Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 27
- Megtörtént az áttörés
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Megtörtént az áttörés
Beszélgetés Fabiny Tamás püspökkel
| Ján Kubi szlovák külügyminiszter, Milo Klátik egyetemes püspök, Ján Figel, az Európai Unió szlovák kulturális biztosa és Fabiny Tamás püspök |
A Keresztények találkozója 2008 elnevezésű pozsonyi rendezvénysorozaton
– amelyen hat nemzet protestáns egyházai vettek részt – társrendezőként a
Magyarországi Evangélikus Egyház is képviseltette magát. A rendezvény fő
célkitűzéseinek egyike a kelet-közép-európai nemzetek és egyházak közötti
többoldalú kapcsolatok ápolása, fejlesztése és előmozdítása. Magyar
szempontból különös jelentőséggel bír, hogy idén a Szlovákiai Evangélikus
Egyház szervezésében kerülhetett sor a protestánsok nemzetközi találkozójára.
Egyházunk vezetői közül dr. Fabiny Tamást, az Északi Egyházkerület
püspökét kérdeztük a pozsonyi „Kirchentagon” szerzett benyomásairól,
valamint a szlovák–magyar egyházi viszony fejlődéséről.
– Püspök úr, hogyan értékeli a pozsonyi találkozó
rendezvényeit és programkínálatát?
találkozó
rendezvényeit és programkínálatát?
– Szlovák testvéreink rendkívül gazdag
és színes programot igyekeztek
összeállítani. Nem is rejtették véka alá azt
a célkitűzésüket, hogy az első szlovákiai
„Kirchentagot” akarták összehozni, ezt
azonban egyik napról a másikra nagyon
nehéz megvalósítani, hiszen nekik nincs
meg az az apparátusuk, és nincs annyi tapasztalatuk,
mint a németországi protestáns
egyházaknak. Úgy gondolom, a rendezvény
méretéhez képest kissé túlszervezték
magukat, vagyis túl sok volt a párhuzamos
program, amelyekre így csak
igen kevés ember tudott ellátogatni.
Némi szomorúsággal konstatáltam,
hogy a széles bázison, több egyház részvételével
elképzelt szervezés nem valósult
meg. A társszervezőként feltüntetett
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház
részvétele csupán szimbolikus volt,
a szervezésben végül is nem kaptak szerepet,
és sajnos a rendezvényt eredetileg
támogató Magyarországi Református
Egyház részéről sem volt jelen egyik
egyházvezető sem.
– Véleménye szerint milyen okból törekedett
a Szlovákiai Evangélikus Egyház egy széles
merítésű „Kirchentag” megrendezésére?
– Az egyház vezetőségében csupa
újonnan megválasztott püspök van. Ez
az új vezetés érthető módon erőteljesen
törekszik arra, hogy minél nagyobb legyen
az elfogadottsága és a legitimációja
a szlovák társadalomban és a szlovák államvezetés
szemében.
– Az egyházvezetők protokolláris fogadásokon,
tárgyalásokon, vezetői fórumokon is részt
vettek. Szóba kerültek-e érdemi kérdések az
egyházak viszonyát illetően?
– Be kell vallanom, az én ízlésemnek
túl sok volt a találkozón a kötelező protokolláris
esemény. Egy ilyen nemzetközi
összejövetelen nem erre kellene fektetni
a hangsúlyt, ugyanakkor megértem
a szlovák egyházvezetés arra irányuló
törekvéseit, hogy az állammal fennálló
kapcsolatait minél szilárdabb alapokra
kívánja építeni.
A legfontosabb eseménynek a püspöki
fórumot tartom, ahol komoly kijelentések
is elhangzottak állami és egyházi
vezetők részéről. Érdekes módon előzetes
felkérést nem kaptam a hozzászólásra,
az esemény előtt pár perccel közölték
velem, hogy szót fogok kapni. Arra próbáltam
irányítani a figyelmet, hogy ha a
multikulturalizmust helyezzük a középpontba,
akkor a magyar, német, szlovák
és zsidó kultúrával egyaránt büszkélkedő
Pozsonynál nem is lehetnénk jobb
helyen. Hangsúlyoztam, hogy a reformáció
szemléletében alapvető fontosságú
az anyanyelven megszólaló istentisztelet
és liturgia, ezért szorgalmazzuk azt,
hogy a szlovákiai magyaroknak legyen
lehetőségük az istentiszteleteket magyar
nyelven hallgatni.
És ezen a ponton az önkritika hangját
is megszólaltattam. Ezzel összefüggésben
ugyanis súlyos mulasztásaink vannak,
és ezeket leginkább az egyházban
kell megvallanunk, mivel elsődlegesen
az egyháznak kell példát mutatnia: a
múlt bűneit be kell látnunk, és meg kell
tudnunk követni másokat. Magyarországon
sajnos voltak etnikumokat elmagyarosító
törekvések, amelyek nehezen
helyrehozható károkat okoztak a két
nemzet viszonyában. Felvállaltam a
nemzetközi egyházvezetői körben, hogy
ezekért a bűnökért bocsánatot kérek,
ugyanakkor a kontextusból kihallható
volt, hogy ugyanígy sérelmezem, ha
Szlovákiában erőszakos elszlovákosítás
folyik: ezek a tendenciák sajnos fájdalmas,
nagyon lassan gyógyítható sebeket
is ejtettek a két nemzet tagjain az ilyen
jellegű nacionalista viszálykodások következményeképpen.
– Az elmúlt időszak tárgyalásainak fényében
beszélhetünk-e előrelépésről és fejlődésről a
szlovák–magyar egyházi viszonyban?
– Nagy örömömre szolgál, hogy egészen
konkrét lépésekről is beszámolhatok.
Az egyik legnagyobb és nagy történelmi
hagyományokkal rendelkező magyar
evangélikus gyülekezet a rozsnyói,
ahol nagyon régóta nem szolgál magyar
nyelvű lelkész. A jelenlegi lelkész házaspár
női tagja az internetről letöltött és
általa nem értett magyar nyelvű prédikációt
olvassa fel az istentiszteleteken.
Mostanra azonban úgy tűnik, sikerült elérni,
hogy egy egyházközi megállapodás
keretében meghirdethetjük ezt a lelkészi
állást, és magyar ajkú lelkészt küldhetünk
Rozsnyóra, aki a kassai gyülekezetbe
is átjárna szolgálatot végezni.
A másik pozitív példa a somorjai gyülekezetből
való, ahol szintén szép számmal
vannak magyarul beszélő testvérek,
és ebben a rendezvénysorozatban is
részt vállaltak. Bándy György távozása
után a gyülekezet fiatal lelkésznője, Jana
Kaňuchová vállalta, hogy szlovák létére
megtanul magyarul, hogy a mi nyelvünkön
hirdethesse az igét a magyar híveknek.
Egyházunk részéről mi felajánlottuk,
hogy vállaljuk a lelkésznő magyarországi
továbbképzését, például egy
nyári egyetem vagy egy nyelvtanfolyam
keretében.
A szlovák–magyar egyházi viszony
utóbbi időben tapasztalható fejlődése
kapcsán külön szeretném kiemelni a
Magyar Evangélikus Konferencia – Maek
– szerepét. A Maek megalakulása idején
ugyanis erőteljes elutasítás volt érezhető
a szlovák evangélikus egyház részéről,
amelynek lelkészei úgy érezhették, hogy
a külföldi magyar evangélikusok összefogása
ellenük irányul. Nagyon remélem,
hogy az azóta eltelt két év és az
ezen a találkozón való közös részvétel is
bizonyította, hogy ez a félelem teljesen
alaptalan.
– Melyek azok a területek, amelyeken a kétoldalú
egyházi kapcsolatok továbbfejleszthetők?
– A magyar ajkú gyülekezetek konkrét
gondjainak orvoslásán túl az egyházdiplomáciai
tárgyalások során már felvetődött
annak a lehetősége, hogy a Magyarországon
működő szlovák lelkigondozói
szolgálat mintájára el lehetne
indítani a szlovákiai egyházban a magyar
lelkigondozói szolgálatot meghatározott
pénzügyi kerettel, bizonyos önálló
mozgástérrel és egy nevesített felelőssel,
ahogyan nálunk is egy szlovák nyelvet
jól beszélő lelkész tölti be ezt a kapcsolattartó
tisztséget.
A kétoldalú tárgyalásokon például azt
is szorgalmaztam, hogy amiként az
Evangélikus Életben évente négyszer szlovák
nyelvű oldal jelenik meg, úgy a szlovák
evangélikus hetilapban is készülhetne
magyar nyelvű oldal – és ezeknek a
megszerkesztésében a két egyház lelkészei
együttműködhetnének.
– Püspök úr, miként látja a jövőt, hogyan
alakul a két egyház viszonya?
– Optimista vagyok. A szlovák evangélikus
egyházvezetésben – amint beszélgetésünk
elején említettem – nemrég
generációváltás zajlott le, fiatal vezetők
kerültek az egyház élére. Épp a közelmúltban
állapodtunk meg arról,
hogy még idén ősszel összehozunk egy
szlovák–magyar püspöki csúcstalálkozót.
Összeülne mind a hat püspök – a
három szlovák és a három magyar –, és
az egyházaink közötti kapcsolatok és
egészen konkrét területek lehetséges fejlesztéseiről
tárgyalnánk.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a két
egyház viszonyában az áttörés már
megtörtént, a bizalom helyreállt, és
megerősödőben van. A múlt sérelmei
felé való hátratekintés helyett most már
a konkrét feladatokra kell koncentrálnunk,
és meg kell vizsgálnunk, hogyan
tudunk együttműködni a diakónia, az ifjúsági
munka, a médiamunka, esetleg a
könyvkiadás területén. Szeretném, ha a
jövőben az általam „egyházi kishatárforgalomnak”
nevezett jelenség minél hatékonyabban
zajlana: ahogy tőlünk is átjárnak
magyar lelkészek alkalmakat tartani
szlovák gyülekezetekbe, ez visszafelé
is működhetne, és nem is csak istentiszteleti
szolgálatokra terjedhetne ki,
hanem akár evangélizációs rendezvényekre,
passiókörutakra is.
P. G.
::Nyomtatható változat::
|