Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Dr. Mu­rá­nyi György 1942. no­vem­ber 8-án mond­ta el el­sõ ige­hir­de­té­sét a kis­kõ­rö­si evan­gé­li­kus temp­lom­ban. Az õt kö­szön­tõ sza­vak­ra adott vá­la­szát gyak­ran idéz­zük, mert hi­te­le­sen fe­je­zi ki mind­azt, amit a szá­má­ra ki­je­lölt élet­utat be­jár­va tel­je­sí­te­ni kí­vánt: „…a köz­élet min­den te­rü­le­tén te­vé­keny­ked­ni kí­vá­nok, ahol a köz­nek hasz­nál­ni le­het… az utam azon­ban min­dig és min­den­ho­va a temp­lo­mon ke­resz­tül fog ve­zet­ni.”

Em­bert pró­bá­ló idõ­szak, amely­ben lel­ké­szi mun­ká­ját meg­kez­di te­le­pü­lé­sün­kön. A vi­lág­há­bo­rú bor­zal­mai ár­nyék­ként bo­rul­nak az em­be­rek lel­ké­re. A lel­kész az, aki sza­va­i­val re­mény­sé­get, bá­tor­sá­got önt a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­nak szí­vé­be, és ma­ra­dás­ra ké­ri a szü­lõ­vá­ros­ból me­ne­kül­ni aka­ró­kat. Ézsa­i­ás pró­fé­ta sza­va­i­val ér­vel: „A Si­on­ra egy kö­vet te­szek le ala­pul, szi­lárd kö­vet, drá­ga sa­rok­kö­vet ala­pul. Aki hisz, az nem me­ne­kül el!” (Ézs 28,16) A pró­fé­ta sza­vai so­kak szá­má­ra mu­tat­ták meg a he­lyes irányt, s így hû­sé­ge­sek ma­rad­tak vá­ro­sunk­hoz.

Ezek­ben a sors­for­dí­tó évek­ben nem­csak a hit sza­va­i­val, ha­nem tet­tek­kel is erõ­sí­tet­te a gyü­le­ke­ze­tet. Ek­kor fo­gott a gyü­le­ke­zet a temp­lom­bel­sõ fel­újí­tá­sá­ba és az or­go­na ki­ja­ví­tá­sá­ba.

A há­bo­rú be­fe­je­zé­sét kö­ve­tõ idõ­szak nem várt meg­pró­bál­ta­tá­so­kat tar­to­ga­tott szá­má­ra. A jo­gi dok­to­rá­tus­sal ren­del­ke­zõ lel­készt ko­holt vád­dal nép­bí­ró­ság elé ci­tál­ják, amely fel­füg­gesz­ti ál­lá­sá­ból. De ez sem tud­ja hi­té­ben és ten­ni aka­rá­sá­ban meg­in­gat­ni. Lel­ké­ben új cé­lok fo­gal­ma­zód­nak meg, ame­lyek meg­va­ló­sí­tá­sa to­vább erõ­sí­ti a kis­kõ­rö­si evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tet. 1948. jú­ni­us 9-én dr. Mu­rá­nyi Györ­gyöt temp­lo­munk­ban ik­tat­ják be es­pe­re­si tiszt­sé­gé­be. És eh­hez az év­hez kö­tõ­dik a ma is kor­sze­rû ima­ház épí­té­sé­nek meg­kez­dé­sé­rõl szó­ló dön­tés. A meg­va­ló­sí­tás­ban, mint igaz­ga­tó lel­kész, ve­ze­tõ sze­re­pet vál­lalt. De er­re az idõ­re esik az er­dõ­tel­ki ima­ház épí­té­se is.

Amíg le­het­sé­ges volt, az épí­tõ mun­ka mel­lett A lé­lek üze­ne­te cí­mû gyü­le­ke­ze­ti le­ve­lek ki­adá­sá­val se­gí­tet­te elõ, hogy a be­teg­ágyak­hoz is el­jus­son az élõ, vi­gasz­ta­ló ige. S hogy mit je­len­tett a temp­lom­ban Mu­rá­nyi György ige­szol­gá­la­tát hall­gat­ni, er­re a vá­laszt va­ló­já­ban a min­den­ha­tó Is­ten tud­ja.

A gyü­le­ke­zet és a vá­ros em­lé­ke­ze­te ma is Kis­kõ­rös ne­ves pap­jai kö­zött tart­ja õt szá­mon. Hosszú ide­ig lel­kész­tár­sa, Po­nicsán Im­re bú­csú­zott imi­gyen tõ­le nyug­díj­ba vo­nu­lá­sa­kor: „Az Úr for­dít­sa az õ ar­cát te­fe­léd, és ad­jon ne­ked bé­kes­sé­get! Ámen.”

Kis­kõ­rös vá­ros kép­vi­se­lõ-tes­tü­le­te 2009. már­ci­us 15-én posz­tu­musz dísz­pol­gá­ri cí­met ado­má­nyo­zott Mu­rá­nyi György lel­kész­nek. A cí­met fia, Mu­rá­nyi Lász­ló vet­te át a vá­ros­há­za dísz­ter­mé­ben.

lgy

::Nyomtatható változat::