A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ko­rea, ame­lyet Dan­kun ala­pí­tott Kr. e. 2333-ban, öt­ezer éven ke­resz­tül egy­sé­ges nem­zet­ként ma­radt fenn. Bár az el­ső két­ezer év­ben ko­moly fe­nye­ge­tett­ség­gel kel­lett szem­be­néz­nie Kí­na ré­szé­ről, Ko­rea egy nem­zet­ként őriz­te meg mél­tó­sá­gát és sza­bad­sá­gát. A Kr. e. 1. szá­zad és a Kr. u. 7. szá­zad kö­zöt­ti idő­szak­ban több di­nasz­tia is ural­ko­dott. A Ko­kuryeo, a Pa­kik­je és a Shil­la di­nasz­tia al­kot­ta a ko­re­ai ki­rály­ság há­rom kor­sza­kát. Észa­kon a Bal­hae di­nasz­ti­át kö­vet­te a Koryo di­nasz­tia a 10. szá­zad­ban és a Cho­sun di­nasz­tia a 14. szá­zad­ban. Mind ez idő alatt Ko­rea nem­­csak egy­sé­ges nem­zet­ként ma­radt meg, de nagy kul­tu­rá­lis fej­lő­dé­sen is ke­resz­tül­ment.

1897-ben ala­pí­tot­ták meg a ko­reai bi­ro­dal­mat. Ez­zel új kor­szak vet­te kez­de­tét a ko­re­ai tör­té­ne­lem­ben. 1910-től 1945-ig Ko­re­át a ja­pá­nok tar­tot­ták meg­szál­lás alatt. A ko­re­a­i­ak azon­ban so­ha sem vesz­tet­ték el re­mény­sé­gü­ket, és so­ha­sem ad­ták fel a küz­del­met, hogy vissza­sze­rez­zék sza­bad­sá­gu­kat. Erő­fe­szí­té­se­ik és küz­del­mük vé­gül a ja­pán meg­szál­lás aló­li fel­sza­ba­du­lás­hoz ve­ze­tett 1945-ben, a II. vi­lág­há­bo­rú vé­gén. Ez a tör­té­net jól tük­rö­zi Ko­rea sor­sát. Mi­vel geo­po­li­ti­kai ér­te­lem­ben na­gyon fon­tos he­lyen fek­szik, sok tá­ma­dást és be­avat­ko­zást kel­lett el­szen­ved­nie a nagy vi­lág­ha­tal­mak­tól.

Ko­re­á­nak a kü­lön­bö­ző ideo­ló­gi­ák bel­ső konf­lik­tu­sa­i­val is meg kel­lett küz­de­nie. Sok­éves ideo­ló­gi­ai harc ért vé­get a kom­mu­niz­mu­son ala­pu­ló Ko­re­ai Né­pi De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság meg­ala­kí­tá­sá­val Ko­rea észa­ki ré­szén, va­la­mint a de­mok­rá­ci­án és sza­bad­sá­gon ala­pu­ló Ko­re­ai Köz­tár­sa­ság meg­ala­pí­tá­sá­val dé­len. Ezek az ősi ideo­ló­gi­á­kat el­nyo­mó ideo­ló­gi­ák – a kom­mu­niz­mus és a de­mok­rá­cia – pe­dig a ko­re­ai há­bo­rú (1950–1953) tra­gé­di­á­já­hoz ve­zet­tek, amely­ben na­gyon so­kan vesz­tet­ték éle­tü­ket. 1953-ban alá­ír­ták a fegy­ver­szü­ne­tet, és az Észak- és Dél-Ko­rea köz­ti ha­tár a de­mi­li­ta­ri­zált zó­ná­val együtt a ko­re­ai tör­té­ne­lem tra­gé­di­á­já­nak lát­ha­tó jel­ké­pé­vé vált.

A há­bo­rú és az azt kö­ve­tő idő­szak ál­tal szét­sza­kí­tott csa­lá­dok szá­ma akár tíz­mil­lió is le­het. Nem­ré­gen ezek a csa­lá­dok kor­lá­to­zott ta­lál­ko­zá­si le­he­tő­sé­get kap­tak, de a leg­töb­ben még azt sem tud­ják, va­jon az észak–dé­li osz­tó­vo­nal túl­ol­da­lán élő csa­lád­tag­ja­ik él­nek-e, vagy sem. Ezen csa­lá­dok fáj­dal­ma min­den ko­re­ai szí­vé­ben ott él. Mély seb ez a nem­zet iden­ti­tá­sán és büsz­ke­sé­gén.

Észak és dél ki­en­gesz­te­lő­dé­se

és együtt­mű­kö­dé­se

1. jú­li­us 4-én a Ko­re­ai-fél­szi­get tör­té­nel­mi for­du­ló­pont­hoz ér­ke­zett. E nap kö­zös nyi­lat­ko­za­ta meg­vál­toz­tat­ta a konf­lik­tu­sos és el­len­sé­ges lég­kört, csök­ken­tet­te a köl­csö­nös gya­láz­ko­dást, elő­moz­dí­tot­ta a nem­ze­ti egye­sí­tést, és ez irány­ba kez­de­mé­nye­zett tár­gya­lá­so­kat és gya­kor­la­ti erő­fe­szí­té­se­ket.

Az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa és a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház is nagy ér­dek­lő­dés­sel és se­gí­tő­kész­ség­gel for­dult a bé­ke meg­te­rem­té­se és a fe­szült vi­szony eny­hí­té­se fe­lé. 1988-ban a Ko­re­ai Egy­há­zak Nem­ze­ti Ta­ná­csá­nak köz­gyű­lé­se ki­hir­det­te „a ko­re­ai egy­há­zak nyi­lat­ko­za­tát a nem­zet egye­sí­té­sé­ről és a bé­ké­ről”. A Ko­re­ai Ka­to­li­kus Püs­pö­kök Kon­fe­ren­ci­á­ja lét­re­hoz­ta a Nem­ze­ti Meg­bé­ké­lés Bi­zott­sá­gát. Ezen bá­to­rí­tó ese­mé­nyek után szá­mos egy­ház jött lét­re Észak-Ko­re­á­ban, ame­lyek ma is szol­gál­nak.

Ilyen előz­mé­nyek után a No­bel-dí­jas Kim Dedzsung – a Ko­re­ai Köz­tár­sa­ság ko­ráb­bi el­nö­ke – csúcs­ta­lál­ko­zót szer­ve­zett Észak-Ko­rea ve­ze­tő­jé­vel, Kim Dzsong­il­lel. Ezen a ta­lál­ko­zón ad­ták ki azt a kö­zös nyi­lat­ko­za­tot 2000. jú­li­us 15-én, amely meg­erő­sí­tet­te a dél-ko­re­ai kor­mányt az észak irá­nyá­ban gya­ko­rolt úgy­ne­ve­zett nap­sü­té­ses po­li­ti­ká­já­ban.

A de­mi­li­ta­ri­zált zó­ná­ban ural­ko­dó hely­zet azon­ban még min­dig az észak és dél kö­zöt­ti fe­szült­sé­get mu­tat­ja. A Ko­re­ai-fél­szi­ge­ten va­ló bé­ke ér­de­ké­ben tett erő­fe­szí­té­sek – ame­lye­ket a hat­pár­ti tár­gya­lá­so­kon részt ve­vő or­szá­gok mo­de­rál­tak – a kü­lön­bö­ző te­rü­le­te­ken va­ló együtt­mű­kö­dés­ben gyü­möl­csöt hoz­tak. Szép pél­dái en­nek az együtt­mű­kö­dés­nek a ci­vil szfé­rá­ban, a kul­tú­ra, a sport, a val­lás, a mű­vé­sze­tek, a tu­do­mány és a gaz­da­sá­gi élet te­rü­le­tén meg­va­ló­su­ló cse­re­prog­ra­mok.

Aka­dá­lyok az egy­ség­hez

ve­ze­tő úton

A Ko­re­ai-fél­szi­ge­ten a bé­ke és ki­en­gesz­te­lő­dés el­éré­se ér­de­ké­ben tett sok­fé­le erő­fe­szí­tés el­le­né­re meg­ma­rad­tak a konf­lik­tu­sok, a meg­osz­tott­ság és a szem­ben­ál­lás mély gyö­ke­rei. Ah­hoz, hogy a bé­kés új­ra­egye­sí­tés lét­re­jö­hes­sen, észak­nak és dél­nek olyan kér­dé­sek­kel kell szem­be­néz­nie, mint a li­be­ra­liz­mus és a szo­ci­a­liz­mus szem­ben­ál­lá­sa, a sze­gény­ség és a jó­mód kö­zöt­ti sza­ka­dék vagy a sza­bad val­lás­gya­kor­lás, il­let­ve an­nak aka­dá­lyo­zá­sa.

Ott van a fal észak és dél né­pei közt, s úgy tű­nik, na­gyon ne­héz le­rom­bol­ni. Az egye­sí­tés vá­gya és re­mé­nye azon­ban mind­két ol­da­lon él, s az e re­ményt ki­fe­je­ző éne­ket ugyan­úgy ének­lik mind­két ol­da­lon: „Uri Ui So­won Eun Ton­gil”…

Min­den ko­re­ai – no­ha sok­fé­le kü­lön­bö­ző­ség­gel és konf­lik­tus­sal kell szem­be­néz­ni­ük – re­mény­ke­dik a bé­kés és meg­bé­kélt egye­sí­tés­ben a Ko­re­ai-fél­szi­ge­ten. Ke­resz­tény­ként is re­mél­jük és vár­juk azt a na­pot, ami­kor Is­ten a meg­osz­tott fe­le­ket új­ra össze­hoz­za, hogy együtt di­csér­hes­sük őt, és há­lát ad­junk a meg­bé­ké­lé­sért és az új te­rem­té­sért.

Az öku­me­né hely­zete

Ko­re­á­ban

A ko­re­ai ka­to­li­kus kö­zös­sé­get Lee Sung-Hun – az el­ső meg­ke­resz­telt ka­to­li­kus – ala­pí­tot­ta 1784-ben, aki el­ter­jesz­tet­te a ke­resz­tény ta­no­kat hon­fi­tár­sai kö­zött. A pro­tes­tan­tiz­mus az 1880-as évek­ben je­lent meg. 1919-ben a ko­re­ai ke­resz­té­nyek más val­lá­sok – a budd­hiz­mus, a ta­o­iz­mus, a ha­gyo­má­nyos val­lá­sok – kép­vi­se­lő­i­vel is együtt­mű­köd­tek, hogy el­len­áll­ja­nak a ja­pán ha­ta­lom­nak Ko­rea füg­get­len­sé­ge ér­de­ké­ben.

A ko­re­ai öku­me­ni­kus moz­ga­lom tör­té­ne­te nyo­mon kö­vet­he­tő a II. va­ti­ká­ni zsi­nat lel­kü­le­té­ig és ja­vas­la­tá­ig, kü­lö­nö­sen is az öku­me­niz­mus­ról szó­ló dek­ré­tu­mig, amely hang­sú­lyoz­ta min­den ke­resz­tény erő­fe­szí­té­sé­nek fon­tos­sá­gát az egy­sé­gért. Az egy­ház­kö­zi dia­ló­gus­ban részt ve­vő egy­há­zak a Ko­re­ai Or­to­dox Met­ro­po­lis, a Ko­re­ai Ka­to­li­kus Püs­pö­kök Kon­fe­ren­ci­á­ja, a Ko­re­ai Evan­gé­li­kus/Lu­the­rá­nus Egy­ház és a Ko­re­ai Egy­há­zak Nem­ze­ti Ta­ná­csa, amely­nek tag­egy­há­zai a kö­vet­ke­zők: a Ko­re­ai Pres­bi­te­ri­á­nus Egy­ház, a Ko­reai Me­to­dis­ta Egy­ház, a Pres­bi­te­ri­á­nus Egy­ház a Ko­re­ai Köz­tár­sa­ság­ban, a Ko­re­ai Üdv­had­se­reg, a Ko­re­ai Ang­li­kán Egy­ház, a Ko­re­ai Evan­gé­li­u­mi Egy­ház, Is­ten Ko­re­ai Gyü­le­ke­ze­te.

A Ko­re­ai Egy­há­zak Nem­ze­ti Ta­ná­csa és a Ko­re­ai Ró­mai Ka­to­li­kus Egy­ház fel­vált­va adott ott­hont a ke­resz­tény egy­sé­gért tar­tott ima­he­tek kö­zös szol­gá­la­ta­i­nak a ko­rai 1970-es évek­től kezd­ve. Ez a kö­zös imád­ság tet­te le­he­tő­vé a ke­resz­té­nyek szá­má­ra, hogy együtt imád­koz­za­nak és dol­goz­za­nak, hogy fej­lesszék az öku­me­ni­kus moz­gal­mat Ko­re­á­ban. 1977-ben pro­tes­táns és ka­to­li­kus bib­lia­tu­dó­sok be­fe­jez­ték a kö­zös bib­lia­for­dí­tást, így Ko­rea tör­té­ne­té­ben elő­ször min­den egy­ház­ban ugyan­azt a Bib­li­át ol­vas­hat­ják.

Je­len­leg a ko­re­ai öku­me­ni­kus moz­ga­lom a kü­lön­bö­ző cso­por­tok szá­má­ra szer­ve­zett kö­zös prog­ra­mok­ból áll. A kü­lön­fé­le fe­le­ke­ze­tek mun­ka­tár­sai, a teo­ló­gu­sok, a teo­ló­gi­ai hall­ga­tók és a fe­le­ke­ze­tek mo­de­rá­to­rai vesz­nek részt raj­tuk. 2000 óta teo­ló­gu­sok egy ta­nul­má­nyi cso­port­ja a há­zi­gaz­dá­ja az öku­me­ni­kus fó­rum­nak. E fó­rum teo­ló­gi­ai kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zik, s ez­zel mun­kál­ja a pro­tes­táns és a ka­to­li­kus egy­há­zak kö­zöt­ti köl­csö­nös meg­ér­tést. Ezen­fe­lül a teo­ló­gus­hall­ga­tók egy cso­port­ja olyan prog­ra­mo­kat szer­vez – sze­mi­ná­ri­u­mok, sport­ren­dez­vé­nyek –, ame­lyek­kel erő­sít­he­tik a kü­lön­bö­ző egy­há­zak tag­jai kö­zöt­ti ba­rát­sá­got. A fe­le­ke­ze­tek mo­de­rá­to­rai rend­sze­re­sen ta­lál­koz­nak fe­hér­asz­tal mel­lett, hogy így is szor­gal­maz­zák egy­más meg­ér­té­sét, erő­sít­sék ba­rát­sá­gu­kat, és hasz­nos esz­me­cse­rét foly­tas­sa­nak.

A ke­resz­tény egy­ség Ázsi­á­ban – e té­má­ról ren­dez­tek sze­mi­ná­ri­u­mot 2006 jú­li­u­sá­ban, amely em­lé­ke­ze­tes al­ka­lom volt a ko­re­ai öku­me­ni­kus moz­ga­lom tör­té­ne­té­ben. Wal­ter Kas­per bí­bo­ros volt a há­zi­gaz­da. Ázsi­ai öku­me­ni­kus ve­ze­tő­ket hív­tak meg er­re az al­ka­lom­ra, hogy meg­vi­tas­sák a ke­resz­tény egy­ség meg­va­ló­sí­tá­sá­nak kü­lön­bö­ző el­gon­do­lá­sa­it. 2006. jú­li­us 23-án, a 19. me­to­dis­ta vi­lág­ta­lál­ko­zón (ame­lyet a dél-ko­re­ai Szö­ul­ban tar­tot­tak) a me­to­dis­ta egy­ház alá­ír­ta a meg­iga­zu­lás ta­ná­ról szó­ló kö­zös nyi­lat­ko­za­tot, ame­lyet a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség és a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház 1999-ben írt alá Augs­burg­ban. Így en­nek a ke­resz­tény egy­ség szem­pont­já­ból oly fon­tos ese­mény­nek Ko­rea adott ott­hont.

A kö­zös prog­ra­mok alatt fel­hal­mo­zó­dott ta­pasz­ta­la­tok és a köl­csö­nös bi­za­lom alap­ján a ko­re­ai pro­tes­táns és ka­to­li­kus egy­há­zak ve­ze­tői öku­me­ni­kus za­rán­dok­la­ton vet­tek részt 2006 de­cem­be­ré­ben.

Meg­lá­to­gat­ták XVI. Be­ne­dek pá­pát a Va­ti­kán­ban, az EVT fő­tit­ká­rát Genf­ben és az öku­me­ni­kus pát­ri­ár­kát Isz­tam­bul­ban. Ró­má­ban az egy­ség­tit­kár­ság mun­ka­tár­sa­i­val is ta­lál­koz­tak, Genf­ben pe­dig az EVT Hit és Egy­ház­szer­ve­zet Bi­zott­sá­gá­nak mun­ka­tár­sa­i­val. Ezen lá­to­ga­tá­sok so­rán áll­tak elő az­zal a ja­vas­lat­tal, hogy a ko­re­ai ke­resz­té­nyek ké­szít­hes­sék elő a 2009. évi ima­hét anya­gát. A két öku­me­ni­kus tes­tü­let po­zi­tí­van fo­gad­ta a ja­vas­la­tot, és be­le­egye­zett a ko­re­ai egy­há­zak kez­de­mé­nye­zé­sé­be.

1. ja­nu­ár 23-án a ko­re­ai egy­há­zak a Chong­ju ang­li­kán temp­lom­ban tar­tot­tak kö­zös ima­he­ti al­kal­mat, és ta­lál­ko­zót is szer­vez­tek a pro­tes­táns és ka­to­li­kus teo­ló­gu­sok szá­má­ra. Ezen két pro­tes­táns és há­rom ka­to­li­kus sze­mélyt je­löl­tek ki az elő­ké­szí­tő al­bi­zott­ság­ba. Az ő fel­ada­tuk volt, hogy elő­ké­szít­sék az ima­hét anya­gát. Az al­bi­zott­ság 2007 feb­ru­ár­já­ban ülé­se­zett elő­ször, és az Ez 37,15–23-ban ol­vas­ha­tó pró­fé­ci­át vá­lasz­tot­ta alap­ige­ként, mely Iz­ra­el egye­sí­té­sé­nek ígé­re­té­ről szól. A ko­re­ai egy­há­zak szá­má­ra ez az ezé­ki­eli sza­kasz fel­idé­zi a Ko­re­ai-fél­szi­ge­ten lé­vő hely­ze­tet, mert az ő or­szá­guk az egye­dü­li meg­osz­tott or­szág a vi­lá­gon. El­ha­tá­roz­ták, hogy min­den fe­le­ke­zet ír egy-egy bib­li­ai ref­le­xi­ót és imád­sá­got a nyolc nap va­la­me­lyi­ké­re. Így el­kez­dő­dött a mun­ka, amely­nek gyü­möl­cse az a fü­zet, ame­lyet az egész vi­lá­gon szét­osz­ta­nak a 2009. évi ima­hét ke­re­té­ben.

Be­fe­je­zés

A Ko­re­ai-fél­szi­get je­len­le­gi ál­la­po­ta – amely meg­aka­dá­lyoz­za, hogy a ko­re­a­i­ak a má­sik ol­da­lon élő szü­le­ik­kel, gye­re­ke­ik­kel, há­zas­tár­suk­kal, ba­rá­ta­ik­kal kom­mu­ni­kál­ja­nak – el­fo­gad­ha­tat­lan, meg kell vál­toz­tat­ni. Az észak-ko­re­ai hely­zet, amely az em­be­rek­nek nem en­ge­di, hogy sa­ját val­lá­si ha­gyo­má­nya­i­kat kö­ves­sék, jól mu­tat­ja azt az el­nyo­mást, amely kor­lá­toz­za az em­be­ri lel­ki­is­me­re­tet.

Ezek a konf­ron­tá­ci­ós hely­ze­tek, el­len­té­tek, konf­lik­tu­sok, a val­lá­si, fa­ji, et­ni­kai hát­te­rű erő­szak és há­bo­rúk azon­ban nem kor­lá­to­zód­nak a Ko­reai-fél­szi­get­re, ha­nem a vi­lág sok pont­ján ta­lál­koz­ha­tunk ve­lük. Így egé­szen biz­tos, hogy a meg­osz­tott­ság és szen­ve­dés ko­re­ai ta­pasz­ta­la­ta vi­lág­szer­te ért­he­tő a ke­resz­té­nyek és a tár­sa­dal­mak szá­má­ra. A ke­resz­té­nyek Ko­re­á­ban együtt­mű­köd­nek az olyan vi­lág­val­lá­sok­kal, mint a budd­hiz­mus, a kon­fu­ci­a­niz­mus, il­let­ve az ősi val­lá­sok kép­vi­se­lő­i­vel a kö­zös jó ér­de­ké­ben, hogy hi­te­les bé­két hoz­za­nak a Ko­re­ai-fél­szi­get­re.

A te­ma­ti­ka össze­ál­lí­tá­sa­kor ko­reai test­vé­re­ink azt ké­rik a vi­lág ke­resz­té­nye­i­től, hogy a 2009. évi ima­hét so­rán imád­koz­za­nak az egy­ség elő­moz­dí­tá­sá­ért, a bé­ke épí­té­sé­ért Ko­re­á­ban. Ezek olyan fel­ada­tok, ame­lyek amúgy is hoz­zá­tar­toz­nak a fe­le­lős ke­resz­té­nyek éle­té­hez vi­lág­szer­te. A re­mény ösz­tön­zi ezt az imád­sá­got. Azt, hogy a vi­lág min­den né­pe Is­ten né­pe le­gyen, Is­ten le­gyen az ő Is­te­nük, to­váb­bá a né­pek örö­met és fej­lő­dést ta­pasz­tal­ja­nak. Ez az öröm ak­kor lesz a mi­enk, ami­kor vé­get ér­nek a konf­lik­tu­sok és a meg­osz­tott­ság.

A ke­resz­té­nyek­nek tü­rel­me­sen kell imád­koz­ni­uk, amíg az „új ég és új föld” el nem ér­ke­zik, és ak­kor így tel­je­sül a pró­fé­tai jö­ven­dö­lés: „Az én né­pem lesz­nek, én pe­dig Is­te­nük le­szek.” (Ez 37,23)

::Nyomtatható változat::