A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A Kirchen­tag ha­tal­mas. A le­nyű­gö­ző mé­re­tek nem­csak a bel­vá­ros­ban fel­ál­lí­tott szín­pa­dok­ra ér­ten­dők, ha­nem a Mes­se (vá­sár­vá­ros) te­rü­le­tén lé­vő ki­ál­lí­tó­te­rü­let­re is, az egy­há­zi na­pok­ra igény­be vett csar­no­kok ugyan­is pon­to­san egy met­ró­meg­ál­ló­nyi tá­vol­sá­got hi­dalnak át. Ek­ko­ra tér­ben kel­lett a kü­lön­bö­ző ke­resz­tény szer­ve­ze­tek­nek meg­ta­lál­ni­uk a mód­ját an­nak, ho­gyan kelt­sék fel ma­guk iránt a lá­to­ga­tók ér­dek­lő­dé­sét, akik­nek si­e­tő­sen is vagy tíz per­cük­be telt, míg a nyu­ga­ti A1-es csar­nok­tól el­ér­tek a ke­le­ti A6-osig.

Az egyik leg­ked­vel­tebb hely­szín azon­ban még­iscsak a B2-es épü­let volt, amely va­ló­já­ban csak né­hány – kék sző­nyeg­fo­lyó­val össze­kap­csolt – oá­zis­ból állt. A szik­la­de­ko­rá­ci­ók és a va­ló­di pál­mák kö­zött nem­csak pi­he­nés­re nyílt le­he­tő­ség, de az öt­let­gaz­dák gon­dol­ko­dás­ra is kész­tet­tek.

A kí­sér­tés oá­zi­sá­ban pél­dá­ul szé­les pa­pír­csí­kok vár­ták azo­kat, akik meg akar­ták osz­ta­ni a töb­bi­ek­kel a lá­tá­su­kat ar­ról, hogy mi a kí­sér­tés. A „cso­ko­lá­dé”, a „szerelem” és az „új iP­ho­ne” mel­lett to­vább­gon­dol­ha­tó vá­la­szo­kat is őriz­tek a hosszú sza­la­gok: „kér­dés: mi te­szi a kí­sér­tést kí­sér­tés­sé?”, „a bi­zal­mat hát­ra­hagy­ni”, „szo­ron­ga­ni, mi­előtt fel­adunk va­la­mit”, „el­ér­ni az em­ber­sé­günk ha­tá­rá­ra”…

Akik­nek nem adott ele­gen­dő pi­he­né­si le­he­tő­sé­get a „ká­vé­há­zi” oá­zis, fel­ke­res­het­ték a hall­ga­tás he­lyét, ahol a ma­gas szik­la­fa­lak­kal kör­be­vett, nagy bel­ső tér­ben töb­ben szun­dí­tot­tak is egyet a vá­sá­ri for­ga­tag pe­re­mén. És mi­előtt az ol­va­só azt gon­dol­ná, hogy csak a la­zí­tás és a szó­ra­ko­zás cél­ja­it szol­gál­ták a pál­ma­li­ge­tek, tud­ni kell, hogy az imád­ság és a mun­ka oá­zi­sá­ban a lel­ki fel­töl­tő­dés­re vá­gyók is meg­ta­lál­hat­ták a he­lyü­ket.

NB

::Nyomtatható változat::