Keresztény szemmel

Fiataloknak – kételkedőknek

Hozzászólás a cikkhez

Karácsonyi gondolatokat szeretnék most papírra vetni, bár önmagában a cím nem mutat karácsonyra. Nincs benne sem a jászolbölcső, és semmi más sem utal az angyalok énekére vagy a pásztorok ijedelmére. A betlehemi éjszaka csendje, karácsony „romantikája” hiányzik a címből. Ez persze nem zárja ki azt, hogy átfogó értelmezésben beszéljünk karácsonyról.

Nézzétek, az általános vizsgálódást ismételten ti magatok kéritek. Sokatokban megvan rá az igény, hogy lehetőleg teljességében lássátok az egyház tanítását. Ez az igény – ahogyan többetekkel való beszélgetés alapján látom – abból a feszültségből támadt, hogy ti, akik a modern kor gyermekeinek valljátok magatokat, akiket természettudományos gondolkodás vagy egyszerűen semmilyen gondolkodás, talán nihilista ténfergés határoz csak meg – nagy öntudattal hirdetitek, hogy ilyen fiatalság, mint ma van, nem volt eddig.

Ezt egyébként nem vitatom. Hiszen minden kor újat mutat valamiben a régivel szemben. Hérakleitosz görög bölcselő tanította, hogy nem léphetsz még egyszer ugyanabba a folyóba. Tudniillik az előző pillanathoz képest már más vízben állsz, még akkor is, ha nem számítod térbeli elmozdulásodat. Minden változott körülötted, ha parányit is.

Az időnek és a térnek az egész természeti világ s mi magunk is függvényei vagyunk. A „modern” emberben, a „modern” fiatalságban is felmerül a gondolat: „Ugyan van-e valami, ami mégis örök, tőlünk, időtől és tértől független?” A transzcendentális isteni valóság felé tett első lépést jelenti az a kételkedő, rezignált reménység, hogy talán az egyház tud olyat mondani, ami számotokra is megoldást jelent. Valahogy úgy érzem, hogy a mi kereső fiatalságunk, korunk embere ugyanazt kéri, amit egyszer Jézusnak mondott valaki: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” (Mk 9,24b; Károli-fordítás)

Az egyház mindig is kész volt bizonyságot tenni arról, hogy Jézus Isten Fia. Lehet, hogy ezt a bizonyságtételt sokan nem értették, megbotránkoztak rajta, vagy félreértették. Ilyesmi mindig volt, és mindig lesz. Az evangélium, az Ige testté tétele mindig botránkoztatás marad azok számára, akik nem tudnak hinni. Hitet nem tud adni az egyház, de abban segítség lehet, hogy megértsük az első karácsonykor kötött új szövetségben az isteni megszólítást. A megértésből hit támad, a hitből pedig mindig új élet fakad, amely válasz Isten megszólítására.

Az emberek – a pásztorokon és a bölcseken kívül – soha nem tudták volna meg, hogy miért született Jézus Urunk, ha csak ebből a tényből kellett volna kiolvasniuk Istennek az emberek iránti szeretetét. Tudom, hogy nem is történhetett másképpen, mert Isten az embert annyira szerette, hogy Fiát nemcsak születni „adta”, azaz engedte, hanem „adta” arra is, hogy végigéljen egy emberi életet, meghaljon és feltámadjon. Ezt bizonyítja az, hogy maguk a tanítványok, akik valóban hittek neki – hiszen többen egyszeri hívására követték őt –, nem tudták igazán, hogy kicsoda Jézus. Megtagadták, amikor úgy látszott, hogy ő mégsem elég erős ahhoz, hogy Messiás legyen. Halála után visszatértek eredeti foglalkozásukhoz. Szinte azt lehet mondani: Jézus halála (pedig szívükben gyászolták őt) semmissé tette számukra születését. Az emmausi úton azt mondta két tanítvány a feltámadott, de általuk fel nem ismert Jézusnak: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.” (Lk 24,21)

Csak Jézus feltámadás utáni megjelenése és mennybemenetele után látják világosan, hogy ki született meg benne erre a világra. Nevezetesen hogy szent Fiában Isten testet öltött a világban. Észreveszik, hogy az Ige testté tétele Isten szempontjából másokért történt. (A mi szempontunkból érettünk.) Azaz látják már, hogy Jézus azért jött, hogy mi az Atyához mehessünk, örök életünk legyen. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy lehessen olyan életformánk, amelyben érezzük Istent, aki után most csak vágyakozni tudunk.

Karácsonyt tehát a megváltói mű „végéről” lehet igazán értékelni. Gondolom, a tanítványok is akkor látták Jézust teljes isteni fenségében, amikor már nem volt közöttük. Úgy képzelem, hogy amikor később beszélgettek róla, bizonyára hirtelen értettek meg szavakat, melyeknek a valódi jelentése annak idején rejtve volt előttük. Megértettek olyan cselekedeteket, melyeket talán nem helyeseltek megtörténtükkor. Talán egymás szavába is vágtak lelkesülten, ahogy újabb és újabb gondolataik születtek, és megvilágosodott karácsonytól pünkösdig minden, amit Jézus cselekedett.

Karácsony Jézus másokért végzett megváltói munkájának a kezdete. Az új szövetséget jelenti a Betlehemben született kis csecsemő. Mindig másokért cselekedett, érettünk, hogy egész életét összefüggésben látva tanuljunk tőle.

Pátkai Róbert

::Nyomtatható változat::