EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Csaknem két évtizede járom a keskeny utat, de a mai napig sokat szenvedek attól, hogy nem tudok tudatosan cselekedni, mindig az érzelmeim irányítanak. Nagyon hullámzó a kedélyállapotom is. Hol magamhoz tudnám ölelni az egész világot, hol pedig bezárkózom, és senkit nem akarok látni. Sajnos Istennel való kapcsolatomra is ez a jellemző. Amikor megérint Isten szava az istentiszteleten vagy más gyülekezeti alkalmon, akkor szárnyalni tudok. Máskor meg úgy érzem, hogy Isten elérhetetlen távolságban van tőlem, és nem törődik velem. Mit tegyek?”

Kedves Matild! Talán különös megállapításnak hangzik, de nincs más a világon, ami annyi válságot és boldogtalanságot okozna az embereknek, mint az érzelmeik. Vagy legalábbis a rosszul kezelt érzelmeik.

Az emberi érzelmek bizony változóak. Nemcsak egyéniségünk, lelkialkatunk, de fizikai állapotunk is befolyásolja őket. Az egyéniség Isten ajándéka. Ő nem teremtett két ugyanolyan embert. De nincs rosszabb annál, ha egyéniségünk uralkodik rajtunk. Sokan még büszkélkednek is azzal, hogy ami a szívükön, az a szájukon, és közben nem törődnek azzal, hogy mennyi fájdalmat okoznak másoknak. Ugyanez a helyzet az érzelmekkel.

Kedves levélíró testvérem helyesen ismerte fel, hogy nem irányíthatnak minket az érzelmeink! Veszélyes, ha engedjük, hogy hangulatemberré váljunk a mindennapi kapcsolatainkban, életvezetésünk területén. De még veszélyesebb, ha Krisztus-követésünkben érzelmeinkre, hangulatunkra próbálunk építeni. Eljuthatunk egészen odáig is, hogy azt gondoljuk: nem is vagyunk az Úréi, mert nem éltünk át vele bizonyos érzelmeket.

Talán Matild is hallott már olyan bizonyságtételt, amelyben valaki csodálatos érzelmi megtapasztalásokról számolt be. Ön közben talán arra gondolt: „De hiszen ezt én sohasem éltem át!” Pedig újjászületésünkkor éppen az történik velünk, hogy megértjük az értelem, akarat, érzelem helyes sorrendjét. Megértjük, hogy a Biblia mindenekfölött igazság. Nem érzelmeket akar kelteni bennünk vagy kellemes élményeket okozni, hanem az igazságot tárja elénk, amely az értelemhez szól. Az érzelmek csak azután következnek, hogy megértettük az igazságot, és alávetettük neki az akaratunkat. Sohase az legyen kedves testvérem kérdése Isten szavával kapcsolatban, hogy milyen érzést kelt Önben, hanem az, hogy hiszi-e, elfogadja-e! Nem érdemes állandóan a lelki hőmérsékletünket mérni.

Ugyanakkor tudnunk kell arról, és örülnünk kell annak, hogy a Szentírás rávilágít arra, hogy az öröm milyen fontos része a hívő életnek. Hitünk nem állandó teológiai viták körül forog. És moralisták sem vagyunk, akik örökké csak erkölcsi törvényekkel foglalkoznak. Igenis, érzelmeinket is megmozgatja Isten cselekvése. Szíven üt Krisztus értünk vállalt áldozatának mélysége. Forrón viszontszeretjük őt, és hála tölti el szívünket bűnbocsátó irgalmáért.

Kedves Matild, tud igazán örvendezni az Úrban? Lehet, hogy az örömhiány miatt ilyen változó a hite és a reménysége. Meg kell vizsgálni az örömtelenség okát. Ha vétkezünk, ha saját akaratunkat és kedvteléseinket követjük, akkor keresztény életünk boldogtalan lesz. Ha valamit felismerünk a Szentírásból, akkor azt meg is kell cselekednünk! Csak így lehet hitben növekedni! Nem szabad a Szentlélek Úristennek ellenállni. Ha rámutat egy bűnünkre, azt meg kell vallanunk, és ki kell fejeznünk szándékunkat az elhagyására. „…a hűtlenek útja saját romlásukat okozza.” (Péld 13,15b)

Természetesen fontos különbséget tenni az öröm és a vidámság között. A Szentírás többször is felszólít bennünket arra, hogy örvendezzünk. Míg a vidámságot nem erőltethetjük magunkra, addig tudnunk kell, hogy az öröm forrása a bennünk élő Feltámadott. És ez az öröm elvehetetlen. Érzelmeinktől, hangulatainktól független, hiszen nem tőlünk, bizonytalan helyzetünktől, körülményeinktől függ, hanem Krisztustól, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).

Nem érzelmeinket kell tehát figyelnünk és követnünk, hanem hinnünk kell. Isten kijelentett igazságát maradéktalanul igaznak kell elfogadnunk. A Biblia sehol sem állítja, hogy érzelmeink megmentenek minket, a hitről viszont ezt írja. Euforikus érzéseket nem csiholhatunk ki magunkból, de emlékeztethetjük magunkat mindarra, amit Isten tett értünk! Ha a sátán kísérti, nyugodtan kiáltson rá, Matild: „Akár fűtenek érzelmeim, akár nem, hiszek a Szentírásnak, és tudom, hogy Isten gyermeke vagyok.” Tegye mindig a hitet az első helyre – és tartsa is ott mindörökre! A hívő időnként sötétben jár; az a kegyelem, hogy mégis továbbmehet. Talán egy-egy pillanatra szem elől téveszti az Úr arcát, de tudja, hogy ő ott van, hogy ő a minden mindenekben! „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6) Ez a csodálatos ige megmutatja azt, hogy aki a boldogságot keresi, az nem találja meg, de aki az igazságot keresi, az boldog lesz!

Drága testvérem, köszönöm levelét! Szívből remélem, hogy válaszom segítségül jön az Ön számára. Ne feledje: mindig tartsa meg a központi helyet a szívében annak, akinek egyedül joga van hozzá, a dicsőség Urának!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::