A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A hetvenes évek elején a szarvasi Ótemplomban prédikált Ján Michalko, a szlovákiai evangélikus egyház elnök-püspöke. Én tolmácsoltam. Bizonyára látta rajtam a szorongást, ezért megnyugtatásomra a következő történetet mondta el: tíz évvel azelőtt kínai egyházi küldöttség járt náluk, Pozsonyban. A program szerint vasárnap a delegáció vezetője – aki csak anyanyelvén beszélt – városukban prédikált. Úgy állapodtak meg, hogy igehirdetését egyik társa angolra fordítja, angolról pedig Michalko (akkor még teológiai tanár) szlovákra.

Az utolsó percekben derült ki, hogy a kínai–angol tolmács képtelen ellátni a feladatát. Ugyanakkor az istentiszteletet sem lehetett már lemondani, mert a templom zsúfolásig megtelt. Így csak ketten mentek fel a szószékre, ők, akik egy szót sem értettek egymás beszédéből. Michalko bízott abban, hogy a vendég által választott igeszakasz alapján el tudja mondani a saját igemagyarázatát. De ez a reménye is szertefoszlott, amikor belepillantott a kínai Bibliába. Ezért ő az abban a pillanatban választott igét kezdte el magyarázni, és ez így ment mintegy fél órán keresztül.

Az istentisztelet végén a szlovák egyházi vezetők nem is a vendéget, hanem őt vették körül. A gratuláció mellett csodálkozásukat fejezték ki, hogy milyen nagyszerűen tud kínaiul.

– Nem tudok én egy árva szót sem – volt Michalko válasza.

Így mentette meg az ünnepséget a botránytól. Engem pedig a szorongástól…

Aradi András Péter nyugalmazott evangélikus lelkész (Békéscsaba)

::Nyomtatható változat::