A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Textus: „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14–15)

A mai istentiszteletnek, amely szerves része hat közép-európai ország keresztényei találkozójának, a témája így hangzik: „Krisztus szeretete összeköt minket.” Mi más is lehetne tehát a mai igehirdetés alapigéje, mint az a bibliai szakasz, amelyet az imént hallottunk, és amelyben Krisztus mindeneket összekötõ szeretetérõl van szó?

Két dologra összpontosítsuk tehát ennek az igének a fényében figyelmünket: 1. Mi Krisztus szeretete? 2. Mit tesz velünk Krisztus szeretete?

1. Kétféleképpen érthetjük ezeket a szavakat: „Krisztus szeretete”: a mi szeretetünk Krisztus iránt vagy Krisztus szeretete irántunk.

Ha Pál apostol a mi szeretetünkrõl beszélt volna Krisztus iránt, és a mai istentisztelet témája azt akarná kifejezni, hogy az a tény gyûjtötte néhány napra össze hat ország keresztényeit, hogy szeretjük Krisztust, akkor ez a találkozó nem lenne több, mint hat ország bélyeggyûjtõinek vagy galambtenyésztõinek találkozása. Szeretjük Krisztust, tehát összejöttünk, illetve szeretünk bélyegekkel foglalkozni, tehát találkozót rendezünk, galambokkal foglalkozunk, tehát gyûlést tartunk.

Pál apostol nem a mi szeretetünkrõl beszél, hanem Krisztus irántunk való szeretetérõl. Krisztus szeret minket. Az õ szeretete irántunk állandó, tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Nem olyan, mint a mi szeretetünk õiránta, melynek intenzitása váltakozik. Krisztus irántunk való szeretete a legnagyobb áldozatot hozta. Õ halálosan szeret minket. Krisztus szeretetének nagy az ára. Krisztus szeretetének az ára a kereszt. Õ mindnyájunkért „meghalt és feltámadt”.

Ez a szeretet hozott minket össze hat országból. Annak a felismerése, hogy Krisztus szeret minket. Annak a felismerése, hogy Krisztus értünk hozott áldozatáért Isten a mi mennyei Atyánk. Annak a felismerése, hogy testvérek vagyunk, ha egy Atyánk van.

Krisztus szeret minket. Ezt az örömteli evangéliumot hirdetem most nektek, kedves testvéreim. Ha azt mondjátok, hogy ezt már hallottátok, ez már nektek nem újdonság, akkor én azt mondom: hála Istennek. Hála Istennek, hogy már hallottátok. Ezt az örömteli tényt azonban nem lehet elég sokszor ismételni.

1. Nemcsak örülni kell annak, hogy Krisztus szeret minket, nemcsak ismételni kell, hogy Krisztus szeret minket, hanem azon is el kell gondolkodni, mire kötelez minket Krisztus szeretete, illetve hogy mit tesz velünk Krisztus szeretete.

A szlovák nyelvû Bibliában a mai istentiszteletnek témát adó vers így hangzik: „Mert a Krisztus szeretete összeköt minket.” „Spája” – így hangzik ez szlovákul.

A magyar nyelvû Bibliában azonban ez a vers így hangzik: „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket.” Szorongat, nem összeköt.

A német nyelvû Bibliában azt olvassuk, hogy Krisztus szeretete ösztökél minket – „drängt” – valamire.

Mit tesz velünk Krisztus szeretete? Synechei hémas – ezt olvassuk az Újszövetség görög szövegében. A synechó ige azt is jelentheti, hogy összekötni (szlovák fordítás), de azt is, hogy szorongatni (magyar fordítás) vagy ösztönözni (német fordítás). Hat ország keresztényei találkozójának az egyik kis gyümölcse vagy eredménye ez, hogy egy bibliai igét mélyebben és szélesebben értünk meg, ha a szomszédunk Bibliáját is megnézzük, mintha csak anyanyelvünkön olvasnánk a Szentírást. Ezt nevezik a fizikában szünergikus effektusnak.

Mit tesz tehát velünk Krisztus szeretete?

a) Szorongat minket. Erõsen tart. Átölel, és nem enged. Akkor ölelt át minket Krisztus, amikor meg lettünk keresztelve. Azóta tart minket erõsen. Szorongat, hogy meghaljon bennünk a bûn. Ennek tudatában kérdezhette Pál apostol: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétõl?” Egy hosszabb fejtegetés után meg is adta a kérdésre a választ: semmi sem „választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”. (Róm 8,35–39) Testvérem, van, aki tartást ad neked. Van, aki erõsen fog, hogy el ne essél. Krisztus teszi ezt veled, mert végtelen az õ szeretete.

b) Krisztus szeretete nemcsak erõsen tart, hanem össze is tart. Összefog, összekapcsol. Összefogja és összekapcsolja azokat, akiket erõsen tart. Ezt a rendezvénysorozatot is annak köszönhetjük, hogy Krisztus szeretete összeköt minket. Most, a találkozó elsõ napján azért imádkozzunk, hogy az egyes rendezvényeken megtapasztalhassuk Krisztus összekötõ szeretetét.

Miért kapcsol minket egybe Krisztus az õ szeretete által? Azért, hogy új emberek legyünk. Miben kell új embereknek lennünk? Abban, hogy békességben éljünk egymással, mert csak így tudjuk elvégezni a ránk bízott békéltetés szolgálatát (18. v.).

c) Krisztus szeretete nemcsak erõsen tart, nemcsak összeköt, hanem hajt is, ösztökél, és elõrevisz. Mire ösztökél, és milyen irányba hajt minket Krisztus szeretete? Arra ösztökél, hogy ne önmagunknak éljünk (15. v.). Arra, hogy ne legyünk önzõk, hanem Krisztusnak éljünk. Hogyan lehet Krisztusnak élni, aki már testben nincs közöttünk (16. v.)? Úgy, hogy embertársaink arcán megpillantjuk Krisztus arcvonásait. Úgy, hogy Krisztus legkisebb testvérével is úgy fogunk bánni, mint magával Krisztussal (Mt 25,40.45).

Krisztus szeretete ilyen hajtóerõ. Kimeríthetetlen hajtóerõ és energiaforrás.

Kedves testvéreim! A mai istentisztelet alaptémájának evangéliumi üzenete így hangzik: Krisztus szeret minket. Krisztus szeretete kötelez, és ezért hagyjuk magunkat áthatni Krisztus szeretetével. Hagyjuk, hogy Krisztus szeretete érvényesüljön rajtunk. Táruljunk ki Krisztus szeretete elõtt, hogy szorongasson, összetartson, és a jóra ösztökéljen minket. Ámen.

::Nyomtatható változat::