tet­nem, hogy Is­ten ta­lán nem vé­let­le­nül „húz­ta meg a vész­fé­ket” az éle­tük­ben.

Az egy­ház egyéb­ként se­gít­sé­gük­re le­het ak­kor is, ami­kor hosszú idő után el­hagy­ják az in­té­ze­tet. A kö­zel­múlt­ban pél­dá­ul kap­tam egy ké­pes­la­pot, egy ko­ráb­bi fog­va­tar­tott küld­te. Be­szá­molt ar­ról, hogy sza­ba­don bo­csá­tá­sát kö­ve­tő­en sze­re­tet­tel be­fo­gad­ta egy bu­da­pes­ti egy­ház­köz­ség, részt vesz még a temp­lo­mi ének­kar pró­bá­in is. Ha nem ta­lált vol­na rá Is­ten­re és az egy­ház­ra, ta­lán so­ha nem si­ke­rült vol­na talp­ra áll­nia.

– Em­lí­tet­te, hogy együtt­mű­kö­dik az evan­gé­li­kus bör­tön­lel­késszel is.

– Büsz­kén szá­mol­ha­tok be ar­ról, hogy ná­lunk va­ló­ban ma­ra­dék­ta­la­nul meg­va­ló­sul az öku­me­né. Nem­csak azért, mert egy­más hí­ve­it is gon­doz­zuk, és itt, Sze­ge­den én se­gí­tem a má­sik be­já­ró nyolc fe­le­ke­zet mun­ká­ját is, ha­nem azért is, mert olyan kö­zös prog­ra­mo­kat szer­ve­zünk, mint pél­dá­ul a bib­lia­is­me­re­ti ve­tél­ke­dő. Meg­tisz­te­lő volt szá­mom­ra, hogy a jú­ni­us 8-i ős­be­mu­ta­tón sze­mé­lye­sen részt vett Ro­szík Gá­bor, a Bör­tön­lel­ké­szek Ma­gyar­or­szá­gi Szer­ve­ze­té­nek és a Ma­gyar Test­vé­ri Bör­tön­tár­sa­ság­nak az el­nö­ke, és a bör­tön­lel­ké­szek leg­utób­bi ta­nács­ko­zá­sán, Szek­szár­don én hir­det­het­tem az igét a he­lyi re­for­má­tus temp­lom­ban az el­nök úr fel­kéré­sé­re.

::Nyomtatható változat::