Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

"Elfojtott hangok" címmel rendezték meg szeptember 15–27. között az ötödik "Frauen Casa" szimpóziumot Berekfürdőn. A Magyarországi Református Egyház Pihenő- és Konferencia-központjába, a Megbékélés Házába kilenc országból 34 nő érkezett, hogy a két hét mottójául szolgáló témát háromnyelvű (angol, német, magyar) előadások és csoportbeszélgetések keretében dolgozza fel. A svájci protestáns egyházak segélyszervezete (Hilfswerk der Evangelischen Kirchen in der Schweiz, HEKS) által szervezett ökumenikus találkozón egyházunkat dr. Muntagné Bartucz Judit lelkész és Gazdag Zsuzsanna, az Evangélikus Élet munkatársa képviselte.

– Az 1100 lelket számláló, Karcag melletti Berekfürdőt elsősorban gyógyvize miatt keresik fel a turisták. Hetvenöt esztendővel ezelőtt létesítettek itt melegvizű kutakat, és több mint ötven esztendeje épült fel e helyütt a református egyház konferencia-központja. A Megbékélés Háza szeretettel várja a különböző tanácskozásokra és továbbképzésekre érkezőket, valamint a pihenni vágyókat – mondta el lapunknak Csoma Judit helyi református lelkésznő, a rendezvény szervezőinek egyike. Tőle tudhattunk meg többet a női konferencia történetéről is. A HEKS a második világháború után, 1947-ben vásárolt meg egy üdülőépületet a svájci Locarnóban azzal a céllal, hogy a különböző felekezetek és országok közti kapcsolatfelvételt szolgálja, előmozdítva ezzel egymás jobb megismerését, megértését is.

Az első „Frauen Casát” 1999-ben, Locarnóban tartották, azóta a különböző nemzetiségű és felekezetű nők számára évente rendeznek hasonló találkozókat. A berekfürdői Megbékélés Háza első ízben adott otthont egy ilyen jellegű szimpóziumnak. A tanácskozás elnevezése – „Frauen Casa” – német és olasz összetételű: a Frauen szó asszonyokat, a casa pedig házat jelent. (Ez utóbbi utal a locarnói központra is, melyet ez év szeptember 18-án eladtak ugyan, de a HEKS továbbra is szeretne a fenti célokat szolgáló konferenciákat tartani – a Szerk.)

Az általában napra és percre lebontott programokhoz szokott résztvevőknek először talán kissé szokatlan volt, hogy maguk is aktívan közreműködtek a tanácskozás menetrendjének kialakításában. Az ismerkedési estet követően ugyanis mindenki felírta egy papírra, hogy a konferencia mottóját („Elfojtott hangok”) szem előtt tartva milyen kérdésekről szeretne bővebben is hallani, illetve milyen témáról beszélne ő maga is szívesen a többieknek. Ennek segítségével állt össze a – már a jelenlévők eltérő nemzeti és vallási háttere miatt is színes és érdekes – kéthetes program. Ennek során – egyebek mellett – hallhattunk a kórházi lelkigondozásról, a család és a hivatás összeegyezetésével kapcsolatos nehézségekről, de még a szexuális zaklatásról is. Szó esett továbbá az erdélyi unitárius egyházról és a huszitákról éppúgy, mint a macedóniai metodista egyházban folyó munkáról avagy az albániai nők nehéz helyzetéről is.

Az előadások és a beszélgetések mellett természetesen mindenkinek módja volt a pihenésre és a feltöltekezésre is – a reggeli és esti áhítatoknak, a közös kirándulásoknak, valamint a helyi fürdési lehetőségnek köszönhetően.

Az ötödik „Frauen Casán” sikerült a gyakorlatban is megvalósítani a szervező svájci protestáns segélyszervezet, a HEKS elképzeléseit. A harmincnégy különböző korú, más-más felekezetű – református, evangélikus, unitárius, metodista, huszita, a Cseh Testvérek közösségéhez tartozó, illetőleg albán ortodox – asszony két hét alatt valóban jobban megismerhette a másik hazáját, hitét és kultúráját. Másrészt ki-ki azzal a tudattal térhetett haza albániai, bosznia-hercegovinai, cseh köztársaságbéli, erdélyi, hollandiai, macedóniai, németországi, szlovákiai vagy magyarországi otthonába, hogy testvérekre lelt a többiek között.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::