Egyházunk egy-két hete

Egyházunk Zsi­natának má­jus 14-i ülésszakáról

Hozzászólás a cikkhez

Fő­tisz­te­len­dő Zsi­nat! Ked­ves Test­vé­rek!

(…) Mind az áp­ri­lis 17-i egy­ház­ke­rü­le­ti köz­gyű­lé­sün­kön, mind az in­téz­mény­ve­ze­tők áp­ri­lis 20-i kon­fe­ren­ci­á­ján az­zal kel­lett szem­be­sül­nöm, hogy hely­zet­ér­té­ke­lé­se­met, vé­le­mé­nye­met töb­ben is túl pesszi­mis­tá­nak ítél­ték. Őszin­tén bán­tott a do­log. Egy­ál­ta­lán nem azért, mert kri­ti­ka ér­te ál­lás­pon­to­mat, ha­nem mert sem­mi sem állt és áll tá­vo­labb tő­lem, mint hogy lel­ké­sze­ink vagy pe­da­gó­gu­sa­ink kö­zül bár­kit is meg­bánt­sak.

Csak ké­sőbb ér­tet­tem meg, mi le­het az oka an­nak, hogy én ma­gam túl op­ti­mis­tá­nak tar­tom azok­ hely­zet­ér­té­ke­lé­sét, akik vi­szont az enyé­met túl bo­rú­lá­tó­nak. A kü­lönb­ség sze­rin­tem ab­ból adó­dik, hogy mi­hez vi­szo­nyí­tunk, hogy mi a mér­ték! Ha pél­dá­ul az ál­la­mi és ön­kor­mány­za­ti fenn­tar­tá­sú in­téz­mé­nyek­hez mér­jük az egy­há­zunk ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben fo­lyó pe­da­gó­gi­ai mun­kát, ne­ve­lő szol­gá­la­tot, el­is­me­rem, le­het okunk a meg­elé­ge­dett­ség­re. De hát ne­künk nem ez a mér­ték és a mér­ce! Itt van vé­le­mény­kü­lönb­sé­günk iga­zi oka!

Ne­künk – le­gyen szó ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ink­ről, dia­kó­ni­ai szol­gá­la­tunk­ról vagy ép­pen a gyü­le­ke­ze­te­ink­ben fo­lyó mun­ká­ról – sem­mi és sen­ki más­hoz nem len­ne sza­bad ma­gun­kat és szol­gá­la­tun­kat mér­ni, mint Is­ten­nek hi­va­tá­sun­kat ki­je­lö­lő pa­ran­csá­hoz és a ta­nít­vá­nyok­tól tö­ké­le­tes­sé­get kí­vá­nó aka­ra­tá­hoz. És ki az kö­zöt­tünk, aki en­nek alap­ján jó lel­ki­is­me­ret­tel azt mond­hat­ná, rend­ben men­nek dol­ga­ink, szol­gá­la­tun­kat ma­ra­dék­ta­la­nul be­tölt­jük?

Ezt a kér­dést új­ra és új­ra fel­ten­ni a rám bí­zott pász­to­ri szol­gá­lat fe­le­lős­sé­ge kény­sze­rít. Ké­rem min­den lel­kész ­test­vé­re­met, gyü­le­ke­ze­ti ve­ze­tő­ket, pres­bi­te­re­ket és az in­téz­mé­nye­ink­ben ál­do­za­to­san mun­kál­ko­dó pe­da­gó­gu­sa­in­kat, mun­ka­tár­sa­in­kat, ne fe­led­jék, hogy mun­kánk, szol­gá­la­tunk mér­le­gét a szol­gá­lat­ba ál­lí­tó Úr – Gyök­össy End­re gyak­ran hasz­nált sza­vá­val: Gaz­dánk – mér­té­ke sze­rint kell meg­von­ni.

In­téz­mény­fenn­tar­tó­ként hely­ze­tün­ket egy­ál­ta­lán nem te­szi könnyeb­bé, hogy az egy­há­zunk ál­tal fenn­tar­tott is­ko­lák több­sé­gé­ben – mind a pe­da­gó­gu­sok, mind a gyer­me­kek, di­á­kok fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sát te­kint­ve – ki­sebb­ség­ben va­gyunk. És ugyan­ezt el­mond­hat­juk dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nye­ink­ben dol­go­zó mun­ka­tár­sa­ink­ról is. Ezért is lá­tom nagy öröm­mel, hogy dia­kó­ni­ai szol­gá­la­tun­kat fel­ügye­lő test­vé­re­ink (a dia­kó­ni­ai bi­zott­ság el­nö­ke és dia­kó­ni­ai osz­tá­lyunk ve­ze­tő­je) szer­ve­zé­sé­ben és ve­ze­té­sé­vel el­in­dul­tak azok a kép­zé­sek, ame­lyek­nek a cél­ja, hogy a „Mit je­lent, hogy evan­gé­li­kus sze­re­tet­in­téz­mény­ben dol­go­zunk?” té­ma kö­rül­já­rá­sá­val és a hoz­zá kap­cso­ló­dó in­ter­ak­tív kép­zés­sel mun­ka­tár­sa­in­kat sa­já­tos kül­de­té­sük fel­is­me­ré­sé­re se­gít­sék, il­let­ve ab­ban meg­erő­sít­sék.

Itt kell kö­szö­ne­tet mon­da­nom Bu­da An­na­má­ria osz­tály­ve­ze­tő­nek és Gre­ger­sen-La­bos­sa György bi­zott­sá­gi el­nök­nek azért is, hogy a Szteh­lo-év fon­tos ese­mé­nye­i­nek, a kon­fe­ren­ci­á­nak és a szo­bor­ava­tás­hoz kap­cso­ló­dó ün­ne­pi al­ka­lom­nak az elő­ké­szí­té­sé­ben és meg­va­ló­sí­tá­sá­ban nagy erő­fe­szí­tés­sel és, mond­hat­juk, ered­mé­nye­sen fá­ra­doz­tak. Ezek az egy­há­zunk ha­tá­ra­in messze túl­nyú­ló ér­dek­lő­dést ki­vál­tó al­kal­mak sok­fe­lől ré­sze­sül­tek mél­ta­tás­ban, el­is­me­rés­ben.

A múlt esz­ten­dő ki­emel­ke­dő je­len­tő­sé­gű or­szá­gos ese­mé­nye volt az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek el­ső or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ja (EPOT) is, me­lyet Pest­szent­lő­rin­cen szep­tem­ber 12-én ren­dez­tek meg. Bár meg­ala­po­zot­tan mél­ta­tó és in­do­kol­tan kri­ti­kus vé­le­mé­nyek is meg­fo­gal­ma­zód­tak a ta­lál­ko­zó­val kap­cso­lat­ban, az vi­tán fe­lül áll, hogy az ese­mény je­len­tő­sé­gét alig­ha le­het túl­be­csül­ni. Ami­kor egy­há­zunk és kü­lö­nö­sen a részt­ve­vők ne­vé­ben itt is kö­szö­ne­tet mon­dok a szer­ve­ző he­lyi gyü­le­ke­zet­nek, ki­fe­je­zem azt a meg­győ­ző­dé­se­met, hogy az EPOT-tal egy­há­zunk­ban olyan fó­rum, a test­vé­ri ta­lál­ko­zás­nak olyan új al­kal­ma szü­le­tett, ame­lyet min­den­képp élet­ben kell tar­ta­ni!

Töb­bek­től, akik részt vet­tek ezen a – re­mél­jük, ha­gyo­mány­te­rem­tő – al­kal­mon, az­óta több­ször is hal­lot­tam, hogy a gyü­le­ke­ze­te­ink­ben, egy­ház­me­gyé­ink­ben szol­gá­ló pres­bi­te­rek, gyü­le­ke­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lők szá­má­ra az or­szá­gos ta­lál­ko­zók kö­zöt­ti idő­ben re­gi­o­ná­lis pres­bi­ter­kép­ző ta­lál­ko­zó­kat kel­le­ne szer­vez­ni. Sze­ret­ném er­re az „alul­ról jö­vő” kez­de­mé­nye­zés­re, ké­rés­re rá­irá­nyí­ta­ni el­ső­sor­ban es­pe­res és egy­ház­me­gyei fel­ügye­lő test­vé­re­im fi­gyel­mét. Ké­rem, fon­tol­ják meg, hogy két-há­rom szom­szé­dos egy­ház­me­gye szer­ve­zé­sé­ben nem le­het­ne-e leg­alább fél­évi gya­ko­ri­ság­gal meg­szer­vez­ni eze­ket az al­kal­ma­kat. Nem len­ne jó, hogy ha az első EPOT-on „tü­zet fo­gott” mun­ka­tár­sa­ink szí­vé­ben el­ham­vad­na a lel­ke­se­dés! Azt kü­lön biz­ta­tó­nak tar­tom, hogy a gya­ko­ribb re­gi­o­ná­lis ta­lál­ko­zó­kat szor­gal­ma­zó test­vé­re­ink ki­fe­je­zet­ten a kép­zés és to­vább­kép­zés mű­he­lye­ként kép­ze­lik el eze­ket az al­kal­ma­kat, ame­lyek egy­na­pos vol­tuk­kal kel­lő­en in­ten­zí­vek, és a rö­vi­debb tá­vol­sá­gok mi­att könnyeb­ben el­ér­he­tő­ek len­né­nek.

Or­szá­gos ügye­ink kö­zül még egyet sze­ret­nék meg­em­lí­te­ni. Ez (sem) tar­to­zik a si­ker­tör­té­ne­te­ink kö­zé. Saj­ná­la­tos, hogy a stra­té­gia­ter­ve­zés­sel kap­cso­lat­ban nagy el­szánt­ság­gal el­in­dí­ta­ni gon­dolt szo­cio­ló­gi­ai fel­mé­rés még min­dig csak az elő­ké­szí­tő fá­zis­ban tart. Bár az utób­bi na­pok­ban tem­pó­sab­bá vált a fo­lya­mat, re­mél­he­tő­leg a ku­ta­tást irá­nyí­tó szak­em­be­rek és az egy­há­zi ve­ze­tés ál­tal jegy­zett fel­ké­rő le­ve­lek is meg­ér­kez­tek lel­ké­sze­ink­hez, még­is saj­ná­la­tos a kés­le­ke­dés. 2009 őszén én ma­gam is an­nak a re­mény­sé­gem­nek ad­tam – nem is egy­szer – han­got, hogy 2010 hús­vét­ja után már dol­goz­ni tud­nunk a fel­mé­rés el­ső ada­ta­i­ból.

A sa­já­to­san el­nök-püs­pö­ki fel­ada­tok kö­zé tar­to­zik a ha­zai egy­há­zak­kal va­ló kap­cso­lat­tar­tás is. 2009-ben is sor ke­rült né­hány al­ka­lom­mal, azon­ban min­den eset­ben mi­nisz­té­ri­u­mi vagy a mi­nisz­ter­el­nök­kel va­ló tár­gya­lás elő­ké­szí­té­se­ként a „négy tör­té­nel­mi egy­ház” ve­ze­tő­i­nek kon­zul­tá­ci­ó­já­ra.

(…)

Itt em­lí­tem meg, hogy ja­nu­ár 27-én részt vet­tem Pá­pán a Du­nán­tú­li Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let új el­nök­sé­gé­nek, Ste­in­bach Jó­zsef püs­pök­nek és dr. Hu­szár Pál fő­gond­nok­nak a be­ik­ta­tá­sán, va­la­mint feb­ru­ár 14-én Észak-Ko­má­rom­ban Fa­ze­kas Lász­ló szlo­vá­ki­ai re­for­má­tus püs­pök be­ik­ta­tá­sán.

Az ál­lam kép­vi­se­lő­i­vel foly­ta­tott előbb em­lí­tett tár­gya­lá­sok, meg­be­szé­lé­sek a leg­több eset­ben meg­ma­rad­tak a tisz­ta for­ma­li­tás szint­jén. Így eze­ken a meg­be­szé­lé­se­ken olyan ered­mé­nyek nem is szü­let­tek, ame­lyek­ről a tisz­telt zsi­na­tot ér­dem­ben tá­jé­koz­tat­ni tud­nám. (…)

Vé­gül kö­szö­ne­tet mon­dok Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő úr­nak, Gáncs Pé­ter és dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök urak­nak, Ká­kay Ist­ván or­szá­gos iro­da­igaz­ga­tó úr­nak és az or­szá­gos iro­dá­ban dol­go­zó mun­ka­tár­sa­ink­nak az el­múlt esz­ten­dő­ben vég­zett mun­ká­ju­kért.

Ittzés János

::Nyomtatható változat::