Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Úgy em­lék­szem, hogy Ab­ra­ham Lin­coln mond­ta a kö­vet­ke­zőt: „Jobb csend­ben ma­rad­ni és vál­lal­ni, hogy bo­lond­nak néz­nek, mint be­szél­ni és sza­va­ink­kal min­den két­sé­get el­osz­lat­ni.” A kö­vet­ke­ző pél­da­be­szé­dek meg­erő­sít­he­tik e ki­je­len­té­sét.

Ne kri­ti­zálj el­ha­mar­ko­dot­tan! Gyak­ran hall­ha­tó: „Sen­ki sem tö­ké­le­tes”, és a leg­több­ször meg sem kell eről­tet­nünk ma­gun­kat, hogy ész­re­ve­gyük a má­sik em­ber tö­ké­let­len­sé­gét. Van­nak al­kal­mak, ami­kor az épí­tő kri­ti­ka se­gít­het, de sok eset­ben pusz­tán csak az in­du­la­tun­kat vagy a tü­rel­met­len­sé­gün­ket fe­jez­zük ki ve­le. Iga­zolt­nak lát­hat­juk csa­ló­dott­sá­gunk ki­fe­je­zé­sét a sze­gé­nyes ét­ter­mi ki­szol­gá­lás lát­tán vagy kol­lé­gánk át­la­gon alu­li tel­je­sít­mé­nye mi­att. De nem kí­nos az, ami­kor rá­jö­vünk, hogy „fe­le­ba­rá­tunk” sú­lyo­san be­teg csa­lád­tag­ja mi­att van két­ség­be­es­ve, vagy ne­héz anya­gi ter­hek nyo­maszt­ják? – „Ki­gú­nyol­ja em­ber­tár­sát az esz­te­len, az ér­tel­mes em­ber pe­dig hall­gat.” (Péld 11,12)

Ne tégy köz­hír­ré bi­zal­mas in­for­má­ci­ó­kat! Mi­kor még az új­ság­szer­kesz­tő­ség­nél dol­goz­tam, nagy meg­elé­ge­dé­sem­re szol­gált, hogy exk­lu­zív mó­don fér­het­tem hoz­zá bi­zo­nyos, fej­lesz­té­sek­ről szó­ló hí­rek­hez. Ter­mé­sze­te­sen eze­ket a hí­re­ket má­sok csak ak­kor tud­hat­ták meg, ha el­mond­tam ne­kik. Ugyan­ez a hely­zet az em­be­ri nyelv nagy „pes­ti­sé­vel” – a plety­ká­val – kap­cso­lat­ban is. Va­la­ki bi­zal­ma­san el­mond ne­ked va­la­mit, kér­ve a tel­jes ti­tok­tar­tást. Ké­sőbb azon­ban to­vább­adod, és ezt va­ló­szí­nű­leg az­zal in­do­ko­lod, hogy „ag­gódsz”, és fon­tos­nak tar­tot­tad „meg­osz­ta­ni” va­la­ki­vel. Ha meg­bíz­ha­tó akarsz len­ni, az em­be­rek­nek tud­ni­uk kell ró­lad, hogy a ve­led meg­osz­tott in­for­má­ció nem fog a hol­na­pi új­sá­gok cím­lap­ján meg­je­len­ni. – „A rá­gal­ma­zó min­dent ki­be­szél, amer­re csak jár, a meg­bíz­ha­tó em­ber meg­tart­ja, amit hal­lott.” (Péld 11,13; a Szent Ist­ván Tár­su­lat for­dí­tá­sa)

Ta­nulj meg pro­fi­tál­ni a he­lyes fo­gal­ma­zás­ból! Mint a jól vég­zett mun­ka, a he­lyes be­széd is jól jö­ve­del­mez­het. Em­lék­szem egy ná­lam jó­val éret­tebb hí­vő em­ber­re, aki a szűk­sza­vú­sá­gá­ról volt is­mert. Nem be­szélt so­kat, de ahány­szor meg­szó­lalt, min­den­ki tud­ta, hogy ér­de­mes oda­fi­gyel­ni a mon­dan­dó­já­ra. – „Amit mond az em­ber, an­nak a gyü­möl­csé­ből la­kik jól, és amit tesz az em­ber, azt fi­ze­tik ne­ki vissza.” (Péld 12,14)

Sza­va­id gyó­gyí­tó­ak le­gye­nek, ne pe­dig bán­tó­ak! Bá­to­rí­tó sza­vak, egy őszin­te di­csé­ret, a rész­vét ki­fe­je­zé­se vagy az el­is­me­rés – mind-mind szár­nya­kat ad­hat­nak a má­sik em­ber lel­ké­nek. Mi­kor ezek szív­ből jön­nek, ak­kor sza­va­ink, mint a na­gyon áhí­tott gyógy­ír, meg­könnyeb­bü­lést hoz­hat­nak a gyöt­rel­mek ide­jén.

A meg­gon­do­lat­la­nul ki­mon­dott sza­vak­kal pon­to­san en­nek az el­len­ke­ző­jét ér­het­jük el. Ezek fáj­dal­mat és sé­rü­lést okoz­hat­nak, ame­lyek gyó­gyu­lá­sá­hoz évek szük­sé­ge­sek – vagy né­ha egy tel­jes élet. A pil­la­nat he­vé­ben sza­va­ink az ér­zel­me­in­ket köz­ve­tít­he­tik, de az ér­zé­sek gyor­san meg­vál­toz­nak. Kell-e majd ezek­nek a bán­tó sza­vak­nak a vissz­hang­ját hall­gat­nod? – „Van, aki­nek a fe­cse­gé­se olyan, mint a tőr­dö­fés, a böl­csek nyel­ve pe­dig gyó­gyít.” (Péld 12,18)

Sza­va­id ha­tás­ta­la­nít­hat­ják a rob­ba­nás­ve­szé­lyes hely­ze­te­ket. Mi­kor in­du­lat­ba jö­vünk, né­ha a ki­mon­dott sza­va­ink alap­ján meg­ha­tá­roz­hat­juk a vár­ha­tó kö­vet­kez­ményt. Ha el­ha­mar­ko­dot­tan és éle­sen vá­la­szo­lunk, ak­kor a má­sik sze­mély könnyen vál­hat még el­len­sé­ge­seb­bé. Ha azon­ban oda­fi­gye­lés­sel és alá­zat­tal vá­la­szo­lunk, ak­kor a ha­rag tü­ze – mi­vel nincs olaj, amely táp­lál­ja – ki­alud­hat. – „A sze­líd fe­le­let csil­la­pít­ja a ha­ra­got, a sér­tő szó fel­kor­bá­csol­ja az in­du­la­tot.” (Péld 15,1; a Szent Ist­ván Tár­su­lat for­dí­tá­sa)

Ro­bert J. Ta­masy (For­rás: Mon­day Man­na)

::Nyomtatható változat::