Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség 2003. szeptember 28-án istentiszteleten emlékezett meg Podmaniczky Jánosról és Vigyázó Sándorné Podmaniczky Zsuzsannáról. A Podmaniczky–Vigyázó család adományokkal segítette az evangélikus egyházat, Rákoskeresztúr község polgárait, és jelentős szerepet játszott a közéletben. A hatalmas Podmaniczky–Vigyázó vagyont Vigyázó Ferenc végrendeletében a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Az emlék-istentiszteleten a rákoskeresztúri gyülekezet tagja, Tóth Péter – aki évek óta kutatja e nagynevű család életútját – ismertette Podmaniczky János és Podmaniczky Zsuzsanna életét. Az alábbiakban az általa elmondottak rövidített változatával ismerkedhetnek meg olvasóink.

Aszódi gróf Podmaniczky János (1786–1883)

Hatgyermekes családban, második gyermekként született a galíciabeli Kamion-kában. Gyermekkorát az aszódi családi birtokon töltötte. Lőcsén érettségizett, majd Sárospatakon tanult jogot. 1805-ben kitűnő bizonyítvánnyal tért haza a családi birtokra. Iskolái befejeztével anyai nagyapja sajókazai és radványi birtokán töltött el egy évet. Később Detken és környékén bérelt birtokot, és ott rendezkedett be. Rátermettségét, ügyességét látva családja a közösen birtokolt uradalmak főfelügyeletével bízta meg. Bulyanovszkyné báró Podmaniczky Erzsébet halála után a rákoskeresztúri birtok a Podmaniczky családra szállt át. János a ma romos rákoskeresztúri kastélyt 20 szobásra bővítette, és 1827-ben ide tette át állandó lakhelyét. 1830-ban feleségül vette Hódossy Máriát.

Rákoskeresztúr jobbágyait árpa- és kukoricaadománnyal segítette. Megalapította Magyarország első takarékmagtárát. Birtokain modernizálta az állattenyésztést, a szőlészetet, állataival, boraival több kiállításon nyert díjat. Az 1838-as pesti árvíz mentési munkáiban is részt vett, rákoskeresztúri kastélya menekülteknek adott szállást. Élelmiszer-adománnyal látta el a Deák téri templomba menekült közel 800 embert. Pest városa hálából – kissé megkésve, 1842-ben – tiszteletbeli polgárává választotta.

Felesége halála (1841) után visszavonult a közélettől, de a közügyek továbbra is érdekelték. Tíz-tizenkétféle újságot járatott, sietett megrendelni a könyvpiac nevezetes újdonságait. Gyűjtötte az országgyűlési iratokat. Még 90 évesen is maga kezelte Rákoskeresztúr, Penc, Petény, Palojta gazdaságait.

1822-től haláláig a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség felügyelője volt. Rendszeresen támogatta az evangélikus gyülekezetet és az evangélikus iskolát. 1876-ban 250 kg súlyú harangot ajándékozott gyülekezetének. Anyagiakkal és cseréppel segítette a leégett parókia újjáépítését.

1. február 8-án halt meg. A rákoskeresztúri evangélikus temetőben lévő családi sírboltba temették. 1945-ben a családi kriptát szétdúlták, a temetőt pedig a későbbiek során felszámolták.

Bojári gróf Vigyázó Sándorné Podmaniczky Zsuzsanna (1838–1923)

1. január 24-én született Pesten. Édesapja a hitbuzgó evangélikus családból származó aszódi báró Podmaniczky János volt. Édesanyja 1841-ben hunyt el. Mivel édesanyja katolikus volt, a törvény értelmében Zsuzsannának nővérével együtt ezt a hitet kellett volna követnie. Édesapja azonban nem nyugodott bele ebbe. (Felesége támogatta férjét ebben a kérdésben, halálos ágyán is megerősítette férje akaratát.) Podmaniczky János másik lányát Pesten, egy protestáns magánnevelő intézetben neveltette. Emiatt többször volt kellemetlensége a helytartótanáccsal, Pest vármegyével is. Zsuzsannát előbb nénjénél Radványban rejtette el, majd Besztercebányán taníttatta, ahol mindenkinek természetes volt, hogy egy Podmaniczky bárókisaszszony csak evangélikus lehet.

Hazatérve Zsuzsanna szeretett volna társasági életet élni. Apja, aki lánykájának mindent megengedett, hajadon lányától elvárta, hogy vakon kövesse parancsait. Ő azonban az atyai szigor elől házasságba menekült, első férjéül Koppely Frigyest választotta. E házasság hamar zátonyra futott. A fiatalasszony hátrahagyta két fiúgyermekét, és visszaköltözött az Üllői úti Podmaniczky-házba.

A különválással 14 éves persorozat kezdődött. 1864-ben ismerkedett meg bojári gróf Vigyázó Sándorral, ám csak 1873-ban házasodhattak össze. Zsuzsanna második házasságából három gyermek – Józsa, Ferenc, Sándor – született. Az idős Podmaniczky János kiengesztelődött leányával, így halálát követően Zsuzsanna lánya lett fő örökösévé.

1894-ben nagy csapás érte őt: elhunyt egyik gyermeke, ifjabb Vigyázó Sándor. A fájdalomba lelkileg beleroppant.

A Podmaniczky–Vigyázó család az 1870-es évektől kezdve rendszeresen adakozik. Adományaik és az alapítványaikra fordított összegek meghaladták a negyedmillió aranykoronát. Rendszeresen támogatták az evangélikus egyház intézményeit, a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközséget és annak iskoláját is.

Dr. Léránt István

Regionális hozzárendelés: Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::