A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A 80-as évek végén megrepedt a soltvadkerti evangélikus templom nagyharangja. Nem is a látvány, hanem a megváltozott hang volt "fülbeötlő". Erre maga az őrbottyáni harangöntőmester, Gombos Lajos figyelmeztette Káposzta Lajos gyülekezeti lelkészt, ugyanis a pár száz méterre álló helyi katolikus templom tornyában dolgozva feltűnt neki a furcsa, repedt hang.

A gyülekezet presbitériuma annak rendje és módja szerint megtárgyalta a dolgot, amelynek következtében az 1924-ben készült harangot még egyszer, utoljára meghúzták, majd levették. 1990 tavaszára készült el az új harang Őrbottyánban, amelynek Soltvadkertre érkezése igazi ünnep volt. Szombaton, a hálaadó istentisztelet előestéjén cserkészek vigyáztak a régi-új harangra, éjjel pedig presbiterek őrizték azt. Sokan eljöttek megnézni, különösen sok férfi zarándokolt oda. Ennek is megvan a maga hagyománya Vadkerten: többen úgy emlékeznek, hogy amikor a második világháborút követő szovjet hadifogságból hazatérve leszálltak a vonatról az elhurcoltak, éppen dél volt, és megszólaltak a harangok.

Az ünnepre gyülekezve aztán egyre-másra kérdezgették az öregek: „Vajon lesz-e olyan szép hangja, mint az előzőnek volt?” A hálaadó istentisztelet a templom előtt kezdődött. Itt dr. Harmati Béla püspök áldását követően a soltvadkerti birkózók húzták fel a harangot, mégpedig kézi csörlővel és kenderkötéllel működő hagyományos csigasorral. Ehhez le kellett állítani a főutca forgalmát, amelyet Káposzta Lajos – akkor már esperes – kérésére a helyi rendőrök biztosítottak. A templomban tartott igehirdetés után meg is húzták a toronyban az új, 800 kilós nagyharangot, mely azóta is mindennap megszólal.

Epilógus

A rendszerváltó év történetéhez hozzátartozik a rendőri szervek reagálása is. Akkoriban ugyanis politikai rendezvényen már nem vehettek részt rendőrök. A lelkész nem is arra hívta őket, hanem egyházira, mégpedig gyakorlati feladattal: forgalomleállítással. Ez a harangfelhúzás alatt, azaz mintegy 20-30 percig tartott. Másnap, miután az ünnepség szépen lement, az egyik rendőr jelezte a lelkésznek, hogy „baj van, mert nem a kecskeméti megyei kapitányságon lett kérve az engedély”. Egy, a „főnöknél” tett villámlátogatással azonban ez a probléma is megoldódott, és azóta is szép emlék él mindenki szívében erről az 1990. májusi hétvégéről.

K. L.

Regionális hozzárendelés: Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::