Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ül­tes­sünk-e al­ma­fát? – Fe­le­lős­sé­günk a jö­vő­ért cím­mel ren­dez­tek Di­es Aca­de­mi­cust – aka­dé­mi­ai na­pot – múlt hét csü­tör­tö­kén az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men (EHE). A kon­fe­ren­cia cí­me a Lu­ther­nek tu­laj­do­ní­tott köz­is­mert mon­dás­ra utal: „Ha tud­nám, hogy hol­nap vé­ge lesz a vi­lág­nak, még ma el­ül­tet­nék egy al­ma­fács­kát.” Ben­ne van eb­ben a mon­dat­ban töb­bek kö­zött a ter­mé­sze­tes de­rű­lá­tás, a re­mény, min­den­na­pi mun­ka­vég­zé­sünk táv­la­ti ér­tel­me; to­váb­bá az a szem­lé­let, hogy a tör­té­nel­met be­tel­je­sí­tő menny­or­szág nem csu­pán az em­ber, ha­nem min­den te­remt­mény szá­má­ra kí­nál bé­kés együtt­élést. Az ak­tu­á­lis és fon­tos té­ma sok ér­dek­lő­dőt von­zott a kon­fe­ren­ci­á­ra. Kü­lön öröm, hogy nem csu­pán az EHE hall­ga­tói és ok­ta­tói vet­tek részt rajta, ha­nem más tör­té­nel­mi egy­há­zak tag­jai is szép szám­mal meg­je­len­tek. Így te­hát mind az elő­adók, mind pe­dig a hall­ga­tó­ság szem­pont­já­ból el­mond­ha­tó, hogy öku­me­ni­kus meg­kö­ze­lí­tés­ben vi­tat­ták meg a je­len­le­vők a té­mát.

Csep­re­gi Zol­tán, az EHE rek­to­ra meg­nyi­tó­be­szé­dé­ben az al­ma­fa­ül­te­tés­ről szó­ló szál­ló­ige tör­té­ne­ti hát­te­ré­ről és a gon­do­lat ere­de­té­ről be­szélt. Az Ószö­vet­ség­ben Je­re­mi­ás köny­vé­ben, a 32. fe­je­zet­ben azt ol­vas­suk, hogy Je­re­mi­ás pró­fé­ta fo­goly, és a ba­bi­lo­ni­ak már kör­be­zár­ták Je­ru­zsá­le­met. Je­re­mi­ás szán­tó­föl­det vá­sá­rol, a fe­je­zet vé­gén pe­dig ezt mond­ja Iz­ra­el Is­te­ne: „Fog­nak még há­zat, szán­tó­föl­det és sző­lőt ven­ni eb­ben az or­szág­ban!” Je­re­mi­ás köny­vé­nek sza­vai ar­ra biz­tat­nak, hogy ve­gyünk szán­tó­föl­det, és te­le­pít­sünk be­le al­más­ker­tet! – hang­zott el a rek­tor kö­szön­tő­jé­nek be­fe­je­zé­se­kép­pen.

AGAPE – Al­ter­na­tív glo­ba­li­zá­ció a né­pe­kért és a Föl­dért cím­mel el­ső­ként Göm­böcz El­vi­rá­nak, az EHE ta­nár­se­géd­jé­nek elő­adá­sa hang­zott el. Az elő­adó szer­kesz­té­sé­ben a kö­zel­múlt­ban meg­je­lent, azo­nos cí­mű könyv az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csá­nak do­ku­men­tu­mát és kí­sé­rő­ta­nul­má­nyo­kat tar­tal­maz. (A könyv be­mu­ta­tó­já­ról az Evan­gé­li­kus Élet már­ci­us 1-jei szá­má­ban ad­tunk hírt. – A szerk.) Mi­vel a kon­fe­ren­cia öt­le­tét és az elő­adá­sok té­má­it e kö­tet ad­ta, a ta­nár­se­géd rö­vi­den szólt azok­ról a kér­dé­sek­ről, ame­lyek­ről a könyv­ben ol­vas­ha­tunk. Ki­emel­te, hogy az AGAPE do­ku­men­tum a je­len­le­gi neo­li­be­rá­lis szem­lé­let­tel az éle­tet szol­gá­ló gaz­da­ság ví­zi­ó­ját ál­lít­ja szem­be, mint ami igaz­sá­gos, fenn­tart­ha­tó, va­la­mint sze­re­tet­re, mél­tó­ság­ra és a sze­gé­nyek el­sőbb­sé­gé­re épül.

Ma­gyar­or­szá­gon a tör­té­nel­mi egy­há­zak most kez­de­nek el iga­zán ér­dem­ben fog­lal­koz­ni az öko­ló­gia, a glo­ba­li­zá­ció, a sze­gény­ség kér­dé­se­i­vel. En­nek az ör­ven­de­tes tény­nek a kon­fe­ren­cia több elő­adó­ja is han­got adott. Az el­ső meg­tett lé­pé­sek kö­zé tar­to­zik A te­rem­tés ün­ne­pe cí­mű kö­tet – ben­ne a Dé­li Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let teo­ló­gi­ai pá­lyá­za­tá­ra ér­ke­zett pá­lya­mun­kák szer­kesz­tett vál­to­za­tá­val –, a Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia Fe­le­lős­sé­günk a te­rem­tett vi­lá­gért cím­mel ki­adott kör­le­ve­le, va­la­mint az említett AGAPE könyv is.

He­te­si Zsolt, a Fenn­tart­ha­tó Fej­lő­dés és Erő­for­rá­sok Ku­ta­tó­cso­port tu­do­má­nyos ve­ze­tő­je szem­lé­le­tes pél­dák­kal és fi­zi­kai tör­vény­sze­rű­sé­gek­re hi­vat­koz­va mu­tat­ta be a je­len­le­gi gaz­da­sá­gi vál­ság mé­lyebb oka­it. Elő­adá­sá­ban hang­sú­lyoz­ta, hogy a ma hasz­nált ener­gia­hor­do­zók­ra épü­lő gaz­da­ság fenn­tart­ha­tat­lan. Az aszt­ro­fi­zi­kus Fel­élt jö­vő cí­mű ta­nul­má­nyát so­kan meg­is­mer­het­ték az utób­bi hó­na­pok­ban. Az ebben fog­lalt gon­do­la­to­kat a szer­ző több cik­ké­ben, elő­adá­sá­ban és a köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zió Zár­óra cí­mű mű­so­rá­ban is ki­fej­tet­te.

Mon­da­ni­va­ló­já­nak lé­nye­ge, hogy mi­u­tán az em­be­ri­ség az ener­gia­fel­hasz­ná­lás és a né­pes­ség­nö­ve­ke­dés te­kin­te­té­ben túl­lé­pett a kor­lá­ta­in, a Föld el­tar­tó­ké­pes­sé­ge csök­ken. A prob­lé­mák mos­tan­tól je­lent­kez­nek egy­re erő­tel­je­seb­ben. A Föld olaj­kész­le­tei ro­ha­mo­san fogy­nak. A hi­ány a várt és a va­lós ki­ter­me­lés kö­zött egy­re na­gyobb lesz, emi­att né­hány éven be­lül ko­moly prob­lé­mák­kal kell szá­mol­nunk. A je­len­le­gi vi­lág­gaz­da­ság­nak egyik mo­tor­ja volt a nö­vek­vő olaj­ki­ter­me­lés. Ta­valy nyár óta azon­ban már nem nö­vel­he­tő a mér­té­ke, ez a hát­te­re a mai vál­ság­nak.

A meg­ol­dás a zöldener­gia le­het­ne, de már az er­re va­ló át­té­rést is ko­ráb­ban kel­lett vol­na el­kez­de­nünk, mint­egy húsz év­vel ez­előtt. Hosszú tá­vú ter­ve­zés­re, a ha­té­kony­ság nö­ve­lé­sé­re és a nö­ve­ke­dés meg­ál­lí­tá­sá­ra van szük­ség, to­váb­bá új jö­vő­kép­re, há­ló­za­tok ki­épí­té­sé­re, igaz­mon­dás­ra és sze­re­tet­re.

A gaz­da­ság­eti­ka szem­pont­ja­it mu­tat­ta be Bo­da Zsolt köz­gaz­dász és po­li­to­ló­gus, az MTA Po­li­ti­kai Tu­do­má­nyok In­té­ze­té­nek tu­do­má­nyos fő­mun­ka­tár­sa. Azt, hogy mi­lyen kö­te­les­sé­ge­ink van­nak a jö­vő nem­ze­dé­kek­kel kap­cso­lat­ban, négy te­rü­le­ten vizs­gál­ják: a ter­mé­sze­ti tő­ke ál­la­po­tá­nak meg­őr­zé­se és to­vább­adá­sa, a hu­mán tő­ke, a szel­le­mi tő­ke és pénz­ügyi tő­ke ál­la­po­ta. Ma­gyar­or­szág saj­nos mind a négy té­nye­ző te­kin­te­té­ben na­gyon rosszul áll. Az elő­adó idéz­te James Lo­ve­loc­kot, a Ga­ia-el­mé­let meg­al­ko­tó­ját, aki né­hány év­ti­ze­den be­lül drá­mai vál­to­zá­so­kat he­lye­zett ki­lá­tás­ba a föl­di létre néz­ve.

A prob­lé­ma az, hogy egyé­ni szin­ten is, és kor­mány­za­ti szin­ten is fog­lyai va­gyunk meg­szo­kott élet­for­mánk­nak. Sze­ret­jük a ké­nyel­met, és amíg nincs er­re kény­sze­rí­tő erős kül­ső té­nye­ző, ad­dig nem szí­ve­sen ad­juk ezt fel. A tech­ni­kai meg­ol­dá­sok nem lesz­nek ele­gen­dők a jö­vő­re néz­ve, az ér­té­kek szint­jén van szük­ség el­kö­te­le­ző­dés­re. Az ér­ték­ala­pok kö­zött em­lít­he­tő a lo­ka­li­tás el­ve, az elő­vi­gyá­za­tos­ság el­ve, to­váb­bá a fo­gyasz­tás és a ter­me­lés te­rén a ki­ter­jesz­tett fe­le­lős­ség vagy a mér­ték­le­tes­ség el­ve. Ezen el­vek men­tén szer­ve­ző­dő moz­ga­lom pél­dá­ul a fair trade (mél­tá­nyos ke­res­ke­de­lem). A fenn­tart­ha­tó élet­mód­ra ösz­tön­zés­ben nagy sze­re­pe van a ci­vil tár­sa­da­lom­nak is.

Sza­lai Er­zsé­bet szo­cio­ló­gus, ku­ta­tó­pro­fesszor, az MTA Po­li­ti­kai Tu­do­má­nyok In­té­ze­té­nek tu­do­má­nyos ta­nács­adó­ja a vál­ság oka­i­ról és a le­het­sé­ges al­ter­na­tív jö­vő­ké­pek­ről be­szélt. Vé­le­mé­nye sze­rint a je­len­le­gi vál­ság­ban gaz­da­sá­gi és tár­sa­da­lom­lé­lek­ta­ni, mo­rá­lis té­nye­zők egy­for­mán sze­re­pet ját­sza­nak, sőt ezek egy­mást erő­sí­tik. Az elő­adó szólt a pro­fit­rá­ta süllye­dő ten­den­ci­á­já­nak gaz­da­sá­gi tör­vény­sze­rű­sé­gé­ről, a csök­ke­nő fi­ze­tő­ké­pes ke­res­let­ről, a túl­ter­me­lés oka­i­ról, va­la­mint ar­ról a fo­lya­mat­ról, hogy a cent­rum­or­szá­gok a pe­ri­fé­ri­ák­ra és fél­pe­ri­fé­ri­ák­ra igye­kez­nek há­rí­ta­ni a vál­ság ter­he­it.

Az ol­csó hi­te­lek és a spe­ku­la­tív pénz so­ká­ig el­fed­ték a túl­ter­me­lést – hang­sú­lyoz­ta a pro­fesszor asszony. Most ez a luft­bal­lon ki­puk­kadt. Ezt ta­pasz­tal­juk a mos­ta­ni vál­ság­ban. Két pesszi­mis­ta és egy op­ti­mis­ta for­ga­tó­köny­vet vá­zolt fel a jö­vő­re néz­ve. Az op­ti­mis­ta sze­rint zöld öko­szo­ci­á­lis meg­úju­lás kö­vet­ke­zik, amely­ben meg­je­le­nik és erő­sö­dik az alul­ról szer­ve­ző­dő kis ter­me­lői cso­por­tok sze­re­pe. Ez a meg­úju­lás vár­ha­tó­an a ter­me­lé­si vi­szo­nyok meg­vál­to­zá­sát is ma­gá­val hoz­za. Az elő­adó­nak szá­mos cik­ke je­le­nik meg kü­lön­bö­ző saj­tó­or­gá­nu­mok­ban, né­ze­te­i­nek leg­rész­le­te­sebb ki­fej­té­se Az új­ka­pi­ta­liz­mus és ami utá­na jö­het cí­mű, 2006-ban meg­je­lent köny­vé­ben ta­lál­ha­tó.

Teo­ló­gi­ai meg­kö­ze­lí­tés­ből be­szélt a jö­vő­ké­pes ke­resz­tény­ség­ről és az élet­ké­pes jö­vő­ről Bé­res Ta­más, az EHE do­cen­se. A teo­ló­gia fel­ada­ta töb­bek kö­zött az, hogy ki­nyis­sa a pers­pek­tí­vát azok fe­lé a mély­sé­gek fe­lé, ame­lyek­ről más tu­do­má­nyok nem tud­nak be­szél­ni. Nem ele­gen­dő a mo­rál szint­jé­nél meg­áll­ni, ha­nem to­vább kell men­nünk a val­lás és az esz­té­ti­ka szint­jé­re – ál­la­pí­tot­ta meg.

A bib­li­ai esz­té­ti­ká­ra az elő­adó há­rom pél­dát mu­ta­tott be: a te­rem­tés le­írá­sát Mó­zes köny­vé­ből, Jób tör­té­ne­tét, és 1Kor 15,33–41-et. „Nem min­den test egy­for­ma, ha­nem más az em­be­re­ké, más az ál­la­to­ké, más a ma­da­ra­ké, és más a ha­la­ké. Van­nak mennyei tes­tek, és van­nak föl­di tes­tek, de más a mennye­i­ek fé­nyes­sé­ge, és más a föl­di­e­ké. Más a nap fé­nyes­sé­ge, más a hold fé­nyes­sé­ge, és más a csil­la­gok fé­nyes­sé­ge: mert egyik csil­lag fé­nyes­ség­ben kü­lön­bö­zik a má­sik csil­lag­tól.” (1Kor 15,39–41)

Az elő­adó hang­sú­lyoz­ta az öku­me­né fon­tos­sá­gát: szük­ség van ar­ra, hogy a ke­resz­té­nyek meg­ta­lál­ják egy­mást a jö­vő­ért vég­zett mun­ká­ban. A kü­lön­bö­ző ke­resz­tény fe­le­ke­ze­tek­nek és kö­zös­sé­gek­nek együtt kell mű­köd­ni­ük a vi­lá­gért. Ez a cél moz­gat­ja az ECEN (Eu­ró­pai Ke­resz­tény Kör­nye­ze­ti Há­ló­zat) szer­ve­ze­tét is (www.ecen.org). Ez a szer­ve­zet bá­to­rít­ja és gya­kor­la­ti út­mu­ta­tás­sal lát­ja el a ke­resz­tény kö­zös­sé­ge­ket an­nak ér­de­ké­ben, hogy élet­mód­juk har­mó­ni­á­ba ke­rül­jön a kör­nye­zet­tel.

A ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés­ből áll­jon itt há­rom gon­do­la­t. Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke el­mond­ta, hogy ma na­gyon so­kat be­szé­lünk a vál­ság­ról, és ne­künk mint egy­ház­nak az a fel­ada­tunk, hogy a re­mény hang­ját is meg­szó­lal­tas­suk. Han­goz­tat­nunk kell, hogy van gaz­dá­ja a vi­lág­nak, Krisz­tus­ban je­len van a jö­vő. Élet­kö­zel­ben va­gyunk – e sze­re­pel egy­há­zunk „egy­szá­za­lé­kos” kam­pá­nyá­ban, és ez a kon­fe­ren­cia a ma­ga ak­tu­á­lis té­má­i­val, kér­dés­fel­te­vé­se­i­vel, va­la­mint a té­ma iránt el­kö­te­le­zett részt­ve­vők együtt gon­dol­ko­dá­sá­val va­ló­ban azt bi­zo­nyít­ja, hogy élet­kö­zel­ben va­gyunk! Szem­lé­let­be­li vál­to­zást je­lent­het, ha a vál­sá­got le­he­tő­ség­ként fog­juk fel: a krí­zi­sek éle­tünk for­du­ló­pont­jai. Min­den krí­zis­nek két­fé­le ki­men­ti le­he­tő­sé­ge van, ben­ne rej­lik a ve­szély, de az esély is – ál­la­pí­tot­ta meg a püs­pök.

Ba­ritz Sa­rol­ta La­u­ra OP do­mon­kos nő­vér, köz­gaz­dász, a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­tem dok­to­ran­du­sza sze­rint ne­héz út áll előt­tünk, a sze­re­tet, az eti­ka, az esz­té­ti­ka és a mo­rál út­ja. Ha meg­vál­to­zik gon­dol­ko­dá­sunk, ak­kor ez­zel a rend­szer is vál­to­zik egy bi­zo­nyos kri­ti­kus tö­meg el­éré­se után. Ezért be­szél­nünk kell a prob­lé­mák­ról, és elő­ször a fe­jek­ben kell meg­tör­tén­ni a vál­to­zás­nak. Elő­adá­sá­ban er­kölcs­teo­ló­gi­ai alap­el­vek­ről szólt, ame­lyek a gaz­da­sá­gi gon­dol­ko­dás­mód meg­vál­toz­ta­tá­sá­ban fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak. Az eti­ka út­ján ki­utat ta­lál­ha­tunk a vál­ság­ból – je­len­tet­te ki. Az új gaz­da­sá­gi mo­dell a teo­ló­gia és a köz­gaz­da­ság­tan tu­do­mány­te­rü­le­té­re ala­poz­hat. A gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok az em­ber­ből in­dul­nak ki, te­hát a gaz­da­ság meg­vál­toz­ta­tá­sá­hoz az em­be­ri gon­dol­ko­dás­nak kell meg­vál­toz­nia. A gaz­da­ság van az em­be­rért, nem pe­dig az em­ber a gaz­da­sá­gért – ál­lít­ja az al­ter­na­tív köz­gaz­da­ság­tan szá­mos kép­vi­se­lő­je, va­la­mint az egy­ház tár­sa­dal­mi ta­ní­tá­sa, szem­ben a fő­ára­mú köz­gaz­da­ság­tan kép­vi­se­lő­i­vel. Az erény­eti­ka ál­tal ve­zé­relt gaz­da­ság olyan gaz­da­ság, ahol nem a ha­szon el­éré­se a min­de­nek fe­lett ál­ló cél (pro­fit­éh­ség), ha­nem a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­ség az em­be­rek szá­má­ra hasz­nos ter­mé­ke­ket vagy szol­gál­ta­tá­so­kat ál­lít elő. A hasz­nos­ság je­len­ti te­hát eb­ben a szem­lé­let­ben az el­sőd­le­ges célt. Ez az a faj­ta gaz­da­ság, amely esz­köz­ként tud szol­gál­ni az em­be­rek bol­do­gu­lá­sá­ra, ezt ne­ve­zi az AGAPE do­ku­men­tum éle­tet szol­gá­ló gaz­da­ság­nak.

Az egy­ház­nak két fon­tos fel­ada­ta az ér­té­kek őr­zé­se és köz­ve­tí­té­se, va­la­mint a vi­gasz­ta­lás – ál­la­pí­tot­ta meg He­te­si Zsolt. A vál­ság egy­faj­ta át­ren­de­ző­dést is ma­gá­val hoz. He­lyes ér­ték­ren­det kap­ha­tunk: az em­ber ere­den­dő­en vá­gyik a ter­mé­szet­fe­let­ti­re, s ezt a vá­gyát a nyu­ga­ti vi­lág­ban je­len­leg az anya­gi vi­lág pót­sze­re­i­vel pró­bál­ja ki­elé­gí­te­ni. Most le­he­tő­sé­ge lesz fó­kuszt ál­lí­ta­ni és az anya­gi ja­vak bir­tok­lá­sa he­lyett ter­mé­szet­fö­löt­ti fe­lé for­dul­ni.

Sch­nel­ler Ist­ván pro­fesszor, a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­tem Te­le­pü­lés­épí­té­sze­ti Tan­szé­ké­nek ve­ze­tő­je épí­té­sze­ti szem­pont­ból be­szélt a jö­vő­ről. Gaz­dag és tar­tal­mas elő­adá­sát szem­lé­le­tes ké­pek­kel il­luszt­rál­ta. Ki­emel­te, hogy a kör­nye­zet hat az em­be­ri lé­lek­re, ezért a vá­ro­si kör­nye­zet­nek a vá­ros kö­zös­sé­gé­nek, la­kó­i­nak ne­ve­lé­sé­ben is fon­tos sze­re­pe van. A szép kör­nye­zet szebb lel­ke­ket te­remt, a pusz­tu­lás lát­vá­nya pe­dig a lé­lek süllye­dé­sét hoz­za.

Me­ko­ta Er­vin, az MTA tit­kár­sá­gá­nak ve­ze­tő fő­ta­ná­cso­sa a jé­zu­si sze­re­tet­pa­rancs­ból ki­in­dul­va hang­sú­lyoz­ta: az em­ber fel­ada­ta, hogy a te­rem­tett vi­lág rend­jé­hez il­lesz­ked­jen. Te­rem­tő­tár­sai va­gyunk Is­ten­nek. Gyak­ran elő­for­dul, hogy rö­vid tá­von az ol­csóbb meg­ol­dá­so­kat ke­res­sük, és hosszú tá­von na­gyon nagy árat fi­ze­tünk egy-egy dön­té­sün­kért. Az ész ke­vés ah­hoz, hogy ott­hont épít­sünk ezen a vi­lá­gon – ez csak há­zat ered­mé­nyez. Az ott­hon­hoz er­köl­csi alap kell és lé­lek. S ha ez a vi­lág har­mó­ni­á­já­ba il­lesz­ked­ve vég­be­megy, ak­kor még ta­lán Is­ten is oda­köl­tö­zik (Mk 6,50–51), és meg­in­dul­hat a vál­to­zás.

A kon­fe­ren­cia zár­sza­vát Bé­res Ta­más ol­vas­ta fel a Te­rem­tés köny­vé­nek 2. fe­je­ze­té­ből (2–4. vers). Amíg nem vesszük ész­re, hogy a te­rem­tés tör­té­ne­te hét­na­pos, ad­dig nem fog­juk meg­ta­lál­ni a hat nap iga­zi üze­ne­tét és azt a le­he­tő­sé­get, ahogy él­ni le­het­ne eb­ben a vi­lág­ban.

Au­gus­ti­nus egy­ház­atya gyö­nyö­rű gon­do­la­ta az uti és a frui sza­vak­kal kap­cso­lat­ban ar­ról szól, hogy van­nak dol­gok, ame­lye­ket hasz­nál­nunk kell, és van Is­ten, akit sze­ret­nünk kell. Sok­szor össze­té­veszt­jük a ket­tőt, és a dol­go­kat sze­ret­jük, Is­tent pe­dig hasz­nál­juk. Ha Is­tent nem sze­ret­jük, ha­nem hasz­nál­juk, ak­kor a dol­go­kat is szük­ség­sze­rű­en rosszul fog­juk hasz­nál­ni. Au­gus­ti­nusz gon­do­la­ta a he­te­dik nap böl­cses­sé­gét ad­ja elénk. Ak­kor fog­juk meg­ta­lál­ni az élet ér­tel­mét és a jö­vő út­já­ba va­ló lé­pés he­lyes irá­nyát is, ha a he­te­dik nap so­ha sem ke­rül ki a lá­tó­kö­rünk­ből.

A részt­ve­vők vissza­jel­zé­sei alap­ján elé­ge­det­tek le­het­nek a szer­ve­zők. Né­hány vé­le­mény­tö­re­dék, amely el­hang­zott a kon­fe­ren­ci­á­val kap­cso­lat­ban:

„Ti­zen­öt ol­dalt jegy­ze­tel­tem, ami ko­ráb­bi Di­es Aca­de­mi­cu­so­kon nem szo­kott elő­for­dul­ni.” „Az utób­bi évek leg­szín­vo­na­la­sabb ren­dez­vé­nye volt.” „Ins­pi­rá­ló volt ennyi el­kö­te­le­zett em­bert lát­ni itt­hon! Ang­li­á­ban eh­hez már hoz­zá­szok­tam, de itt­hon még nem.” „Ér­de­kes volt az egész té­mát ke­resz­tény kon­tex­tus­ban hal­la­ni.” „Az elő­adók egy­más mon­da­ni­va­ló­ját erő­sí­tet­ték.” „Na­gyon jó volt a teo­ló­gi­ai, öko­ló­gi­ai, gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai meg­kö­ze­lí­tés ará­nya.”

A ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sen el­hang­zott hoz­zá­szó­lá­sok nyil­ván­va­ló­vá tet­ték, hogy a részt­ve­vők ak­tí­van együtt gon­dol­kod­tak a elő­adók­kal. Volt olyan vé­le­mény, amely fon­tos­nak tar­tot­ta, hogy az el­hang­zott elő­adá­sok or­szá­gos pub­li­ci­tást kap­ja­nak.

A kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­so­kat és a ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tést a Szent Ist­ván rá­dió rög­zí­tet­te, és több mű­sor ke­re­té­ben fog­ja su­gá­roz­ni. A tel­jes hang­anya­go­kat az EHE hon­lap­ján te­szik el­ér­he­tő­vé a szer­ve­zők.

Göm­böcz El­vi­ra

::Nyomtatható változat::