Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 33
- Adj esélyt a békének!
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Adj esélyt a békének!
Bizonyára sokan látták A félelem bére című filmet. Főszereplői teherautó-sofőrök, akik életveszélyes rakományt szállítanak: folyékony nitroglicerint, amely ütésre, rázkódásra bármelyik pillanatban felrobbanhat.
Lehetséges, hogy a magyar társadalom is a saját félelmeinek bérét fizeti meg akkor, amikor tehetetlenül szemléljük, éljük át az erőszak elhatalmasodását.
Kisléta, Tiszalök, Tatárszentgyörgy, Nagycsécs: a romák elleni halálos támadások helyszínei – mára szinte biztosan mondhatjuk: egy sorozatgyilkosság elképesztő láncolata. Egyes szakértők szerint csak arra lehet számítani, hogy a gyilkosok egyszer hibáznak, hiszen alapos előkészítés után hidegvérrel gyilkolnak. Nem lennék az ügyben nyomozó rendőrök helyében…
Olaszliszka, Veszprém a másik vonulat, itt romák az elkövetők, akik döbbenetes módon végeztek ki embereket.
Engem most nem is az indítékok és a lehetséges tettesek foglalkoztatnak. Azt gondolom, hogy a sajtóban rengeteg feltételezés – reális és a valóságtól elrugaszkodott – látott már ez ügyben napvilágot. Inkább az esetek társadalomra gyakorolt hatását szeretném megvizsgálni abból a szempontból, hogy gyülekezeteink tudnak-e valamit tenni ebben a helyzetben…
Nyilvánvaló, hogy az ilyen esetek a társadalom különböző rétegeiben az „idegenekkel” szembeni félelmet és a bizalmatlanságot erősítik kifelé, a bizonytalanság pedig a csoport, a közösség összetartását erősíti. A tettesek kézre kerítésén túl, azt gondolom, mindenki számára fontos feladat lehet végiggondolni azt, hogy ebben a feszült társadalmi helyzetben gyülekezeteink tudnak-e sóvá és kovásszá lenni.
A helyi közösségek most a bizalmatlanság és a biztonság mentén kezdenek el szerveződni, létrejönnek gárdák és antigárdák…
Jézus egy erőszaktól beárnyékolt világban mégis azt meri állítani, hogy boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet, és azokat is boldognak mondja, akik a békességet teremtik, akik rendelkeznek a „békességcsinálás” szakmai feltételeivel…
Mit is tehetünk hát Krisztus-követőként? Mindenekelőtt azt, hogy közösségeink változatlanul a megtapasztalt és közösen megélt isteni szeretet és irgalom mentén „szerveződnek”, és nem lesznek az előítéletek melegágyaivá.
Gyülekezeti táborunkban ebben az évben is családok, fiatalok és családi erőszak elől menekülő anyák gyermekeik voltak együtt. A hét végére az előítéleteket felváltotta a megértés és a bizalom. Abban a reményben tértünk haza, hogy meg tudtuk szakítani a közöny, a gyűlölet, a bizalmatlanság évezredes láncolatát. Békét „csináltunk”, talán Jézusunk szándéka szerint.
A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola befogadja azokat a gyerekeket, akik kiszakadtak eredeti közösségükből. Ezzel esélyt kapnak arra, hogy a szülői minta helyett a saját, Istentől tanult mintát kövessék: a szeretet és bizalom mintáját.
Részt vettem az Olaszliszkán meggyilkolt Szögi Lajos temetésén éppúgy, mint a kislétai áldozatén, Balogh Máriáén, mert úgy gondolom, hogy vannak helyzetek, amikor fel kell mutatni, hogy közösségeink melyik oldalon állnak: az Istentől kapott élet sérthetetlenségének az oldalán.
Az Eper és vér című film végén a fiatalok közösen éneklik a dalt: „Give peace a chance!” – Adj esélyt a békének! Döbbenetes képsorok mutatják, ahogy a rendőri erőszak szétveri a tüntetést, és nekik csak egy esélyük marad: az éneké, azé az éneké, amely ott és akkor ugyan úgy tűnt, hogy semmit nem ér. De azért tudjuk, hogy az ehhez hasonló énekek miatt alkalmas még minden típusú társadalom arra, hogy emberhez méltóan lehessen benne élni.
Nálunk sem kisebb a tét: adj esélyt a békének!
Laborczi Géza
::Nyomtatható változat::
|