A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A Kossuth rádió Déli krónikáját harangszó, valamint azt követően rövid, másfél perces műsor előzi meg. A déli harang minden héten más-más településről szólal meg. Az összeállításban – melyet eredetileg csak a millennium évére terveztek – értékes információkat kapunk az adott településről, illetve annak templomáról és harangjáról.

Dr. Bőzsöny Ferenccel, a műsor 72 éves bemondójával lakásában találkoztunk. Kellemes basszbariton hangja minden rádióhallgató számára ismert. A Magyar Rádió (MR) nyugalmazott örökös főbemondója 1956 nyara óta dolgozik az intézménynél. Gyermekkorában pap szeretett volna lenni, ezért Veszprémben teológiát tanult. Négy kisszemináriumot abszolvált, amikor a főiskolát felszámolták. Ezután nem sikerült felvételt nyernie egyetlen felsőoktatási intézménybe sem. Az orvosi egyetemen is próbálkozott, de önéletrajza, „előélete” alapján nyomban elutasították. Ezután mint szerkezeti lakatos és hegesztő dolgozott különböző üzemekben. Katonai szolgálatát rádiótávírászként teljesítette. Az egyik tiszt tanácsára aztán szerencsét próbált a Magyar Rádiónál, ahol háromezer ember közül választották ki őt a bemondói munkára. Közben az ELTE bölcsészkarán stilisztikából doktorátust szerzett.

A Déli harangszó című műsort a rádió egykori alelnöke, Juhász Judit kezdeményezte, aki ma a püspöki kar titkárságának szóvivője. Fülep Ferenc hangmérnök 20 évvel ezelőtti vágyát teljesíti be: ő rögzíti országszerte a műsorban elhangzó harangszót. Eddig több mint 150 harangszót vett fel. Ágoston István felelős szerkesztő állítja össze a műsor szövegét, Bőzsöny Ferenc pedig stilisztikailag igazítja, majd felolvassa a mindenkori harang rövid, velős történetét. A szerkesztőséget mai napig számos település keresi meg, és kéri a műsorba való felvételét. Erre az évre mindösszesen két üres adáshely maradt. A déli harangszót első ízben Csíksomlyóról közvetítették, pünkösdkor. Ezután Nagyvárad, Ungvár, Nagyszombat és Munkács következett. Budapesten az első felvételek a Bazilikában, a Mátyás-templomban, valamint a Kálvin téri református templomban készültek.

A Kárpát-medence harangjainak javarészét még a történelmi Magyarország idejében öntötték. Vannak 400-500 éves harangjaink is. A 16–17. században sokat elrejtettek a törökök elől, közülük néhányat sajnos azóta sem találtak meg.

A harangok hangjának szépsége nincs feltétlenül összefüggésben a méretükkel. Léteznek nagyobb méretűek, mint például a tatai, melynek súlya ugyan 800 kilogramm, azonban meglehetősen szűk térben helyezték el, így éppen hogy csak mozgatni lehet. Néha egy jóval könnyebb harang szebben tud szólni, ha nagyobb helyen lakik. Fontos a hang szempontjából a harang formája is, például a henger alakú harangok nem szólnak olyan szépen. A legtöbb helyen ma már elektronikusan működtetik a harangokat. A technika azonban nem képes teljesíteni azt a hármas megszakítást, mely eredetileg három Ave Mariát jelentett.

Bőzsöny Ferencnek természetesen vannak kedvenc harangjai is. Pécsett született, nem véletlen hát, hogy elsőként a pécsi székesegyház Péter-harangját említi, melyet gyermekkorában gyakorta jómaga is megkondított. Csodálatosnak találja a híres zarándokhely, Máriagyüd harangját is. A szentgotthárdi harang – mely 4000 kg-os tömegével a Dunántúlon a legnagyobb – hangjába „az ember mellkasa beleremeg, ha meghallja” – emlékszik vissza a bemondó. Nagy élmény volt számára a bécsi Stephansdom Pumerin-harangja is.

Mikor első ízben Münchenben járt, az egyik térről a háztetők között a Frauenkirche tornyát pillantotta meg. Egy régebben olvasott cikk jutott eszébe, mely arról szólt, hogy Adenauer és de Gaulle annak idején baráti szerződést kötöttek, ezt követően pedig közösen vettek részt a müncheni Frauenkirche szentmiséjén. A szkeptikus írás azzal végződött, hogy a két ország között fennálló ellentétet még a Frauenkirche harangjai sem tudták elcsitítani. Bőzsöny Ferenc éppen itt tartott gondolatban, mikor megszólaltak a templom harangjai, és negyedórán keresztül csak zúgtak, zúgtak...

Számos elmélet létezik arról, hogy honnan került a harang a kereszténység szimbólumai közé. Európában a középkor közepén válhatott általánossá. Az egyházi szóhasználatban, sőt a liturgiában is a harang személyként él, teste, lelke, szíve, hangja és lába van. Hármas funkciója világszerte ismert: az élőket hívja, a holtakat elsiratja, a viharokat megtöri.

Magyarországon közel háromezer harang van. Reméljük, hogy a hallgatók szép sorjában mindegyikkel megismerkedhetnek...

Horváth Judit (Duna Nova Press)

::Nyomtatható változat::