Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 14
- Kereszt-utak
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Kereszt-utak
Kovács László
Nagypéntekhez és a feltámadás ünnepéhez közeledve Krisztus egyházának földön küzdő népe egyre inkább a názáreti Jézus szenvedésének, kereszthalálának történésére összpontosítja figyelmét, szívét és lelkét. Teszi mindezt a föltámadás örömhírének és a Föltámadott megtapasztalt jelenvalóságának fényében és erejében.
Főként a katolikus felekezetben ez idő tájt keresztutat járnak. A szenvedéstörténet egyes állomásainál, stációinál elmélkedve, imádkozva. Arra biztatom a kedves Olvasót, hogy gondolatban most mi is keresztutat, sőt keresztutakat járjunk végig! Többféle kiindulópontból, különféle gondolatfűzés mentén végül ugyanahhoz a lényeghez juthatunk.
Lelki-kegyességi irányzathoz tartozástól függ, kinek melyik út a fontosabb és tartalmasabb. Mindazonáltal ezek az utak együtt sem tudják a maga teljességében átfogni a keresztfa titkát, amelyet teljesen majd az örök mennyei otthonban érthetünk meg.
A kereszthalál egyszerre „isteni” és egyszerre „emberi” történés. Nem vagy-vagy, hanem a kettő együtt. Ugyanakkor a kereszthalál nem a történet emberi oldalát állítja középpontba, hanem Isten értünk való cselekvését és az ő szívének-indulatának igazi mélységét.
Nézzünk meg ezek után néhány lehetséges megközelítést, mintegy gondolatébresztőként, a teljesség igénye nélkül!
A teremtett élővilág törvényszerűsége a kiindulópont. Tapasztaljuk, hogy minden új élet létrejöttéhez valaminek meg kell szűnnie létezni. Az ember fogantatásánál is két önállóan létező sejt önálló létének, identitásának elvesztése egy új, minőségében más élet létrejöttét eredményezi. Jézus az életnek e törvényszerűségéről így szólt: „Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24)
A földi, biológiai élet megszületéséhez hasonlóan az örök élet születéséhez (melyre külön fogalmat használ a Szentírás, megkülönböztetve a mulandó biológiai élettől) nem elég az emberi önfeláldozás. Több kell ehhez: örök életünk születéséhez Isten Fiának önfeláldozó halálára volt szükség.
A kereszt: Isten szeretetének prezentációja. Mostanában a számítógépes, kivetített prezentáció, bemutató egyre szélesebb teret nyer. A kereszten Isten látványosan és nyilvánosan bemutatja, prezentálja Isten irántunk érzett és cselekvő szeretetét. Mondhatjuk: a kereszten át egyenesen Isten szívének közepébe látunk. Megláthatjuk és döbbenten imádjuk ezt az érthetetlen és indokolatlan szeretetet!
A jogi szemlélet és Isten igazságosságának együttese a következő. Minden elkövetett vétek büntetéssel egyenlíthető ki. E büntetésnek arányosnak kell lennie az elkövetett vétek súlyával. Ezen alapul a polgári törvénykezés is. Valójában erről szól a „szemet szemért, fogat fogért” félreértés miatt félelmetes mondata. Nem a kiegyenlítés kényszere, hanem az aránytalan büntetés tilalma fogalmazódik meg így. Krisztus szenvedésének története és a kereszt azzal szembesít, hogy milyen fölfoghatatlan a bűn (Isten iránti hitetlenség, bizalmatlanság) súlya, hiszen az egyetlen „arányos” büntetést ember nem tudná elhordozni.
Ehhez kapcsolódik a megfizethetetlen bűnadósság képe. A tízezer talentumnyi, megfizethetetlen mértékű adósság elengedése teremti meg a százdénárnyi, jelentős, de nem megfizethetetlen adósság elengedésére kész lelkületet mint a keresztény bűnbocsánat belső indítékát. Végtelen bűnadósságomat Jézus fizette ki helyettem. „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2,14)
A helyettes áldozat képe. Ez Jézus kortársai számára teljesen egyértelmű kép volt. Ma már magyarázatra szorul. Ahogyan Izsák helyett a szarvánál bozótba akadt kos lett az áldozat, ahogyan Izrael elsőszülöttjei helyett bárányok haltak, hogy vérükkel befessék az ajtófélfát a kivonulás éjszakáján, ahogyan a fekete bárányra az egész nép bűnét ráterhelte a főpap, a nép helyett büntetve kiközösítéssel, az Isten Báránya a világ bűnét hordozza – a világ helyett.
Az emberi értelemmel és érzelmekkel ellentétes út a keresztút. Ilyet ember ki nem találna! Régi ószövetségi előkép, amelyet maga Jézus idézett: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14–15) A pusztai történetben a mérges kígyók által megmartak az életösztönből fakadóan mindenképpen igyekeztek valamit tenni magukért. Érthetetlen és értelmetlen, sőt életellenesnek tűnő passzivitásra szólította föl őket Isten: a rézkígyóra tekintés passzivitására, mely egyszersmind az ígéretben való hit próbája volt. Krisztus keresztjének titka hasonlóképpen az egyedül Isten cselekvésére hagyatkozó hitben tündöklik.
Végül egy igen nehéz, de talán érthető megközelítés. Isten használhat olyan eszközöket, amelyektől minket óv és tilt. Például a napkeleti bölcsekkel Isten a bolygók együttállásának „nyelvén” tudatta a hírt, amely egészen Betlehemig mozgatta őket. Ezt a „nyelvet”: az asztrológiát határozottan tiltja az ige. Hasonlóképpen a „Ne ölj!” parancsolatban Isten az életet védi. Ugyanakkor ő megtehette, hogy éppen azon a nyelven: a végletes és halálos erőszak módján szóljon hozzánk, ahogyan mi értünk. Ezt a „nyelvet” értjük mi igazán! Még ezt is vállalta értünk Isten, hogy megmutassa a tőle elszakító bűn rettenetét, de irgalmának és mentő szeretetének mélységét is!
Többféle keresztúton tettünk meg néhány lépést. Mint minden úton, a keresztúton is el lehet tévedni. Hogy ne tévedjünk el, és célhoz érjünk, soha ne veszítsük szem elől azt, amit 198. énekünk 3. versszaka így szólaltat meg: „Én, én okoztam minden szenvedésed. / Bűneim vittek keresztfára téged. / Mindazt, mit, Jézus, eltűrtél helyettem, / Én érdemeltem.” Az a legfontosabb, hogy ne csak kívülről szemléljük a keresztutat, hanem részesedjünk benne.
::Nyomtatható változat::
|