Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Bakay Péter táborvezető áhítatot tart

„Timi néni, hogy is hívják a kalandtábort, amiben vagyunk?” – kérdezték a gyerekek többször is a héten. Ezzel a megtisztelő címmel illették a paksi gyülekezet napközis nyomkereső hittantáborát, amikor az igazi neve nem jutott az eszükbe.

Én magam már évekkel ezelőtt kiszemeltem magamnak ezt a hitoktatási módszert, és készültem megismerkedni vele bővebben. Rengeteg jót hallottam róla, és nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy lehetőségem lesz a saját bőrömön megtapasztalni. Nagyon izgalmasat és felemelőt vártam, s nem csalódtam. Valóban kalandtábor volt: felrázott és megmozgatott bennünket. A pénz témája köré csoportosuló bibliai történetek érdekesek és tanulságosak voltak, a megszerzett tudás „aprópénzre váltható”, a hétköznapi életben is használható.

A programban helyet kapott kirándulás, varrás, tábortűzrakás, süteménykészítés, színjátszás, barkácsolás, éneklés is. Mindennek helye és jelentése volt; érzelmeinkben mélyen érintettek bennünket a történetek, és így rengeteget tanultunk. Megfigyelőként kevesebb feladatom volt, így figyelni tudtam a gyerekeket. Érdekes volt látni, ahogy játék közben is még órákig töprengtek az eseményeken, és „bedolgozták” magukba az üzenetet.

A felnőtt segítők szép „összjátéka” biztonságossá és feledhetetlenné tette a táborozók számára ezt az öt napot. Jézus egy karnyújtásnyira volt tőlünk, kipróbáltuk, milyen a lábnyomán haladni. Reméljük, a kalandok végeztével a részt vevő gyerekek tovább keresik majd a hétköznapi életben is az ő nyomait.

Füller Tímea

::Nyomtatható változat::