Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Egy má­ra el­fe­le­dett ma­gyar fes­tõ új­ra­fel­fe­de­zé­se tör­tént meg az elmúlt esztendõben. Mind­ez azért kí­ván­koz­hat egy egy­há­zi új­ság lap­ja­i­ra, mert a fes­tõ egy­ben lel­ki­pász­tor is volt, mun­ká­i­nak ih­le­tõ­je fõ­kép­pen a Bib­lia.

A fes­tõ-lel­ki­pász­tort Szúdy Nán­dor­nak hív­ták, és már har­minc­há­rom esz­ten­de­je, hogy meg­halt. Lo­son­con vé­gez­te a re­for­má­tus teo­ló­gi­át, mi­köz­ben Bu­da­pes­ten, Szõ­nyi Ist­ván sza­bad­is­ko­lá­já­ban fes­té­sze­tet ta­nult. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alatt vált is­mert fes­tõ­vé, ki­ál­lí­tá­sa­i­ról több mun­kát a Fõ­vá­ro­si Kép­tár és a Szép­mû­vé­sze­ti Mú­ze­um vá­sá­rolt meg. A há­bo­rú után Bé­ké­sen szol­gált hat éven át, ez fes­tõi mun­kás­sá­gá­nak fon­tos szín­he­lye. Ké­sõbb vég­leg Bu­da­pes­ten te­le­pe­dett le, és a XI­II. ke­rü­le­ti Po­zso­nyi úti re­for­má­tus egy­ház­köz­ség­ben szol­gált nyug­dí­ja­zá­sá­ig.

Egy­há­zi kap­cso­la­tai ré­vén kül­föl­dön is ki­ál­lít­ha­tott: Prá­ga, Edin­burgh és Glas­gow je­len­tet­ték si­ke­ré­nek ál­lo­má­sa­it. A rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tõ­en ki­zá­ró­lag Sá­ros­pa­ta­kon lát­hat­ták mun­ká­it, míg­nem idén nyá­ron az Ol­ta­lom Ala­pít­vány ka­ta­lo­gi­zál­ta és ván­dor­ki­ál­lí­tás­ként el­in­dí­tot­ta az or­szág­ban a Szúdy-gyûj­te­ményt, amely im­már kö­zel két­száz da­ra­bot szám­lál. Az el­sõ ál­lo­más Szeg­vár volt, a má­so­dik Bé­kés, egy­ko­ri szol­gá­la­tá­nak hely­szí­ne, ahol né­hány csa­lád­tag­ja él.

Szúdy Nán­dor mû­vé­sze­té­nek két fõ té­má­ja sa­ját val­lo­má­sa sze­rint az „exp­resszi­visz­ti­kus jel­le­gû fi­gu­rá­lis fes­té­szet és a víz­par­ti nap­sü­té­sek és ga­ra­mi tá­jak szép vi­lá­ga”.

Bib­li­ai té­mái kö­zül meg­em­lít­he­tõ pél­dá­ul az ir­gal­mas sa­ma­ri­tá­nus pél­dá­za­ta, me­lyet több­ször is meg­fes­tett. Igen ér­de­kes eze­ket az al­ko­tá­so­kat egy­más után meg­fi­gyel­nünk. Az el­sõ ilyen ké­pet még 1951-ben al­kot­ta, cí­me A kék sza­már; hat év­vel ké­sõbb ha­son­ló kom­po­zí­ci­ó­ban, de már az ala­kok­ra kon­cent­rál­va A se­gít­ség cím­mel fes­tet­te meg, a vég­sõ, leg­mé­lyebb ver­zió 1962-ben ké­szült el. Az em­ber­társ vo­na­lai im­már el­na­gyol­tak, az élénk szí­nek már-már Van Gogh ha­tá­sát mu­tat­ják. Szin­tén több­ször nyúlt a me­ne­kü­lõ szent csa­lád té­má­já­hoz, a Gol­go­tá­hoz, a ha­lá­szat és a mag­ve­tés bib­li­kus mon­da­ni­va­ló­já­hoz. Meg­fes­tet­te a té­koz­ló fiú pél­dá­za­tát is, va­la­mint igen erõ­tel­je­sek apo­ka­lip­ti­kus lá­to­má­sai.

Egyik elõ­adá­sá­ban Szúdy Nán­dor így vé­le­ke­dett: „A mû­vé­szet tra­gi­kus Is­ten-ke­re­sés. Az ér­zé­kel­he­tõ is­te­ni gon­do­lat a szép le­he­tõ­sé­ge­in ke­resz­tül. Az em­ber esz­mé­lé­se: hon­nan jö­vünk, és ho­vá me­gyünk? Ezért ér­ték a mû­vé­szet. Az a tény, hogy az em­ber szí­nek­ben, for­mák­ban és han­gok­ban ke­res­he­ti a har­mó­ni­át, az is­te­ni le­he­tõ­sé­get, az Is­ten te­rem­tõ gon­do­la­tát, azt a meg­döb­ben­tõ él­ményt ad­ja az em­ber­nek, hogy mi­lyen szép Is­ten aján­dé­ka, a mû­vé­szet, ami­vel él­ni a föl­di em­ber­nek nem szé­gyen, ha­nem fel­emel­ke­dés.”

Jelenleg a kiállítás Eleken, a városi könyvtárban látható, majd a képek két részre bontva indulnak körútra: egyik részük a Dunántúl, a másik a Dél-Alföld több településén lesz megtekinthetõ. Októberben pedig újra Békésen, a városi galéria nagytermében nyílik meg az alkotó – több hónapon át nyitva tartó – gyûjteményes tárlata.

Szeg­fû Ka­ta­lin

::Nyomtatható változat::