EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 52 - „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek”

A vasárnap igéje

ADVENT 4. VASÁRNAPJA – Fil 4,4–7

Hozzászólás a cikkhez

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek”

Karácsony öröme. Sok ember számára karácsony az egyetlen ünnepe a békességnek, a szeretetnek és az örömnek. Nem véletlen, hogy szinte október végétől minden arról szól, hogy miként tudunk úgy felkészülni, hogy örömteli állapotban találjon bennünket az ünnep. Szinte vadászunk a karácsony örömteli hangulatára. Nagy igyekezetünkben – Pál apostol mondatát félbevágva – csak az örömre koncentrálunk, anélkül hogy keresnénk és kutatnánk, milyen öröm az, amit az Istengyermek érkezése jelent. A legtisztább földi örömnél is nagyobb öröme lehet az embernek, ha tud örülni Jézus eljövetelének, megszületésének. Életünk minden karácsonyi ünnepén új perspektívát adhat az isteni jelenlét megtapasztalása.

Sokféle módon próbálják ma megmagyarázni, mit is jelent karácsony ünnepe. Évtizedek óta halljuk és hallgatjuk a definíciókat, de még egyik szekuláris megközelítés sem tudott a közelébe érni annak, ami karácsony igazi lényege. Karácsonyt azért ünnepeljük, mert örömünk a megszülető Jézus Krisztusban van.

A világosság a sötétségben világít. Advent fényei egyre erősebben akarják bevilágítani az életünket. Éppen azért, mert annyi a szomorúság körülöttünk, annyi a baj, a tragédia, annyi a szomorú és tragikus emberi sors. Isten világossága az emberi életek szomorú homályába is bevilágít.

De vajon tud-e az ember parancsszóra, előre meghatározott időben örülni? Advent negyedik vasárnapjának délelőttjén érezzük-e, hogy automatikusan eltűntek az életünket sújtó gondok a szentesti öröm ünnepére? Nem éppen karácsonykor történnek-e visszafordíthatatlan, életeket követelő tragédiák, mert nem lehet, nem tudjuk összeegyeztetni az örömöt és a valóságot?

Az adventi koszorú a negyedik gyertya meggyújtása után komolyan érzékelhető világosságot ad. Ez a világosság a mi életünkbe, az általunk megélt világ sötétségébe világít be. Ez az öröm nem mesterkélt, nem tettetett, hanem valóságos, megküzdött öröm akar lenni. Nem álomvilág, nem hitegetés, nem fájdalomcsillapító mesebeszéd. Olyan öröm, mint Pál apostolnak az Úrban való öröme, amely még a börtönben, az ítélet várása közben sem szűnt meg benne… Igazi, tartós öröm, amelynek súlya és értéke van. Olyan öröm, amely még a legnehezebb emberi valóságot is felül tudja múlni, és még a halál árnyékában is reménységet ad.

Nem kell a templomba menet odakint hagynunk életünk nyomasztó terhét, gondját, baját vagy tragédiáját. Az igazi öröm éppen azon az úton születik, amely sorsunkon visz keresztül.

Békesség. Az adventi időszakot azzal az elhatározással kezdtük, hogy lehetőséget teremtünk magunknak az Isten előtt való elcsendesedésre, a bűnbánatra, hitünk átgondolására. Szívünk aggódását felválthatja az imádság, a könyörgés és a hálaadás, hiszen Isten sokkal többet segít nekünk, mint gondoljuk és reméljük. Advent negyedik vasárnapján sem késő megkérdezni: vajon kit hogyan talált meg Isten békessége? Vajon szívünk és gondolataink megbékélve várják-e a Messiás megszületését, hogy megszűnhessenek gondjaink, és öröm születhessen a szívünkben?

Az Ószövetség emberének a békesség szó többet jelentett, mint nekünk. Nem csak a családi viták karácsonyi tűzszünetéről van szó. Nem csak arról, hogy a szemben álló felek háborúskodás helyett leteszik a fegyvert. A béke, Isten békéje valami tökéletes rendet is jelent. Amikor a helyére kerül minden. Amikor az életemben, Isten és közöttem, az engem körülvevő világban, az emberi kapcsolataimban rend lesz. Ez az igazi békesség. A bizalom, a köszönet, a lemondani tudás összessége, az Isten békessége.

És ez a béke minden emberi értelmet felülmúl, mert több és nagyobb annál, mint amit emberi értelemmel várni lehetne. Még akkor is megszülethet, amikor az emberi értelem már réges-régen feladta.

Isten fényének a világosságában szólít meg bennünket újra Pál apostol: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”

Pángyánszky Ágnes


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Új nap – új kegyelem
Élő víz
A végtelen forrás
Hogy is állunk a mártíromsággal?
Heti útravaló
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Kiemelt partneregyházi kapcsolat
Lelkésziktatás a „vizek városában”
Százéves „anya”
Adventi beszélgetés
Egyedülálló anyák találkozója
Keresztutak
Középpontban a Szentírás
Mi kell a nemzet lelki gyógyulásához?
Hanuka ünnepe
Brenner János-emlékév
Antiszemitizmussal vádolják Jimmy Cartert
Egyházi vezetők tanácskozása Brüsszelben
Sólyom László: Európa az elitek projektje
Szociális kerekasztal
Evangélikusok
Megajándékozó ünnep
Nyomdász lett, de lelkész maradt
Az egyház veteményeskertje
„Boldogok a kicsinyek”
Orvosprofesszor és csillagász
Bocskai emlékezete
Dr. Magdó János, Csángóföld istápolója
e-világ
Naphimnusz az anyag nyelvén
Keresztény szemmel
Romok – és mégis karácsony
Az üzenet
Hószakadás
Angyalbőrben
A karácsony(fa) környéke
Másokért
Boldog karácsonyt!
A hét témája
Anyanyelv
A pletyka
Nyitott ön már saját magának ajtót?
Különös tolmácsolás
Menekülési út
Közlemények, nyilatkozatok
„Az evangélikus egyházak közösségében élő testvéreimnek széles e világon”
A közelmúlt krónikája
Százéves az Üllői úti országos székház
Evangélikus kövek a Móri-árokban
Presbiteréknél vendégségben
A legégetőbb szegénység
Akiknél a jószolgálat egész éves program
Luther és Zwingli kollokviuma
Luther hitből fakadó humora
Szellemesség és tanúság
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Német orgonamuzsika
Fekete zene – fehér füleknek
Szabadítót mondani
Anya és leánya karácsonyi kiállítása
Médiamunkások adventje
Búcsúzik az Angliai Magyar Tükör
Közszolgálatban
Copfok
Jézus Írországban született!
Élő betlehem az iskolaudvaron
Függőségtől függetlenül
„Hütünket meg tudjuk böcsülni”
Diós rácsos
A vasárnap igéje
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek”
Változás és Örökkévaló
Aki fényesebb a betlehemi csillagnál
Az igazi békesség
Elfelejtett álmaink
Nyugodt erő
Az új esztendő zarándokai
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Egy anya és a lánya
Szószóró
Ki szeret engem?
Cantate
In dulci jubilo – karácsonyi énekeink
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2006 52 „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek”

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster