A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

1542-ben Új újság a Rajnáról címmel egy röpirat jelent meg Halléban. A névtelen szerző felhívta a nyilvánosság figyelmét arra, hogy Albrecht mainzi érsek ereklyegyűjteményét Halléból Mainzba szállítják, ahol azok a Szent Márton-templomban lesznek kiállítva, és ha ünnepélyesen megtekintik, búcsút fognak adni. A szerző hozzátette, hogy a kiállításon összegyűjtött pénz egy részét arra fogják használni, hogy a régi ereklyéket új pólyákkal lássák el, azért, hogy régi pólyáikban meg ne fázzanak. Ezenfelül újonnan felfedezett ereklyéket fognak kiállítani egy III. Pál pápa által felkínált különleges búcsúval. Az új ereklyék a következők:

1. Egy szép darab Mózes bal szarvából (2Móz 34,29, Vulgata: „arcán szarv keletkezett, az Úrral történő beszélgetéstől”);
2. három láng a Sínai-hegyi égő csipkebokorból (2Móz 3,3);
3. két toll és egy tojás a Szentlélekből;
4. egy darab abból a zászlóból, amellyel Krisztus megnyitotta a poklot;
5. Belzebub szakállából egy nagy tincs, ugyanarra a zászlóra szúrva;
6. Gábriel arkangyal szárnyából egy fél;
7. abból a szélből egy egész font, amely Illés közelében fújt a Hóreb hegyén lévő barlangban (1Kir 19,11);
8. két könyök (kb. kilencven hüvelyk) a Sínai-hegyen megszólaló trombiták hangjából (2Móz 19,16);
9. harminc tülkölés a Sínai-hegyen megszólaló trombitákból;
10. Abból a kiáltásból egy nagyon nagy darab, amellyel Izrael gyermekei Jerikó falait ledöntötték (Józs 6,20);
11. öt szép fényes húr Dávid hárfájáról;
12. Absolon hajából három gyönyörű fürt, amelyen függve fennakadt a tölgyfán (2Sám 18,9).

A szerző azzal zárta, hogy egy bizalmas értesülést oszt meg, amelyet magas helyen lévő baráttól kapott: Albrecht herceg végrendeletileg ráhagyta kegyes és hű szívének egy darabkáját és igaz nyelvének egy egész darabját a meglévő kiállításra; és aki egy forintot fizet a kiállításon, pápai búcsút nyer, a befizetés időpontjától számított további tíz évig elkövetett összes bűnét elengedik. Így a Rajna-vidék lakói páratlan lehetőséget kapnak, hogy elnyerjék a kegyelem különleges állapotát.

A szerző természetesen Luther Márton volt. Felfedte személyazonosságát, miután a röpiratot széles körben terjesztették.

::Nyomtatható változat::