A hét témája

A nyolc nap te­ma­ti­ká­ja

Hozzászólás a cikkhez

Ke­resz­tyé­nek szem­től szem­ben a be­teg­ség­gel és a szen­ve­dés­sel
• 2Kir 20,1–6: Em­lé­kezz rám, ó, Uram!
• Zsolt 22,1–11: Mi­ért hagy­tál el en­gem?
• Jak 5,13–15: A hit­ből va­ló imád­ság meg­sza­ba­dít­ja a szen­ve­dőt
• Mk 10,46–52: Jé­zus meg­kér­dez­te tő­le: „Mit kí­vánsz, mit te­gyek ve­led?”

Jé­zus gyak­ran ta­lál­ko­zik be­te­gek­kel, és kész meg­gyó­gyí­ta­ni őket. Még min­dig el­kü­lö­nült egy­há­za­ink tud­ják, hogy Urunk együtt érez a be­te­gek­kel. A ke­resz­tyé­nek min­dig kö­vet­ték pél­dá­ját, gyó­gyí­tot­ták a be­te­ge­ket, kór­há­za­kat, gyógy­szer­tá­ra­kat, gyó­gyí­tó misszi­ó­kat ala­pí­tot­tak, és gon­dot vi­sel­tek Is­ten gyer­me­ke­i­nek lel­ké­re, va­la­mint tes­té­re is.

Ez nem ma­gá­tól ér­te­tő­dő. Az egész­sé­ge­sek haj­la­mo­sak ar­ra, hogy ter­mé­sze­tes­nek te­kint­sék az egész­sé­get, és el­fe­lejt­kez­ze­nek azok­ról, akik nem ve­het­nek részt a kö­zös­ség éle­té­ben, mert be­te­gek vagy fo­gya­té­ko­sok. A be­te­gek? Ők pe­dig úgy érez­he­tik, hogy el van­nak sza­kít­va Is­ten­től, az ő je­len­lé­té­től és gyó­gyí­tó ha­tal­má­tól.

Ezé­ki­ást/Hisz­ki­ját mély hi­te hor­doz­za a be­teg­ség­ben. A szo­mo­rú­ság ide­jén em­lé­kez­te­ti Is­tent ke­gyel­mé­re. Akik szen­ved­nek, még a Bib­lia igé­it is hasz­nál­hat­ják ar­ra, hogy Is­ten­hez ki­ált­sa­nak, akár pa­nasz­szó­val is: mi­ért hagy­tál el en­gem? Ha őszin­te kap­cso­lat­ban va­gyunk Is­ten­nel, amely a hű­ség és a há­la ki­fe­je­zé­sé­ben nyil­vá­nul meg, ak­kor he­lye van an­nak is, hogy szo­mo­rú­sá­gun­kat, fáj­dal­mun­kat vagy ha­ra­gun­kat imád­ság­ban meg­fo­gal­maz­zuk.

A be­te­gek nem pusz­ta tár­gyak, és nem csak a gon­do­zás el­fo­ga­dói. Sok­kal in­kább a hit ala­nyai, amit a ta­nít­vá­nyok­nak meg kel­lett ta­nul­ni­uk a Márk evan­gé­li­u­má­ban le­írt tör­té­net­ben. A ta­nít­vá­nyok foly­tat­ni akar­ják út­ju­kat Jé­zus­sal, és nem vesz­nek tu­do­mást a tö­meg pe­re­mén le­vő be­teg­ről. Ami­kor az fel­ki­ált, cél­juk­tól el­té­rí­tő­nek te­kin­tik. Meg­szok­tuk, hogy tö­rőd­jünk a be­te­gek­kel, de nem va­gyunk hoz­zá­szok­va ah­hoz, hogy han­go­san ki­a­bál­ja­nak, és za­var­ja­nak min­ket. Le­het, hogy ma meg­fi­zet­he­tő gyógy­sze­rért ki­ál­ta­nak, ami eset­leg a pro­fit kér­dé­sét is érin­ti. A ta­nít­vá­nyok meg akar­ták aka­dá­lyoz­ni, hogy a vak em­ber Jé­zus kö­ze­lé­be jus­son. Pe­dig ne­kik az Úr gon­dos­ko­dó üze­ne­te hor­do­zó­i­vá kell vál­ni­uk: jöjj, té­ged hív!

A ta­nít­vá­nyok csak ak­kor ér­tik meg, hogy mit akar Jé­zus, ami­kor el­vi­szik hoz­zá a be­te­get. Időt szán ar­ra, hogy be­szél­jen a be­teg­gel, és meg­kér­dez­ze, hogy mi­re van szük­sé­ge. A gyü­le­ke­zet gyó­gyí­tó kö­zös­sé­ge nö­ve­ked­het, ha a be­te­gek Is­ten je­len­lé­tét ta­pasz­tal­ják ke­resz­tény test­vé­re­ik kö­zött.

Imád­ság

Is­te­nünk! Hall­gasd meg test­vé­re­in­ket, ami­kor be­teg­ség­ben és fáj­da­lom­ban hoz­zád ki­ál­ta­nak. Add, hogy aki egész­sé­ges, há­lát ad­jon ezért, és szol­gál­jon a be­te­gek­nek sze­re­tő szív­vel és nyi­tott kéz­zel.

Is­te­nünk, add, hogy meg­ma­rad­junk ke­gyel­med­ben és gond­vi­se­lé­sed­ben, iga­zán gyó­gyí­tó kö­zös­ség­gé vál­junk, és együtt di­csér­jünk té­ged. Ámen.

::Nyomtatható változat::