Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Új korszak elé nézünk, ezt ma már mindenki érzékeli. Megváltozott éghajlat, energiaválság, szárazság, élelmiszerhiány, egészségromlás és így tovább – mindez új kihívásokat jelent. Mindenki érzi, hogy mind nagyobb szükség lesz belső energiákra, erkölcsi helyállásra, spirituális erőkre a megoldások keresésében. Becsület, tisztesség, igazmondás, áldozatvállalás, hit, emberség nélkül nem képzelhető el a jövő! Az időnként erős kritikák, támadások mellett ma mégis megfogalmazódnak elvárások is az egyházak irányában. Felértékelődik a szerepük, mert csak ők hirdetik a mindig képtelenségnek tűnő és valójában életfontosságú evangéliumot! (Jó szó – jó hír.)

A szellemi széthullás megakadályozásának, a mentális gyógyulásnak az egyik feltétele a személyes és nemzeti önazonosság, önbecsülés megélése. Értékeink újrafelfedezése, Isten előtti alázatos vállalása és őrzése.

Két gyülekezetben éltem át ennek a missziónak a gyakorlati megvalósítását. A kőbányai gyülekezet lassan tíz éve „jár” az Árpád-kori emlékek nyomában. Legutóbb a józsefvárosi gyülekezet kereste fel a magyar királyság kezdeti emlékhelyeit: Visegrádot és Esztergomot.

A kirándulók megálltak Szentendrén, és örömmel tekintették meg a környék evangélikusságának nemrég nemes anyagból felépített templomát külső és belső impozáns kiképzésével. A gyülekezet nevében Lekeny János köszöntötte az odaérkezetteket, és ismertette a templomépítés történetét.

A csoportot vezető józsefvárosi lelkész, Kertész Géza áhítata után a társaság továbbindult Visegrádra. A feltárások folytatódnak. Csodálatos látványt nyújt a királyi palota kerengőivel, díszudvarával, gótikus-reneszánsz építészeti emlékeivel, díszkútjával, amelyből ünnepi alkalmakkor felváltva vörös és fehér bor folyt. A régészek számára aranybányának számító szeméttárolót is feltárták, amelyből a korabeli konyha kisebb-nagyobb használati tárgyai, elfogyasztott húsételek csontmaradványai is felszínre kerültek. Az akkori konyhát, szakácsművészetet, étkezési szokásokat bemutató kiállítás külön érdekességet jelentett.

Egyébként a visegrádi vár és palotaegyüttes építtetője Károly Róbert volt; Mátyás király uralkodása utolsó két évtizedében pazarul újjáépíttette. Visegrád Károly Róbert idején rövid ideig az ország fővárosa is volt. Az 1335. esztendőben itt találkoztak Kelet-Európa uralkodói békés megegyezés céljából (a mai „visegrádi négyek” elődei).

A józsefvárosi lelkész felesége hívta fel a figyelmet arra, hogy a 20. század első felében Schulek János evangélikus műépítész kezdeményezte és szorgalmazta, hogy ásatásokat végezzenek a királyi palotában a megfelelő helyen.

Esztergom volt a következő állomás, a magyar királyság születésének helye, az ország első fővárosa. Itt született első királyunk, István, akinek Melocco Miklós állított emléket.

A Várhegy történelmi atmoszférája mindenkit áthatott. Istvánról a Nagy legenda ezt mondja: „Komoly természetét, amelyet ifjúságában sajátított el, élete végéig megtartotta. Ajkait nevetésre alig mozdította, eszébe vévén az Írást: ťA nevetésbe fájdalom vegyül, és a szertelen örömöt gyász váltja fel.Ť Mindig úgy viselte magát, mintha Krisztus ítélőszéke előtt állana.” (Györffy György: István király és műve)

A csoportnak újdonságot jelentett a panoptikum, amely körülbelül tíz magyar király viaszból készült mellszobrát mutatja be díszöltözetben, koronásan. Az ismert uralkodók között szerepel Civakodó vagy Úrhatnám Erzsébet arcmása, aki Zsigmond német-római császár és magyar király leánya, Albert magyar király felesége volt. Folyton beleszólt – származására hivatkozva – az ország belügyeibe. Férje halála után udvarhölgye segítségével Visegrádról ellopatta a magyar koronát, és Székesfehérvárott megkoronáztatta – az ország főurai ellenében – pár hetes fiát, V. Lászlót.

Voltak, akik megtekintették a Keresztény Múzeumot és a Duna Múzeumot is.

Várak, királyok, dicső harcok, kudarcok, letűnt korok emlékei. Égbenyúló, kiáltó romok: „Sic transit gloria mundi! – Így múlik el a világ dicsősége!”

De a mi múltunk emlékei, a mi történelmünk nekünk szóló kiáltások, minket akarnak tanítani. Nekünk akarnak igazságokat elmondani…

Erről nem beszélni, hallgatni, elhallgattatni: lelki elsivatagosodást eredményez. Gyökértelenül csak hányódni lehet, mindez pedig szellemi széthulláshoz vezet. Isten a történelmen keresztül is tanít!

Kinczler Irén

::Nyomtatható változat::