Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Bartók szellemi örökségéhez hozzátartozik, hogy a környező népek kultúráját bemutassuk, így méltán várhatjuk el, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek” – nyilatkozta Bátor Tamás, a miskolci operafesztivál igazgatója az idei témaválasztást célzó kérdésre válaszolva.

A mintegy hatvan kiemelt és számos kapcsolódó program idén a szláv zene köré csoportosult. Olyan ismert nevek emelték a fesztivál fényét, mint Paata Burchuladze, Anja Silja vagy az idén hetvenéves orosz basszista, Jevgenyij Nyesztyerenko. A hazai névsort szemlélve Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely és Polgár László nevét emelem ki a teljesség igénye nélkül.

A június 22-én befejeződött Bartók + szlávok 2008 fesztivál igazi zenei csemegéje volt a Moszkvai Patriarchátus ortodox kórusának hangversenye a belvárosi evangélikus templomban. A kamarakórus legfőbb célkitűzésének az ősi orosz egyházi énekművészet megőrzését tartja. Vezetői számos, a szovjet éra alatt rejtegetett kéziratot tettek közkinccsé, repertoárjuk folyamatosan bővül.

A hangverseny programját 16–17. századi névtelen szerzők, valamint Rachmaninov és Csajkovszkij műveiből állították össze. Különösen az anonim művek tűntek ki sokszínűségükkel. A „Nyisd meg, Uram, a bűnbánat kapuját” nagyböjti sticheront az orgonapont mellett futó dallam tette különlegessé, az „Ádám és Éva könnyezett az Éden közepén” népének egy nagyheti lamentáció hangzásvilágával volt rokon.

Különlegesen szép része volt a programnak a „Krisztus feltámadott halottaiból” című húsvéti tropárion, amelynek disszonáns akkordjait hallgatva inkább egy Sztravinszkij-műre asszociált a jelenlevő, mint egy négyszáz évvel korábban keletkezett darabra. A blokk méltó befejezése volt a „Himnusz az istenszülő Szűzanyához” opus, amelynek előadásakor a kórus művészetének és hangi kvalitásainak teljes skáláját felvonultathatta.

Ezután következtek Csajkovszkij és Rachmaninov egyházi művei. Ezek a dalok ugyan már tanult mesterek keze nyomán váltak az orosz zeneirodalom megbecsült részeivé, de összevetve a korábban hallottakkal, kissé édeskésnek tűntek.

A befejező részben az énekkar orosz népdalfeldolgozásokkal szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Vidám hatásdarabok csendültek fel, bizonyítván, hogy a szerzetesek életét sem csupán a meditáció tölti ki. A „Fekete holló” melódiája a Borisz Godunov részeg szerzetesének dalából ismert, a „Sztyeppe, sztyeppe körülöttem” nótát itthon „Télapó, gyere már” címmel énekli apró és nagyobbacska Szent Miklós napján.

Nem kívánok ünneprontó lenni, s tisztában vagyok vele, hogy e dalok is az orosz kultúra részei, de a rendszerváltás előtt annyira elcsépelték őket, hogy e kiváló összeállítás is meglett volna nélkülük. Talán az ortodox kórus is érezte a helyzet fonákságát, s az előre beharangozott hajóvontatódalt, az „Ej, uhnyem”- et eltették szebb időkre.

– A belvárosi evangélikus templom az elmúlt években Miskolc egyik kulturális központjává vált – hívja fel a gyülekezet otthonára a figyelmet a vendéglátó, Sándor Frigyes esperes. – Már tavaly bekapcsolódtunk a fesztivál vérkeringésébe, idén a pravoszláv hangverseny mellett Virágh András orgonahangversenyének tapsolhatott a közönség. Július 13-án az immár hagyományos Kaláka fesztivál ökumenikus programja érdemel említést.

Az énekkar 2007-ben már koncertezett hazánkban, a budapesti Szent István- bazilikában megtartott hangversenyén magam is részt vettem. Utólag értékelve fellépésük akkor fáradtnak hatott. Ebben természetesen szerepet játszhattak az akusztikai viszonyok, a program vagy a kórus összetétele. A mostani előadás viszont – egy-két apróságtól eltekintve – az operafesztivál méltó része volt, s egyben maradandó zenei élményt nyújtott a jelen lévő szép számú közönségnek.

Csermák Zoltán

::Nyomtatható változat::