Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Aki nem szereti a focit, arra biztatom, mégse lapozzon tovább, mert nem erről szól írásom még akkor sem, ha az Ausztria és Svájc rendezte labdarúgó-Európa-bajnoksággal kapcsolatban született is.

Jegyem az Ausztria–Németország találkozóra szólt. E mérkőzés a huszadik volt az Európa- bajnokságon. Ötvenháromezer néző Bécsben. Két nép buzdította saját csapatát. Közben rigmusok hangzottak azon a nyelven, amely mindkét tábornak anyanyelve. Ami tanulni való – nem anyáztak, nem hülyéztek, nem káromoltak. Pedig a közös történelmük nem volt felhőtlen. Mindkét ország államfője, vezetői megjelentek a mérkőzésen; őket sem „oktatta” ki a közönség. Taps után egy szintre „emelkedett” mindenki – nézővé lettünk.

Az sem volt megszokott, ahogyan bejutottunk a nézőtérre. Hét ellenőrző ponton áthaladva sárga mellényt viselő biztonsági emberek kísértek bennünket a helyünkre.

Megható volt, ahogy mindkét tábor énekelte a saját himnuszát. Nem késve, nem rohanva, zenekari letét szerint. Megtanították erre őket?! Kik? Hol? Mikor? Nekünk is volt iskolánk, van is. Mi üvöltjük a himnuszunkat, vagy vakarózunk, vagy párhuzamosan nyomjuk a szöveget. Saját nemzeti imádságunknál. Bécsben szép volt.

Lehetett sörözni, nem is alkoholmenteset. Mégsem balhézott senki. Amit eddig még nem tapasztaltam: minden jegyet úgy adtak ki, hogy a tulajdonos nevét, útlevelének a számát, személyi adatait gépre vitték. Így „tudták”, hogy melyik számon ki ül. Ötletes volt, hogy a felhajtható műanyag ülés mellett csomagolópapírszerű ívet helyeztek el azért, hogy ráhajtogathassuk a székre. Higiénia!

Másnap, azaz kedden délelőtt megnéztük az üres, csendes Ernst Happel Stadiont. Milyen üresen? Lenyűgöző! Mint épület, mint alkotás.

Az utolsó tanulnivaló. Azoknak, akik sárga mellényt viseltek előző este – legyenek rendőrök, rendfenntartók, útbaigazítók, söntésekben dolgozók, férfiak, nők –, tisztükhöz tartozott a másnapi takarítás. Tették is a dolgukat. El is végezték egy műszakon belül. Lemosták a székeket – fertőtlenítettek. Porszívózták a betont – feljárók, lépcsők. Javították a gyepszőnyeget, a futópályára helyezett műfüvet. Viszont csak alkoholmentes italt lehetett kapni. Ilyet?!

Tapasztalatomat hazahoztam. Gazdagítani szerettem volna az Olvasót, ahogy lelkészi szolgálatom alatt evangélikus egyházamat és harminckilenc éven keresztül a soltvadkerti gyülekezetet is.

Káposzta Lajos

::Nyomtatható változat::