evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Má­jus má­so­dik va­sár­nap­ján ün­ne­pel­tük meg az édes­anyák nap­ját a Nagy­vá­ra­di Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben. Az ün­nep­ség két rész­ben zaj­lott, a dél­előt­ti is­ten­tisz­te­le­ten a va­sár­na­pi is­ko­lás gyer­me­kek és a kon­fir­man­du­sok mond­tak kö­szö­ne­tet az édes­anyák­nak és nagy­ma­mák­nak a na­pon­kén­ti sze­re­te­tért és gon­dos­ko­dá­sért, dél­után pe­dig az evan­gé­li­kus óvo­da há­rom cso­port­já­ba já­ró gyer­me­kek egy kü­lön is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben tet­ték ugyan­ezt.

A dél­előt­ti al­ka­lom kü­lön­le­ges volt ab­ban, hogy a ver­ses-éne­kes össze­ál­lí­tás­ba ko­moly­ze­nei da­ra­bok is ke­rül­tek, ame­lye­ket az ap­ró­sá­gok az év fo­lya­mán, fá­rad­sá­gos mun­ká­val sa­já­tí­tot­tak el. A gyü­le­ke­zet­hez tar­to­zó gyer­me­kek kö­zül ugyan­is töb­ben lá­to­gat­ják a mű­vé­sze­ti lí­ce­um ze­ne­ta­go­za­tát ren­des vagy kül­sős di­ák­ként, és ott hang­sze­res ok­ta­tás­ban ré­sze­sül­nek. Az anyák na­pi ver­sek és éne­kek kö­ze­pet­te el­hang­zott ilyen­for­mán An­to­nio Vi­val­di G-dúr he­ge­dű­kon­cert­jé­nek el­ső té­te­le zon­go­ra­kí­sé­ret­tel, Bach C-dúr pre­lú­di­u­ma zon­go­rán, is­me­ret­len szer­ző­től a Spa­nyol ro­mánc gi­tár­ral, és Ste­i­belt Adag­gio cí­mű zon­go­ra­da­rab­ja.

A gyü­le­ke­zet­ben nem­rég tar­tott Varadi­num ün­nep­ség ke­re­té­ben ke­rül­tek hoz­zánk Ba­lázs Ist­ván má­ra­ma­ro­si fa­fa­ra­gó mű­vész al­ko­tá­sai, me­lyek­ből ki­ál­lí­tást ren­dez­tünk a temp­lom­kert­ben és a temp­lom­ban. Két al­ko­tás még min­dig ott lát­ha­tó a temp­lom­ban, me­lyek üze­ne­tét az anyák na­pi mű­sor­hoz kap­cso­lód­va tol­má­csol­tam.

Az ün­nep­ség után a gye­re­kek nem­csak az édes­any­ju­kat és nagy­ma­má­ju­kat, de a temp­lom­ban lé­vő va­la­mennyi nő­test­vé­rün­ket is egy-egy szál pün­kös­di ró­zsá­val kö­szön­töt­ték.

A dél­utá­ni mű­sor­ban az óvo­dá­sok a tő­lük meg­szo­kott vi­dám­ság­gal és tisz­ta­szí­vű­ség­gel, bol­do­gan mond­ták el ver­se­i­ket és jó­kí­ván­sá­ga­i­kat, majd ők is vi­rág­gal kö­szön­töt­ték az ün­ne­pel­te­ket.

Csa­bay Ár­pád lel­kész

::Nyomtatható változat::