Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Ne győz­zön le té­ged a rossz, ha­nem te győzd le a rosszat a jó­val.” (Róm 12,21)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 21. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi fel­szó­lí­ta­nak: Jár­junk el­hí­vá­sunk­hoz mél­tó­an – a hit har­cá­ban! Öt vé­de­ke­ző s egy tá­ma­dó fegy­ver fel­vé­te­le aján­lott: „Ölt­sé­tek ma­ga­tok­ra az Is­ten fegy­ver­ze­tét, hogy meg­áll­has­sa­tok az ör­dög mes­ter­ke­dé­se­i­vel szem­ben.” „Ve­gyé­tek fel (…) a Lé­lek kard­ját, amely az Is­ten be­szé­de.” (Ef 6,11.17) Lu­ther sze­rint: „Ez a vég­ső, de leg­erő­sebb s iga­zi har­ci fegy­ver, mellyel az ör­dö­göt di­a­dal­ma­san le­ver­het­jük. De ne­künk sem elég, hogy hi­tünk paj­zsá­val, re­mény­sé­günk si­sak­já­val csu­pán vé­de­kez­zünk az ör­dög el­len. Tá­mad­ni is kell!” Ne fél­jünk, mert „az Úr an­gya­la őrt áll az is­ten­fé­lők mel­lett, őrt áll, és meg­men­ti őket” (GyLK 698,7). Át­él­jük, hogy „akik az Úr­ban bíz­nak, azok­nak ere­je meg­újul, szárny­ra kel­nek, mint a sa­sok, fut­nak, és nem lan­kad­nak el, jár­nak, és nem fá­rad­nak el” (Ézs 40,31; LK). Jé­zus ma er­re bá­to­rít: „Ti azért le­gye­tek tö­ké­le­te­sek, mint ahogy mennyei Atyá­tok tö­ké­le­tes” (Mt 5,48); az­az te­gyük tel­jes szív­vel az „egész dol­got” (lásd: Ma­gya­rá­za­tos Bib­lia, 1113. o.)! Ő ezt ta­ná­csol­ta a gaz­dag if­jú­nak is: „Ha tö­ké­le­tes akarsz len­ni, (…) jöjj, és kö­vess en­gem.” (Mt 19,21) Ve­zér­igén­ket meg­elő­ző­en Pál a sze­mé­lyes bosszú­ál­lás­tól óv: „Ne fi­zes­se­tek sen­ki­nek rosszal a rosszért”, s „Ne áll­ja­tok bosszút ön­ma­ga­to­kért, sze­ret­te­im” (Róm 12,17.19); he­lyet­te az el­len­ség sze­re­te­té­re biz­tat Jé­zus sza­vai nyo­mán: „Én pe­dig azt mon­dom nek­tek, hogy ne száll­ja­tok szem­be a go­nosszal”, s „sze­res­sé­tek el­len­sé­ge­i­te­ket.” (Mt 5,39.44) Ma is sok te­me­tő­ka­pun ol­vas­ha­tó: „Fel­tá­ma­dunk!” „Az én tes­tem a fel­tá­ma­dás re­mény­sé­gé­ben nyu­go­szik.” (GyLK 677) A ha­lot­tak­ra va­ló em­lé­ke­zé­sünk ezt je­lent­se: „Az Is­ten pe­dig nem a hol­tak Is­te­ne, ha­nem az élő­ké. Mert az ő szá­má­ra min­den­ki él.” (Lk 20,38) Az Úr Jé­zus pe­dig ma­ga a fel­tá­ma­dás és az élet. „Hi­szed-e ezt?” (lásd Jn 11,25–26) Dá­vid új­ból meg­kí­mé­li az őt ül­dö­ző Saul ki­rály éle­tét: „…az Úr a ke­zem­be adott ma té­ged, de én nem akar­tam ke­zet emel­ni az Úr föl­kent­jé­re.” (1Sám 26,23) A hit har­cá­ban ne fe­lejt­sük el: „Az em­be­rek­től va­ló ret­te­gés csap­dá­ba ejt, de aki az Úr­ban bí­zik, az ol­tal­mat ta­lál.” (Péld 29,25) Dá­vid a mes­si­ás ki­rály elő­ké­pe is volt: „Igaz­sá­go­san fog ural­kod­ni a ki­rály, és tör­vé­nye­sen fog­nak ve­zet­ni a ve­zé­rek.” (Ézs 32,1) De a zsi­dók ki­rá­lya meg­tilt­ja a fegy­ver hasz­ná­la­tát az ő vé­del­mé­ben: „Hagy­já­tok ab­ba!”; s meg­gyó­gyít­ja ha­lá­los el­len­sé­ge, a fő­pap szol­gá­ját, tud­va: „ez a sö­tét­ség ha­tal­má­nak ide­je” (Lk 22,51.53). Az Úr és a po­gá­nyok apos­to­la így bá­to­rít­ja sze­re­tett fi­át a vi­té­zi harc­ra: „…erő­söd­jél meg a ke­gye­lem­ben, amely a Krisz­tus Jé­zus­ban van”, majd „vál­lald ve­lem együtt a szen­ve­dést, mint Krisz­tus Jé­zus jó ka­to­ná­ja.” (2Tim 2,1.3) S ha e ne­mes har­cot meg­har­col­tam, és fu­tá­so­mat el­vé­gez­tem, úgy enyém a di­a­dal; a Krisz­tu­sért, hit ál­tal, ke­gye­lem­ből! S „Bol­dog le­szek, ha e har­cot, / Míg csak tar­tott, / Hit­tel vé­gig küz­döt­tem, / Mert ha hi­tem meg­tar­tot­tam, / Jól har­col­tam, / Vár ha­zám a mennyek­ben.” (EÉ 516,6) Vár Is­ten: ő erős vár!

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::