Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 27
- Megtörtént az áttörés
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Megtörtént az áttörés
Beszélgetés Fabiny Tamás püspökkel
| Ján Kubi szlovák külügyminiszter, Milo Klátik egyetemes püspök, Ján Figel, az Európai Unió szlovák kulturális biztosa és Fabiny Tamás püspök |
A Keresztények találkozója 2008 elnevezésû pozsonyi rendezvénysorozaton
– amelyen hat nemzet protestáns egyházai vettek részt – társrendezõként a
Magyarországi Evangélikus Egyház is képviseltette magát. A rendezvény fõ
célkitûzéseinek egyike a kelet-közép-európai nemzetek és egyházak közötti
többoldalú kapcsolatok ápolása, fejlesztése és elõmozdítása. Magyar
szempontból különös jelentõséggel bír, hogy idén a Szlovákiai Evangélikus
Egyház szervezésében kerülhetett sor a protestánsok nemzetközi találkozójára.
Egyházunk vezetõi közül dr. Fabiny Tamást, az Északi Egyházkerület
püspökét kérdeztük a pozsonyi „Kirchentagon” szerzett benyomásairól,
valamint a szlovák–magyar egyházi viszony fejlõdésérõl.
– Püspök úr, hogyan értékeli a pozsonyi találkozó
rendezvényeit és programkínálatát?
találkozó
rendezvényeit és programkínálatát?
– Szlovák testvéreink rendkívül gazdag
és színes programot igyekeztek
összeállítani. Nem is rejtették véka alá azt
a célkitûzésüket, hogy az elsõ szlovákiai
„Kirchentagot” akarták összehozni, ezt
azonban egyik napról a másikra nagyon
nehéz megvalósítani, hiszen nekik nincs
meg az az apparátusuk, és nincs annyi tapasztalatuk,
mint a németországi protestáns
egyházaknak. Úgy gondolom, a rendezvény
méretéhez képest kissé túlszervezték
magukat, vagyis túl sok volt a párhuzamos
program, amelyekre így csak
igen kevés ember tudott ellátogatni.
Némi szomorúsággal konstatáltam,
hogy a széles bázison, több egyház részvételével
elképzelt szervezés nem valósult
meg. A társszervezõként feltüntetett
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház
részvétele csupán szimbolikus volt,
a szervezésben végül is nem kaptak szerepet,
és sajnos a rendezvényt eredetileg
támogató Magyarországi Református
Egyház részérõl sem volt jelen egyik
egyházvezetõ sem.
– Véleménye szerint milyen okból törekedett
a Szlovákiai Evangélikus Egyház egy széles
merítésû „Kirchentag” megrendezésére?
– Az egyház vezetõségében csupa
újonnan megválasztott püspök van. Ez
az új vezetés érthetõ módon erõteljesen
törekszik arra, hogy minél nagyobb legyen
az elfogadottsága és a legitimációja
a szlovák társadalomban és a szlovák államvezetés
szemében.
– Az egyházvezetõk protokolláris fogadásokon,
tárgyalásokon, vezetõi fórumokon is részt
vettek. Szóba kerültek-e érdemi kérdések az
egyházak viszonyát illetõen?
– Be kell vallanom, az én ízlésemnek
túl sok volt a találkozón a kötelezõ protokolláris
esemény. Egy ilyen nemzetközi
összejövetelen nem erre kellene fektetni
a hangsúlyt, ugyanakkor megértem
a szlovák egyházvezetés arra irányuló
törekvéseit, hogy az állammal fennálló
kapcsolatait minél szilárdabb alapokra
kívánja építeni.
A legfontosabb eseménynek a püspöki
fórumot tartom, ahol komoly kijelentések
is elhangzottak állami és egyházi
vezetõk részérõl. Érdekes módon elõzetes
felkérést nem kaptam a hozzászólásra,
az esemény elõtt pár perccel közölték
velem, hogy szót fogok kapni. Arra próbáltam
irányítani a figyelmet, hogy ha a
multikulturalizmust helyezzük a középpontba,
akkor a magyar, német, szlovák
és zsidó kultúrával egyaránt büszkélkedõ
Pozsonynál nem is lehetnénk jobb
helyen. Hangsúlyoztam, hogy a reformáció
szemléletében alapvetõ fontosságú
az anyanyelven megszólaló istentisztelet
és liturgia, ezért szorgalmazzuk azt,
hogy a szlovákiai magyaroknak legyen
lehetõségük az istentiszteleteket magyar
nyelven hallgatni.
És ezen a ponton az önkritika hangját
is megszólaltattam. Ezzel összefüggésben
ugyanis súlyos mulasztásaink vannak,
és ezeket leginkább az egyházban
kell megvallanunk, mivel elsõdlegesen
az egyháznak kell példát mutatnia: a
múlt bûneit be kell látnunk, és meg kell
tudnunk követni másokat. Magyarországon
sajnos voltak etnikumokat elmagyarosító
törekvések, amelyek nehezen
helyrehozható károkat okoztak a két
nemzet viszonyában. Felvállaltam a
nemzetközi egyházvezetõi körben, hogy
ezekért a bûnökért bocsánatot kérek,
ugyanakkor a kontextusból kihallható
volt, hogy ugyanígy sérelmezem, ha
Szlovákiában erõszakos elszlovákosítás
folyik: ezek a tendenciák sajnos fájdalmas,
nagyon lassan gyógyítható sebeket
is ejtettek a két nemzet tagjain az ilyen
jellegû nacionalista viszálykodások következményeképpen.
– Az elmúlt idõszak tárgyalásainak fényében
beszélhetünk-e elõrelépésrõl és fejlõdésrõl a
szlovák–magyar egyházi viszonyban?
– Nagy örömömre szolgál, hogy egészen
konkrét lépésekrõl is beszámolhatok.
Az egyik legnagyobb és nagy történelmi
hagyományokkal rendelkezõ magyar
evangélikus gyülekezet a rozsnyói,
ahol nagyon régóta nem szolgál magyar
nyelvû lelkész. A jelenlegi lelkész házaspár
nõi tagja az internetrõl letöltött és
általa nem értett magyar nyelvû prédikációt
olvassa fel az istentiszteleteken.
Mostanra azonban úgy tûnik, sikerült elérni,
hogy egy egyházközi megállapodás
keretében meghirdethetjük ezt a lelkészi
állást, és magyar ajkú lelkészt küldhetünk
Rozsnyóra, aki a kassai gyülekezetbe
is átjárna szolgálatot végezni.
A másik pozitív példa a somorjai gyülekezetbõl
való, ahol szintén szép számmal
vannak magyarul beszélõ testvérek,
és ebben a rendezvénysorozatban is
részt vállaltak. Bándy György távozása
után a gyülekezet fiatal lelkésznõje, Jana
Kaòuchová vállalta, hogy szlovák létére
megtanul magyarul, hogy a mi nyelvünkön
hirdethesse az igét a magyar híveknek.
Egyházunk részérõl mi felajánlottuk,
hogy vállaljuk a lelkésznõ magyarországi
továbbképzését, például egy
nyári egyetem vagy egy nyelvtanfolyam
keretében.
A szlovák–magyar egyházi viszony
utóbbi idõben tapasztalható fejlõdése
kapcsán külön szeretném kiemelni a
Magyar Evangélikus Konferencia – Maek
– szerepét. A Maek megalakulása idején
ugyanis erõteljes elutasítás volt érezhetõ
a szlovák evangélikus egyház részérõl,
amelynek lelkészei úgy érezhették, hogy
a külföldi magyar evangélikusok összefogása
ellenük irányul. Nagyon remélem,
hogy az azóta eltelt két év és az
ezen a találkozón való közös részvétel is
bizonyította, hogy ez a félelem teljesen
alaptalan.
– Melyek azok a területek, amelyeken a kétoldalú
egyházi kapcsolatok továbbfejleszthetõk?
– A magyar ajkú gyülekezetek konkrét
gondjainak orvoslásán túl az egyházdiplomáciai
tárgyalások során már felvetõdött
annak a lehetõsége, hogy a Magyarországon
mûködõ szlovák lelkigondozói
szolgálat mintájára el lehetne
indítani a szlovákiai egyházban a magyar
lelkigondozói szolgálatot meghatározott
pénzügyi kerettel, bizonyos önálló
mozgástérrel és egy nevesített felelõssel,
ahogyan nálunk is egy szlovák nyelvet
jól beszélõ lelkész tölti be ezt a kapcsolattartó
tisztséget.
A kétoldalú tárgyalásokon például azt
is szorgalmaztam, hogy amiként az
Evangélikus Életben évente négyszer szlovák
nyelvû oldal jelenik meg, úgy a szlovák
evangélikus hetilapban is készülhetne
magyar nyelvû oldal – és ezeknek a
megszerkesztésében a két egyház lelkészei
együttmûködhetnének.
– Püspök úr, miként látja a jövõt, hogyan
alakul a két egyház viszonya?
– Optimista vagyok. A szlovák evangélikus
egyházvezetésben – amint beszélgetésünk
elején említettem – nemrég
generációváltás zajlott le, fiatal vezetõk
kerültek az egyház élére. Épp a közelmúltban
állapodtunk meg arról,
hogy még idén õsszel összehozunk egy
szlovák–magyar püspöki csúcstalálkozót.
Összeülne mind a hat püspök – a
három szlovák és a három magyar –, és
az egyházaink közötti kapcsolatok és
egészen konkrét területek lehetséges fejlesztéseirõl
tárgyalnánk.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a két
egyház viszonyában az áttörés már
megtörtént, a bizalom helyreállt, és
megerõsödõben van. A múlt sérelmei
felé való hátratekintés helyett most már
a konkrét feladatokra kell koncentrálnunk,
és meg kell vizsgálnunk, hogyan
tudunk együttmûködni a diakónia, az ifjúsági
munka, a médiamunka, esetleg a
könyvkiadás területén. Szeretném, ha a
jövõben az általam „egyházi kishatárforgalomnak”
nevezett jelenség minél hatékonyabban
zajlana: ahogy tõlünk is átjárnak
magyar lelkészek alkalmakat tartani
szlovák gyülekezetekbe, ez visszafelé
is mûködhetne, és nem is csak istentiszteleti
szolgálatokra terjedhetne ki,
hanem akár evangélizációs rendezvényekre,
passiókörutakra is.
P. G.
::Nyomtatható változat::
|