Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Aki­ket Is­ten Lel­ke ve­zé­rel, azok Is­ten fi­ai. (Róm 8,14)

A víz­ke­reszt ün­ne­pe utá­ni el­ső hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi ar­ra ta­ní­ta­nak, hogy mi­ként él­je­nek e vi­lág­ban Is­ten gyer­me­kei szent ne­ve di­cső­sé­gé­re. „Uj­jong­ja­tok az Úr előtt az egész föl­dön! Szol­gál­ja­tok az Úr­nak ör­ven­de­zés­sel! Vi­ga­doz­va já­rul­ja­tok szí­ne elé!” (GyLK 739,1) Jé­zus Krisz­tus­ban lát­ha­tó Is­ten di­cső­sé­ge. Lu­ther er­ről így ír: „Krisz­tust tu­da­kozd! Ha pe­dig nem vagy haj­lan­dó Is­tent a Krisz­tus­ban ra­gad­ni meg, meg­lásd, pó­rul jársz! A bű­nös em­ber Is­ten­ben, Krisz­tu­son kí­vül ke­gyel­met és sze­re­te­tet se nem lát­hat, se nem ta­lál­hat.” – „Az Ige test­té lett, kö­zöt­tünk élt, és lát­tuk az ő di­cső­sé­gét, mint az Atya egy­szü­lött­jé­nek di­cső­sé­gét.” (Jn 1,14; LK) Nyil­vá­nos szol­gá­la­tá­nak meg­kez­dé­se előtt Jé­zus meg­ke­resz­tel­ke­dett a Jor­dán­ban, s ek­kor a Szent­há­rom­ság mind­há­rom sze­mé­lye meg­nyil­vá­nult: „…és íme, meg­nyílt a menny, és lát­ta, hogy Is­ten Lel­ke ga­lamb for­má­já­ban alá­eresz­ke­dik, és őreá száll.” Aty­ja szólt: „Ez az én sze­re­tett Fi­am, aki­ben gyö­nyör­kö­döm.” (Mt 3,16.17) S aki csak hisz Jé­zus Krisz­tus­ban, azt meg­té­ré­se­kor Is­ten új­já­szü­li igé­je és Szent­lel­ke ál­tal; mert aki „nem szü­le­tik víz­től és Lé­lek­től, nem me­het be az Is­ten or­szá­gá­ba” (Jn 3,5)! S ő ez­után há­lá­ból Is­ten gyer­me­ke­ként meg­újult ér­te­lem­mel, okos is­ten­tisz­te­let­ként szán­ja oda a tes­tét „élő és szent ál­do­za­tul, amely tet­szik az Is­ten­nek” (Róm 12,1); a ne­ki ada­tott ke­gyel­mi aján­dék­kal szol­gál a gyü­le­ke­zet­ben Krisz­tus örö­kös­tár­sa­ként, mert a fi­ú­ság Lel­két kap­ta, aki ál­tal ki­ált­ja: „Ab­bá, Atya!” (Róm 8,15) Mi­kor Pé­ter Kor­né­li­usz há­zá­ban hir­det­te a po­gá­nyok­nak az evan­gé­li­u­mot, íme „le­szállt a Szent­lé­lek mind­azok­ra, akik hall­gat­ták az igét. (…) És úgy ren­del­ke­zett, hogy ke­resz­tel­ked­je­nek meg a Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben.” (Ap­Csel 10,44.48) Jó­zsué ve­ze­té­sé­vel a hon­fog­la­ló nép cso­dá­san át­kelt a ket­té­vált vi­zű s a Holt-ten­ger­be tor­kol­ló „ha­lál­fo­lyón” – amely Krisz­tus ha­lá­lá­nak elő­ké­pe –, „és mind­ad­dig szá­raz volt a me­der, amíg az egész nép min­de­nes­tül át nem kelt a Jor­dá­non” (Józs 3,17). Pál azért küzd, hogy a gyü­le­ke­zet el­jus­son „az Is­ten tit­ká­nak, Krisz­tus­nak is­me­re­té­re”. Fél­ti őket a tév­ta­ní­tá­sok­tól, ezért ké­ri: „Mi­vel te­hát már el­fo­gad­tá­tok Krisz­tus Jé­zust, az Urat, él­je­tek is őben­ne.” Ez Is­ten gyer­me­ke­i­nek az új élet­for­má­ja: „…erő­söd­je­tek meg a hit ál­tal (…), és há­la­adá­so­tok le­gyen egy­re bő­sé­ge­sebb.” (Kol 2,2.6.7) Min­den ke­resz­te­lés­kor fel­hang­zik a gyer­me­kek evan­gé­li­u­ma. De Jé­zus sza­va most a fel­nőt­tek­nek szól: „…aki nem úgy fo­gad­ja az Is­ten or­szá­gát, mint egy kis­gyer­mek, sem­mi­kép­pen sem megy be ab­ba.” (Mk 10,15) Krisz­tus sze­mé­lye és igé­je min­den­kor meg­bot­rán­ko­zást és szét­vá­lasz­tást idéz elő kis és nagy em­be­ri kö­zös­sé­gek­ben egy­aránt. Is­ten gyer­me­kei a lát­szat­bé­ke ked­vé­ért sem le­het­nek meg­al­ku­vó­ak hi­tük­ben. Jé­zu­sunk mond­ja: „Azt gon­dol­já­tok, azért jöt­tem, hogy bé­kes­sé­get hoz­zak a föld­re? Nem (…), ha­nem in­kább meg­ha­son­lást.” (Lk 12,51) „Ti te­hát így imád­koz­za­tok: Mi Atyánk…” (Lásd Mt 6,9–13!) „Mi Atyánk, ki vagy mennyek­ben… / Imád­ko­zunk…” (EÉ 72,1)

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::