Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Eu­ró­pa fő­vá­ro­sá­ban” gyűlt össze negy­ven­ezer fi­a­tal az öreg kon­ti­nens min­den ré­szé­ről, hogy Jé­zus ne­vé­ben imád­koz­va, éne­kel­ve, gon­do­la­ta­i­kat ki­cse­rél­ve ­tölt­sön el né­hány na­pot 2008. de­cem­ber 29. és 2009. ja­nu­ár 2. kö­zött. Köz­tu­dott, hogy a fran­cia­or­szá­gi Ta­izé öku­me­ni­kus kö­zös­ség min­den esz­ten­dő for­du­ló­ján if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zót szer­vez va­la­mely eu­ró­pai nagy­vá­ros­ban. Bu­da­pest már két íz­ben, 1991-ben és 2001-ben adott ott­hont az ese­mény­nek, ez al­ka­lom­mal pe­dig a bel­ga fő­vá­ros lát­ta ven­dé­gül a részt­ve­vő­ket. A brüssze­li szín­he­lyen a ha­gyo­má­nyos, ige mel­let­ti el­csen­de­se­dé­se­ken kí­vül olyan té­mák is elő­tér­be ke­rül­tek, mint a glo­ba­li­zá­ció és a pénz­ügyi vál­ság, a sze­gény­ség vagy a plu­ra­liz­mus meg­élé­se egy-egy la­kó­hely sze­rin­ti kö­zös­sé­gen be­lül.

Az Eu­ró­pai Unió (EU) itt szé­ke­lő in­téz­mé­nye­i­nek kép­vi­se­lői több eset­ben is ven­dé­gül lát­ták a ta­lál­ko­zó­ra ér­ke­zett ke­resz­tény fi­a­ta­lo­kat. De­cem­ber 30-án Jac­ques Bar­rot, az Eu­ró­pai Bi­zott­ság al­el­nö­ke és Ma­rio Se­pi, az Eu­ró­pai Gaz­da­sá­gi és Szo­ci­á­lis Bi­zott­ság el­nö­ke fo­gad­ta az ér­dek­lő­dő­ket a bi­zott­ság épü­le­té­ben, míg ugyan­az­nap az Eu­ró­pai Unió és a fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ci­ók té­ma­kör­ben Jan Fi­g­el­lel, az EU if­jú­ság­ügyi biz­to­sá­val és Ad­ri­a­nus van Lunz püs­pök­kel le­he­tett be­szél­get­ni. (Jo­sé Ma­nu­el Bar­ro­so, az Eu­ró­pai Bi­zott­ság el­nö­ke le­vél­ben kö­szön­töt­te a ta­lál­ko­zó részt­ve­vő­it.)

Az egyik kö­zös es­ti imán Fa­bio­la bel­ga ki­rály­né, va­la­mint Dan­ne­els bel­ga bí­bo­ros is részt vett. Több egy­há­zi és vi­lá­gi ve­ze­tő in­té­zett üd­vöz­lő üze­ne­tet a fi­a­ta­lok­hoz – pél­dá­ul XVI. Be­ne­dek pá­pa, Ish­ma­el No­ko, a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség tit­ká­ra vagy Ban Ki Mun ENSZ-fő­tit­kár.

Alo­is test­vér, a Ta­izé-kö­zös­ség ve­ze­tő­je nyílt le­ve­lé­ben és az es­ti imák ke­re­té­ben is ar­ra kér­te a fi­a­ta­lo­kat, hogy Is­ten­ben bíz­va, min­den­nap­jai­kat az ő je­len­lé­té­ben él­ve se­gít­sék egy­mást, épít­sék ott­ho­ni gyü­le­ke­ze­te­ik kö­zös­sé­gét, és lép­jék át a tár­sa­dal­ma­kat meg­osz­tó vá­lasz­fa­la­kat. Be­szé­dé­ben fel­hív­ta a fi­gyel­met, hogy a gaz­da­sá­gi vál­ság ne­héz­sé­gei kö­ze­pet­te kü­lö­nö­sen is fon­tos a szo­li­da­ri­tás pél­da­mu­ta­tá­sa, a né­pek kö­zöt­ti ki­en­gesz­te­lő­dés, a nyo­mor és a há­bo­rúk el­le­ni küz­de­lem.

A brüssze­li ta­lál­ko­zó öt nap­ja ki­vá­ló le­he­tő­sé­get adott a kü­lön­bö­ző or­szá­gok­ból és kul­tú­rák­ból ér­ke­zett részt­ve­vők­nek az is­mer­ke­dés­re és az egy­más fe­lé va­ló nyi­tás­ra. Leg­több­jü­ket csa­lá­dok­nál he­lyez­ték el, és egy-egy fo­ga­dó gyü­le­ke­zet­hez több or­szág­ból is ér­kez­tek részt­ve­vők.

A ha­za­in­du­lás előt­ti na­pon min­den nem­zet kü­lön-kü­lön tar­tott egy ki­ér­té­ke­lő al­kal­mat, ame­lyen – töb­bek kö­zött – az egyik kér­dés így hang­zott: „Mit je­len­tett szá­mod­ra ez a mos­ta­ni ta­lál­ko­zó?” Áll­jon itt cso­kor­ba szed­ve né­hány vá­lasz a ma­gyar részt­ve­vők­től: „Fan­tasz­ti­kus volt meg­ta­pasz­tal­ni, hogy negy­ven­ezer fi­a­tal azért ér­ke­zett ide, hogy Jé­zus­ra fi­gyel­ve együtt imád­koz­zon.” „Na­gyon sze­re­tem a ta­izés éne­ke­ket és azt, ami­kor a Mi­atyán­kot min­den­ki a ma­ga nyel­vén mond­ja el egy­szer­re.” „Szá­mom­ra min­dig el­ké­pesz­tő át­él­ni ta­lál­ko­zó­ról ta­lál­ko­zó­ra azt, ami­kor ennyi ti­zen-hu­szon­éves – a szil­vesz­tert is együtt ün­ne­pel­ve – al­ko­hol nél­kül is jól tud­ja ma­gát érez­ni. Jó do­log, hogy a se­gí­tők­nek je­lent­ke­zők, akik ugyan­úgy ki­fi­ze­tik a rész­vé­te­li dí­jat, ön­ként vál­lal­ják az étel­osz­tást, a sze­mét­sze­dést vagy a tö­me­gek irá­nyí­tá­sát. És a több tíz­ezer­nyi em­ber hő­bör­gés nél­kül el­fo­gad­ja, ha egy ilyen se­gí­tő fel­hív­ja a fi­gyel­met a hely­szí­ne­ken pél­dá­ul a kö­te­le­ző ha­la­dá­si irány­ra. Összes­sé­gé­ben a ta­lál­ko­zó nagy ré­sze ezen az ön­kén­tes mun­kán ala­pul, és még­is hi­he­tet­le­nül jól szer­ve­zett! Már alig vá­rom a kö­vet­ke­ző al­kal­mat, ami a len­gyel­or­szági Poznańban lesz.”

Bo­da Zsu­zsa

::Nyomtatható változat::