Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Sokféle és sok helyről – Zá­kány­tól Tállyá­ig, Pécs­től Kő­sze­gig – származó kincs­be be­le­kós­tol­hat­tunk. Fan­tasz­ti­kus bo­ro­kat ter­mel­nek az evan­gé­li­kus sző­lős­gaz­dák. Azok is, akik eb­ből él­nek, és ipa­ri mé­re­tek­ben ké­szí­tik a bort, s azok is, akik hob­bi­ként mű­ve­lik a „kis­bir­to­kot”. Szín, il­lat, íz­vi­lág. Hogy mi min­den ki nem ke­rül a szor­gal­mas evan­gé­li­kus em­be­rek ke­ze alól…

A har­ma­dik éve meg­ren­de­zett evan­gé­li­kus bor­fesz­ti­vá­lon idén nyolc­van­hét kü­lön­bö­ző bort bí­rál­tak el a nagy­ér­de­mű zsű­ri tag­jai. Nem vé­let­len a jel­ző, hi­szen a bí­rá­lók közt ott volt a ma­gyar sző­lész-bo­rász szak­ma szí­ne-ja­va: Ur­bán And­rás, a Hegy­köz­sé­gek Nem­ze­ti Ta­ná­csá­nak volt fő­tit­ká­ra, Kál­lay Mik­lós pro­fesszor és még so­kan má­sok. Sza­vuk­nak sú­lya volt, ér­té­ke­lé­sük ran­got adott a ta­lál­ko­zó­nak. Két fon­tos elő­adót fel kell je­gyez­ni még a kró­ni­ka szá­má­ra: dr. Bra­zsil Jó­zsef egye­te­mi do­cens Keszt­hely­ről ér­ke­zett. Gon­do­la­tai nem­csak ma­gas szak­mai szín­vo­nal­ról ta­nús­kod­tak, ha­nem iga­zán mély em­ber­ség­ről, ha­za- és em­ber­sze­re­tet­ről is. Gyö­re Dá­ni­el az Ag­rár­gaz­da­sá­gi Ku­ta­tó­in­té­zet­ből év­ről év­re egy­re iz­gal­ma­sabb té­mák­kal le­pi meg a részt­ve­vő­ket. Aki pe­dig a hát­te­re, mo­tor­ja volt az együtt­lét­nek: Nagy Eörs test­vé­rünk Ba­da­csony­to­maj­ból.

Mi­ért ér­de­mes Rév­fü­löp­re jön­ni? – tet­te fel a kér­dést az egyik részt­ve­vő. Si­e­tett a vá­laszt is meg­ad­ni: azért, mert az evan­gé­li­kus bor­fesz­ti­vá­lon egyen­súly­ban van a szak­mai, a ba­rá­ti, a test­vé­ri kö­zös­ség, le­het ta­nul­ni, és le­het lel­ki­leg épül­ni.

Egy má­sik ar­ról be­szélt, hogy ő meg­en­ged­het­né ma­gá­nak, hogy kül­föld­re men­jen üdül­ni, de szá­má­ra az iga­zi ün­nep az, ha Rév­fü­lö­pön le­het az evan­gé­li­kus bo­ros­gaz­dák kö­zött, olyan tár­sa­ság­ban, amely már szin­te csa­lád­dá vált. Ugyan­ak­kor nem en­ged­het­né meg ma­gá­nak, hogy a met­szés ide­jén el­jöj­jön, hisz ma­ga he­lyett mun­kást kell fo­gad­nia – még­sem tud­ja meg­ten­ni, hogy ott­hon ma­rad­jon, mert Rév­fü­löp nél­kül nem tel­het el egy év.

Rév­fü­löp ezek­nek a nagy­sze­rű em­be­rek­nek már nem csu­pán egy ba­la­to­ni fa­lu ne­ve, ha­nem egy gon­dol­ko­dás­mód, egy­faj­ta lel­kü­let és egy mély em­be­ri-test­vé­ri kö­zös­ség véd­je­gye.

Idén is örül­tünk egy­más­nak, örül­tünk Is­ten fo­lyé­kony aján­dé­ká­nak ép­pen úgy, mint a lát­ha­tat­lan Lé­lek ára­dá­sá­nak. Kü­lön aján­dék volt, hogy új ar­cok­kal, ked­ves em­be­rek­kel gya­ra­po­dott a „csa­lád”. A bor­fesz­ti­vál ün­nep­pé lett, hogy a hét­köz­na­pok­ban a mun­ka, a fá­rad­sá­gos sző­lő­mű­ve­lés is új ér­tel­met nyer­jen.

Meg­val­lom tö­re­del­me­sen, hogy a múlt hét­vé­gé­ig nem tud­tam, hol van Zá­kány. Ne­vét hal­lot­tam, el­he­lyez­ni a tér­ké­pen azon­ban nem tud­tam. Most vi­szont már nem­csak egy ked­ves arc kap­cso­ló­dik hoz­zá – Né­meth Zol­tá­né, aki idén a bor­fesz­ti­vál nagy arany­ér­mét ha­za­vi­het­te –, ha­nem tu­dom azt is, hogy Drá­va men­ti te­le­pü­lés, ame­lyet az Úr­is­ten kü­lö­nös jó­ked­vé­ben te­remt­he­tett (mert­hogy olyan szép). És azt is tu­dom, hogy olyan mun­ka fo­lyik az ot­ta­ni sző­lők­ben, amely­nek ered­mé­nye mél­tán vál­hat or­szá­gos hí­rű­vé.

Ha­fen­scher Ká­roly (ifj.)

::Nyomtatható változat::